Trishike
Mindig megfogadom, hogy menetközben feljegyzem röviden, éppen milyen olyan érdekességgel találkozom a hónap sirán, ami érdekelheti a nyájas közönséget, aztán mégis a középkorúak elbutulása győz, és mindig elkövetem a hibát, hogy nuku jegyzetem van az utolsó napra, és hosszan törhetem a fejem, hogy mégis miről okoskodjak.

Játékfronton megint kissé sok mindenbe kaptam bele, köszönhetően annak, hogy nagyot frissült az androidos Wine port, a Winlator, így megint egy jó adag retró vagy éppen klasszikus kaland játszható vele végre élvezhető sebességgel (ígérem, remélhetőleg még idén el tudom készíteni az erről szóló videónkat). Közülük talán a legtovább a Broken Sword 4-et nyomkodtam (kemény fél órán át), és nem nagyon értettem közben, miért is rühelltem annyira a megjelenésekor (simán ki lehetne ezt vesézni még egy podcastadásban is néhány olyan játékkal együtt, amihez totál másként állunk most, mint amikor megjelentek).

Emellett a legújabb adásunknak köszönhetően mélyrehatóan elmélyültem a három Discworld kalandban is, amikből kettőnek a creditséig sikerült eljutnom, de a Noirból még hátra van pár óra. Emellett a Beyond Good and Evil igazán kellemesre sikeredett remasterének 11 órája csusszant le 4 délután alatt (ráfüggtem már megint Jade világmentő kalandjára, na), és belenéztem a tavalyi zseniális musicalkaland, a Stray Gods DLC-jébe is, amiben Orpheus elhagyja az alvilágot, hogy az élők világában kornyikáljon párat.

Az első olvasnivaló ajánlóm szintén a Korongvilághoz kapcsolódik Terry Pratchett Őrség! ​Őrség! című műve képében, ami nem csak roppant szórakoztató olvasmány, hanem a legelső játék kerettörténetét is ihlette, így mindenkinek érdemes beleolvasnia, aki szereti a hamisítatlan brit humorba kevert fantáziairodalmat. Jó ideje vártam már a talán legviccesebb magyar fantasy regényeket jegyző J. Goldenlane jó 20 éve megjelent vérfarkasos mókájának, a Farkastestvérnek a folytatását, ami a Könyvhétre be is futott végre. Nem irodalmi magazin vagyunk, így csak annyit pötyögnék róla, hogy az írónő az utóbbi években már próbált kevésbé könnyed és humoros műveket letenni az asztalra, ami szerintem most a Farkashajszával sikerült neki a legjobban. Persze most is található benne elég viccelődés, mégis meg tud teremteni benne egy izgalmas, feszült atmoszférájú urban fantasy thrillert, ami kifejezetten olvasmányos; szinte magukat pörgette a két kötetre elosztott közel 800 oldal.

Tyucsev
Ebben a hónapban a mókuskerék nevezetű valóságshow-t műveltem rendületlenül. Eközben azért megnéztem a Ready Player One filmváltozatát. Hát, elég gyenge lett... Ez is olyan történet, ami inkább könyvben működik jól. Azt már évekkel ezelőtt olvastam és bátran ajánlom minden kockának. :-) Bár nagyon sok olyan utalás van benne (nem csak játékos, hanem popkulturális), ami a negyedik X felettieknek is már történelem, én pont ezért szerettem. Rákeresve ezekre rengeteg érdekes történetet találtam.

Princze
A júniusi podcast kapcsán én is a Korongvilágon töltöttem a játékidőm legjavát, ám Trishtannel ellentétben én csak a feléig jutottam a Discworldnek és a Discworld II: Missing Presumed…!?-nek is. Mindegy, júliusban igyekszem befejezni őket, mert kellemes volt mindegyiket előhúzni bő évtizedes távlatból. Emellett a The Case of The Golden Idol mobilos változatát nyomkodtam a Netflixnek hála (mondjuk csak alig jutottam túl a demón egyelőre), illetve belemerültem Riven világába, amiről belátható időn belül érkezik is az ismertető. Plusz továbbra is a Baldur’s Gate 3 van terítéken, amiről majd szintén írok… itt az a nagy dilemmám, hogy nem biztos, hogy a játékkal szemben fair lenne teljes végigjátszás nélkül ítéletet mondani. Maradjunk annyiban, hogy az elmúlt egy évben csak a The Talos Principle II-vel játszottam többet, de ez nemsokára változni fog. Sajnos az egész júniusom film- és könyvmentes volt, de valószínűleg hamarosan én is előveszek egy-két Korongvilág-regényt a játékok hatására.