Tyucsev
Ebben a hónapban két olyan játék is a kezem közé került, amire sajnos elég rossz értékelést kell adnom. Az egyik a Chromatic Memories. Érdekes a történet, szép is, de sajnos iszonyú bugos, illetve vannak játékmechanikai problémák is. A másik a Perky Little Things, ami olyan,  mint a mozifilmek: a bemutató egész mást sugall, mint a késztermék. Hosszabb élménybeszámolóval hamarosan jelentkezem.

Filmes téren most kivételesen több is terítékre került. Párommal magyar filmes estéket tartottunk :-)

A Lefkovicsék gyászolnak egy régi családi konfliktust bont ki apa és fia között. Némi betekintést nyerhetünk vele a zsidó vallásba is, de a fő hangsúly a szülő-gyermek közti ellentétről szól. Ez a része életszerű, mert akár tágabb környezetemben, akár saját családunkon belül tapasztaltam hasonlót. Arra buzdítok mindenkit, hogy ha volt valamilyen sérelme a szülőjével, azt még addig beszélje meg vele, amíg van rá lehetőség. Az sem baj, ha ez 20-30 évvel ezelőtt volt. Ha ez elmarad, jó esély van rá, hogy generációkon keresztül akaratlanul is visszük magunkkal a terhet. Ez miatt ajánlom a filmet, még ha nem is egy egetrengető produkció.

Nagy macsakatartók lévén (jelenleg 16) megnéztük a Cicaverzumot. Az alapötlet elég elmebeteg: egy lánynak, aki folyton menekül a párkapcsolatokból, elkezd udvarolni egy macska. Ez eddig jó, de a végeredmény elég langyos limonádé. Csak akkor nézzétek meg, ha nagyon unatkoztok és nincs semmi ötletetek.

A harmadik a Poligamy. Ez egy évek óta együtt élő párról szól. A nő szeretné új szintre emelni a kapcsolatot-házasság, gyerek, miazmás. Ettől a pasi beparázik (egyértelmű). Majd másnap arra kel, hogy a párja egy egészen más nő és ez szinte minden nap változik. Alapvetően vígjáték, de a komolyabb mondanivaló is átjön. Megtekintését párban ajánlom. ;-)

Princze
Július java részét szabadsággal és rengeteg munkával töltöttem - de mondhatjuk úgy is, a kettő szimbiózisában -, ezért leginkább csak ki-kipróbáltam egyes címeket, az előzetes terveimből, pl. hogy befejezem a Discworld-trilógiát, semmi nem valósult meg. Egyedül a második résszel volt időm kicsit játszani. Annál többet toltam a Korokon át (Through the Ages) társas videójátékos adaptációjával, aminek nagy előnye, hogy kvázi bármin elfut, a kihívásai meg egy annyira nem jó játékosnak, mint én, tényleg kihívást jelentenek. Mivel a külföldi rokonlátogatáshoz járt Xboxon Game Pass előfizetés is, belenéztem azért pár cuccba: Chants of Sennaar (fel is írva pótlásra), Full Throttle Remastered (szintén), Forza Motorsport (igazából jól szórakoztam, de az első pár futam alatt szerintem többet voltam pályán kívül, mint pályán), A Little to the Left (lazításnak oké, de nem ütötte meg az ingerküszöbömet), valamint végigtoltuk közösen az Unravel első részét és a másodikba is belekezdtünk (utóbbival már játszottam korábban, de csak a feléig vittük el), irtózatosan jól eltalált a játéksorozat. Hó elején természetesen még a Riven ill. a Baldur’s Gate 3 is terítéken volt - utóbbinál most már tényleg illene iparkodnom, de én is az a fajta szerepjátékos vagyok, aki szeret elszöszmötölni a mellékküldetéseken.

A hónapban megnéztük az új Beverly Hills-i zsarut, ami kellemes nosztaligázás volt sok nevetéssel, valamint felidéztük a Deadpool első két részét, hogy aztán a Deadpool & Rozsomákra friss élményekkel üljünk be. Tetszett, sokat nevettünk, de valami szerintem hiányzik a folytatásokból, ezért frissessége okán még mindig az első a kedvenc közülük. Münchenből hazavonatozva (ami kb. 5 és fél órás után) pedig a Titanic került terítékre, amit én utoljára moziban láttam elejétől a végéig (a film végét többször is elcsíptem, amikor játszották tévében - vagy ha nem azt, akkor a reklámok ijesztettek el). Én megértem, hogy sokan szeretik szidni ezt a filmet bizonyos dolgok miatt, ugyanakkor marha jól össze van rakva! Jó volt újranézni. Amúgy a klasszikus megtekintésének az ötlete a friss Ez vagyok én: Celine Dion dokumentumfilmből eredt, ami bár nem nyűgözött le annyira, mint a kritikusokat, de megvannak a maga erős pillanatai. Az énekesnő rajongóinak nyilván kötelező.

Trishike
Nálam a július játékfronton leginkább a tesztelendő alkotások nyomogatásával telt el. Első a körben ugye a Beyond Good and Evil 20. évfordulós újrakiadása volt, ami még remasternek is nehezen nevezhető, azonban a mai napig hangulatos és kiváló élmény, amit mind a nosztalgiára éhező veteránoknak, mind Jade kalandjait nem ismerő újoncoknak csak ajánlani tudok. Nem sokkal azután, hogy végeztem vele, siettem is nyaralni, amire olyan klasszikusokat táraztam be pótlásra, mint pl. a The Book of Unwritten Tales vagy éppen a Full Throttle (három Lucas cucc közül ez az egyik, aminek sose értem a végére; kitaláljátok, melyik a másik kettő?), azonban a tabletemet mindig elkunyerálták esténként filmezésre, így majd jövő ilyenkor újra próbálkozom velük :). A hónapban a legtöbb időt a Minds Beneath Us-szal töltöttem, aminek meglepően sokba, 21 és fél órába telt meglátnom a végét. Róla itt nem fogok most hosszabban értekezni, mert remélhetőleg hamarosan meg tudom ezt tenni egy jó 8-10 ezer karakterben.

Filmek tekintetében sajnos nálam eléggé kihalt volt a nyár közepe, ugyanis bár meg akartam nézni a Dedpúl verzusz Pézsmapatkány című műremeket, sikeresen letámadott a nyári kínai nátha, így a mozizás kútba esett, én pedig ágynak. De legalább ez kiváló alkalom volt például olyan trasheket nézni, mint a tavalyi Renfield, ami elé úgy ültem le, hogy amiben Nicolas Cage a Drakula, csak van annyira rossz, hogy már jó legyen. Aztán pozitívan meg negatívan is csalódtam benne, mert mégsem egy agyament baromságról van szó, hanem kissé langymeleg akcióvígjátékról, ami azért egészen szórakoztató az egyszer nézhető kategóriában.

Olvasnivaló szintjén belekezdtem egy kellemes urban fantasy szériába, az Iron Druid Chronicles-be, amit szokás tipikus Dresden-akták klónnak nevezni, pedig teljesen más. Már csak azért is, hogy inkább kalandregényekről van szó, mintsem varázslattal átitatott noirról/ thrillerről. Aki szereti a modern világba helyezett mágikus és mitikus teremtményeket, szerintem tegyen vele egy próbát, már csak azért is, mert a borítói csalókák, nem tiniknek szóló young adult könyvekről van szó :)