Chicken Police

Klassz szinkronhangok, magával ragadó zene, tényleg noir hangulat. Nekem túl sok szöveg és túl kevés általam irányítható cselekmény volt benne.

Kezdjük a műfajjal. Mindenképpen a vizuális novellák sorába tartozik, ennek következtében erősen sztoriorientált, ami az ötletgazdát ismerve nem meglepő. Ő Varga Bálint Márk, akit a magyar közönség esetleg a képregényeiről ismer. Jómagam még valamikor régen a magyar Silent Hill rajongói oldalon találkoztam vele. Első nagyobb projektje „A Hegy” című képregény volt (https://www.kilencedik.hu/category/a-hegy/), amire még pályázatot is nyertek, de sajnos a teljes megvalósítás túl nagy munka lett volna. Egy fizikailag kiadott prológus megjelent. Már ekkor ízelítőt kaphattunk az író fantáziájáról. Aztán később jött az „Utolsó előtti huszár” képregénysorozat (https://azutolsoelottihuszar.hu/), ami megint csak elég egyedire sikeredett és nem utolsó sorban a magyar folklórból is merít. Ezek után a Chicken Police világát már csak egy szemöldökfelvonással reagálom le :-)

A Csirkekopók (nekem ez a magyarítás bejött) sem most lett kitalálva. Az ötlet 2011-ben született és csak később lett eldöntve, hogy játék legyen belőle. Ez a hosszú idő meg is látszik az eredményen, mivel egy részletesen kidolgozott, élő világot kapunk a játékban. Egy olyan alternatív valóságban vagyunk, ahol az emberek csak mitikus lények, helyettük állatok népesítik be a földet. Kinézetre állat fejük van, de emberi testük. Elképesztő látványt nyújtanak (még aktok is vannak-képzeljétek el ezt egy krokodillal…). Profi munkát végeztek a dizájnerek.

Ennek egyik másik aspektusa, hogy lehet rasszista megjegyzéseket, utalásokat tenni úgy, hogy az nem sérti a közízlést. Pl. ott vannak a rovarok, akik korábban tevékenyen részt vettek a város építésében, de mára már gettókban élnek nyomorult körülmények között. és a társadalom lenézett tagjai. Vagy Clawville (sok ilyen beszédes név van a játékban) jelmondata, mely szerint minden faj békében él egymással a városban. Ami persze ilyen formán nem teljesen igaz, mert akkor minek lenne a rendőrségnek ragadozási osztálya? Mint tudjuk, nehéz az ösztönök ellen tenni, bármilyen civilizáltak vagyunk is. Ebben a szituációban egy tojás feltörése is egész más értelmet nyer. A fentiekből is látszik, hogy ebben az ötletben mennyi potenciál van. Ezt ki is használták, hol viccesen, hol komolyan elgondolkodtatva az embert.

A bemutatókból is látszik, hogy képi megjelenés terén a noir stílussal van dolgunk, annak minden klasszikus elemével. Fekete-fehér minden, csak néha töri meg egy-egy hangsúlyos szín a szürkeséget; kiégett, piás, nyugdíj előtt álló hekus, akit a felesége is elhagyott; femme fatale, stb. Mindezt átszövi egy jazz-es háttérzene (ráadásként kapuk még egy énekes számot is), ami jól passzol a környezethez, mivel mintha az 1920-as évek nagyvárosi gengsztervilágában lennénk. Az autók, ruhák, plakátok is ezt a kort idézik. Látszik, hogy odafigyeltek erre is.

Szóval főszereplőnk Sonny Featherland a nyugdíj előtti kényszerszabadságát tölti, mikor is jön egy szokás szerint egyszerűnek tűnő megbízás. Rutinos hekusként persze már az elején kiderül, ez mégsem valami szokványos, ezért felkeresi a rendőrségen volt társát, Marty MacChickent. Ő a fiatalabb, energikus oldalt képviseli és nem mellesleg fegyvermániás-minden mordályának nevet is ad. Ezen felül egy ragadozóval (talán egy nagymacskával) él élettársi viszonyban. Egyszóval szereti a veszélyt. :-)

A helyzetet bonyolítja, hogy hajdanán ők voltak a sztár rendőrpáros Csirkekopók néven, de egy csúnya ügy, amit csak Vérvörös Szilveszterként emlegetnek, elválasztotta őket egymástól. Konkrétan Marty lelőtte Sonnyt. Erről a múltbéli eseményről a játék során csak egy-egy töredéket kapunk, a teljes sztori nem ismert. (Nekem van egy olyan gyanúm, hogy ezt egy elkövetkező játékhoz lehetőségeként hagyták nyitva.) Persze a régi barátok újra összeállnak, nem véletlen voltak együtt 9 évig. Ezek után közös egyetértésben bele is csapnak a lecsóba.

A játékmenetet legtöbbször abból áll, hogy a térképen ellátogatunk egy adott helyszínre. Itt beszélgetünk, nézelődünk, információt gyűjtünk. Vannak fő helyszínek, amik a történetet viszik tovább, illetve olyan helyek is, ahová nem kötelező ellátogatni. De aki ilyen játékkal játszik, az ellátogat, mert minél többet szeretne megtudni. Egy-egy fejezet lezárása előtt érdemes meglátogatni ezeket a helyeket, mert előfordulhat, hogy később nem lesz rá lehetőségünk. Szerintem pár óra alatt végigrohanható, de nekem 15 órába telt, mivel mindent megnéztem, mindenkivel beszélgettem.

Mivel erősen sztoriorientált a játék, nagyon sok szöveg van. Érdemes többször is beszélni egy-egy illetővel, vagy megnézni valamit, mert új dolgokat tudhatunk meg, vagy szarkasztikus, poénos megjegyzést kapunk a főszereplőktől.

Egy-egy fontosabb személynél lehetőségünk lesz kikérdezésre is, amolyan rendőrségi kihallgatás szerűen. Ilyenkor tudunk meg lényeges információkat, amik tovább görgetik az eseményeket. Sonny, mindig tippet ad, milyen stílusban kérdezzünk, hogy szimpatikusak legyünk az adott személynél. Ez nem mindig egyértelmű. De gond nincs, elrontani nem lehet, legfeljebb a végén rossz értékelést kapunk, mint nyomozók (ez engem a LA Noire-ra emlékeztetett). Viszont a lényeges dolgok mindig kiderülnek. Ha pedig nem vagyunk elégedettek, akárhányszor újrakezdhetjük a kikérdezést. A fejezetek végén a nyomokat és a személyeket kötjük össze (á la Sherlock Holmes játékok). Nekem ezek tetszettek a legkevésbé, meglettem volna ezek nélkül is. Kicsit olyan erőltetettnek éreztem, nem működnek olyan jól, mint a Frogwares játékaiban.

Ezen kívül vannak még minijátékok, amik egyáltalán nem nehezek. Látszik, hogy ezeket inkább hangulatkeltő elemként tették be.

Elhalálozni csak néhány helyen tudunk, de nincs probléma, a játék visszadob minket a feladat elejére. Itt hiányoltam, hogy elhalálozás esetén egyszerűen elfeketül a képernyő és kezdjük elölről a feladatot. Elég lett volna egy rövid animáció egy süllyedő hajóról, vagy egy kép egy felborult autóról. Ugyanezt éreztem, amikor a gengszterek kocsiját sikerül kilőnünk egy minijáték keretében. Az előbb még lövöldöztünk, a másik pillanatban már a szobánkban vagyunk. Mintha szó szerint két kivágott jelenetet csak egymás mellé illesztenénk. Egy átvezető kép egy kilőtt kerekű, út szélére sodródott autóról elég lett volna a folyamatosság fenntartására. Apró dolog, de bosszantott.

Ami viszont sokat dob az élményen, hogy minden egyes szereplő profi szinkronhangot kapott. Igaz csak angolul, de ez elég. A feliratozás egyébként lehet magyar is, elvégre még is csak magyar fejlesztőcsapatról van szó. A fordítással is jó munkát végeztek. Sokszor szóviccek is elhangzanak, amit nem lehet mindig lefordítani, ezeket nem is erőltették.

Ha már szóba került, hogy magyarokról van szó, ez meg is látszik néhány utaláson. Pl. ott van dr. Reginald B. Bubo, aki egy ügyes kezű, intelligens, de illegális praxist folytató morfinista orvos és élettársa, egy medve ápolónő. :-D Vagy a térképen látható egy tó Deseda lake néven. De vannak „nemzetközi” utalások is: a 7 kecskegida, vagy a nyúl és a teknős története kicsit másképp (erről a „Vaják” ugrott be, ott vannak hasonló mókás átdolgozások), vagy a dadogós nyúl, aki még a nevével is az „Alice csodaországban”-ra utal.

Összességében leginkább jót tudok róla mondani. A sztori jól kidolgozott, de nem egetrengető és vannak benne elvarratlan szálak. A korábban említett hibákon kívül volt még pár elírás a szövegben, illetve néhányszor olyan párbeszéd jött elő, amit a szituáció már nem indokolt. Első munkájukat kiadó csapatról van szó, remélhetőleg tanulnak a hibáikból. Aki szereti a történetorientált játékokat, valamint a bizarr dolgokat, megspékelve filozofikus és hétköznapi humorral, az semmiképp ne hagyja ki. Várom a folytatást.