A norvég Sarepta Studio alkotása ugyanis mindenképpen egy olyan játék, amely arra emlékeztet bennünket, hogy a videójátékok nem csupán szórakoztató eszközök, hanem erőteljes médiumok is lehetnek, amelyek képesek mély érzelmi és gondolati hatást gyakorolni ránk. Miután kijátszottam a játékukat, gondolatban vissza-visszatértem hozzá, és ez nem sok játéknál történt meg, főleg az utóbbi időben.
A szakadék szélén egyensúlyozva
Már a játék címe is kettős értelmet hordoz, de maga a cselekmény is lényegében egy korrektül megírt pszichológiai thriller. Még mielőtt az érzékenyebbek itt egyből bezárják a cikket, gyorsan elmondom, hogy a Thalassa esetében valóban egy thrillerről – a készítők szerint inkább drámáról – és nem pedig horrorról van szó. Félni abszolút nem fogunk benne, de még egyetlen „jumpscare” jelenetet sem kapunk a teljes 9-10 órás játékidő alatt, ami azért egy tenger mélyén játszódó játéknál elég nagy szó.
A cselekmény egy érzelmekkel átitatott, szomorú történetet mesél el. A középpontban egy Cam nevű, tapasztalt búvár áll, aki a játék kezdetén egy személyes tragédiával szembesül. A Thalassa hajón, amelyen a főszereplőnk dolgozik, súlyos baleset történik, amelyben Cam elveszti egyik munkatársát, aki egyben a legjobb barátja is volt, de játékosként olyan érzésem volt, hogy talán még ennél is többet jelentett a számára. Ez a baleset adja meg a narratíva alaphangját, amit szerintem egészen a játék végéig tökéletesen fent tudtak tartani a fejlesztők.
Cam a baleset után pszichés zavarokkal küszködve, a tengertől távol lábadozik, miközben a Thalassa és legénysége újra útnak indul, hogy felkutassa eredeti célját, az évszázadokkal azelőtt elsüllyedt spanyol gályát. Azonban a hajó sosem ér el a roncshoz, ugyanis ismeretlen okok miatt félúton elsüllyed, és a teljes legénység odavész. Camet és társát, Bailyt nem hagyja nyugodni a katasztrófa, és úgy döntenek, hogy szembenéznek saját múltjuk fájdalmaival és veszteségeivel, és elindulnak, hogy megértsék a Thalassa nevű hajó tragikus végzetét.
Az alkotás egyik legerősebb eleme a veszteség és a gyász ábrázolása, amely folyamatosan jelen van a történetben, és amelyet a játék atmoszférája és hangvilága még inkább kihangsúlyoz. Tetszett, ahogy az írók rávilágítanak arra, hogy egy személyes veszteség után az ember mennyire szeretné megtudni, hogy kit is hibáztasson a történtekért. Vagy például, hogy az ember miként képes a legapróbb olyan részletekbe is belekapaszkodni, amelyek a saját elképzelésén vagy frusztrációján alapszanak, miközben a létező bizonyítékok a teljes ellenkezőjét mutatják az eseményeknek. Minél jobban belegabalyodik valaki ezekbe a kérdésekbe, annál nehezebb kikerülni a szorításukból. És ez a lényege a Thalassa történetének, hogy a múltat el kell engedni.
Az elhagyatott hajó fedélzete, kabinjai és folyosói mind tele vannak történetekkel és emlékekkel, amelyeket a játékosnak kell összegyűjtenie és megértenie. A hajó aprólékosan kidolgozott részletei, mint a legénység által hátrahagyott személyes tárgyak, könyvek, térképek és egyéb eszközök, mind hozzájárulnak a helyszín hitelességéhez és a játék atmoszférájának erőteljes hatásához.
A játék pozitívumaihoz hozzátartozik az is, hogy a fejlesztőknek sikerült egy folyamatosan fenntartott, baljós hangulatot teremteni. Bár a játék során nem találkozunk valódi természetfeletti lényekkel vagy eseményekkel, a Thalassa fedélzetén uralkodó atmoszféra mégis folyamatosan fenntartja azt az érzést, hogy valami rémisztő dolog történhet bármelyik pillanatban. Ez a folyamatos feszültség és bizonytalanság az, ami igazán különlegessé teszi a játék élményét.
Nyomozós játék lévén a történet elején szinte minden karakter gyanús lesz számunkra. Ahogy aztán fokozatosan összegyűjtjük róluk az információkat, kiderül, hogy milyen emberek is voltak ők valójában. Szerencsére az írók mindent megtettek, hogy a karakterek mindegyike különböző személyiség legyen, és a játék végére érve mindegyikőjük helyzetét át tudtam érezni, és meg tudtam érteni. Ezért mindenképp dicséretet érdemel a Thalassa, ugyanis egyes játékok magasról tesznek a karakterek kibontására.
A történettel, vagyis inkább az írással azonban még a fentiek felsorolásával sem vagyok teljesen kibékülve. Sajnos ez a játék is megsínyli a logikátlanságokat, de hogy megértsétek, pontosan miről is beszélek, ahhoz előbb a játékmenetet kell kielemeznünk.
Mélytengeri kutakodás
Ahogy már említettem, a játékmenet klasszikus sétaszimulátor. A játékos feladata felfedezni a hajó különböző részeit, nyomokat gyűjteni, és megpróbálni megfejteni a hajó elsüllyedésének okát. A játék során számos kisebb-nagyobb rejtélyt kell megoldani, amelyek közül jó pár egymásra épül, így egy adott rejtély megoldása új nyomokat adhat egy másik rejtélyhez. Ez a struktúra biztosítja, hogy mindig motiváltak maradjunk, és még tovább kutakodjunk. Ez a része tényleg remekül sikerült, mert valóban érdekelt a történet, és alig vártam, hogy folytatni tudjam a keresést.
A rejtélyeket egy külön almenüben tudjuk megoldani, ahol a rendelkezésünkre álló nyomokat kell összekapcsolnunk az újabb történetszálak feltárása érdekében. A játék különösen nagy hangsúlyt fektet a részletekre, ezért mindig alaposan oda kell figyelnünk a környezetünkre, mert elég könnyű elsiklani egy-egy nyom, dokumentum vagy hangfelvétel felett.
Ezzel a nyomozgatással azonban a fejlesztők egy kicsit átestek a ló túloldalára. Megesik majd, sajnos nem is egyszer, hogy vissza kell térnünk a már felfedezett helyszínre, ugyanis az összerakott és megoldott rejtélyek miatt új nyomokra derült fény az adott szobában, folyosón, stb. Kár, hogy ezeket a nyomokat nem lehetett már első alkalommal is megvizsgálni, ugyanis ez a visszamászkálás elég frusztráló, főleg, hogy víz alatt a karakterünk semmilyen gyors mozgásra nem képes, a futást pedig gyorsan el is felejthetjük.
Egy másik ok, amiért folyton vissza kell térnünk a helyszínekre, az a felszerelésünk hiánya. Sajnos Cam, amikor belép a Thalassa belsejébe, kiejti a kezéből az összes fontos segédeszközét, mint a kését, a csavarvágóját, stb. Ezért rengeteg olyan hely lesz, ahová nem fogunk tudni bejutni addig, amíg a hajó belsejében nem találunk póteszközöket az akadályok elharításához. Ezen felül, rengeteg zárt ajtó várja a játékost, amikhez külön kulcsokat kell keresni.
A megvizsgálható tárgyak egyes esetekben nem csak hogy elütnek egy kicsit a környezettől, de már messzebbről felvillan felettük egy csillag, hogy a játékosnak könnyebb legyen megtalálnia őket. Ennek köszönhetően szerintem mindenki megfejt majd minden rejtélyt a hajón, ugyanis valódi kihívás nem igazán van ebben a nyomozósdiban. Ráadásul a játék már előre kiválassza nekünk a megfelelő bizonyíték kategóriát, és ha netán fogalmunk sem lenne arról, hogy mi lehet a helyes megoldás, akkor elég csak végigpróbálni az összes lehetséges bizonyítékot. Ami kissé fura volt, hogy némelyik rejtély mintha többször is előfordult volna a menüben, csak egy kicsit másképp előadva, illetve valamilyen más bizonyítékok kellettek a megfejtéséhez.
Miután sikeresen megoldottunk egy-egy rejtélyt, egy vizualizáció segítségével úgymond felidézhetjük az adott pillanatokat. És itt jön el az a hiba, amit fentebb említettem az írással kapcsolatban. A hihetősége a sztorinak ugyanis több sebből vérzik. Nem csak az lehetetlen, hogy valaki, aki nem volt ott egy adott időben egy adott helyen szóról szóra felidézzen bármit is az elhangzottakból, de az meg már tényleg képtelenség, hogy ezekből a vizualizációkból tudjuk meg, hogy éppen hová esett le egy kulcs, vagy hová lett eldugva valamilyen tárgy.
Igen, tudom, ez csak egy játék, nem egy valósághű ábrázolás, de a Thalassa nagyon is komolyan próbálja venni magát, és ez a baj. Hogy ha egy komoly témát boncolgatsz, komolyan próbálod előadni és amolyan krimiszerű nyomozásra buzdítod a játékost, akkor szerintem – persze ez csak az én véleményem – legyen már hihető valamennyire.
Abba már nem is kötök bele inkább, hogy a víz alatt simán fennmaradtak és olvashatóak az egyszerű papírra vetett mondatok, vagy hogy az 1905-ös év ellenére lett egy hordozható audiolejátszónk, amin keresztül a hajón talált hangfelvételeket tudjuk meghallgatni.
Technikai gondok, de nem a merüléssel
Sajnos a Thalassa nem tudott minden technikai gubancot kiküszöbölni a megjelenésének idejére. A grafika bár semmi extra, ennek ellenére egyes helyeken iszonyatosan be tud szaggatni. Ezt még el is nézem neki, hisz nem egy lövöldözős játékról van szó, ahol sokat számítana az alacsony FPS, de amit már kevésbé tudtam elviselni, az a hangsávok keverése volt.
Megesett, hogy egyes párbeszédeket szinte hallani sem lehetett, mert valahonnan a hátam mögül szólaltak meg, miközben a karakter előttem állt. Nem tudom, hogy ez csak nálam jött-e elő az 5.1-es hangrendszerem miatt, mert a YT-on megnézett részletben sokkal jobb volt a hang, mint nálam. Viszont, ha vissza is kapcsoltam sztereóba, a párbeszédek akkor is mindenhonnan érkeztek, csak nem szemből. Emiatt a háttérben megbúvó zenét is szinte alig lehetett hallani, viszont a YT-videóban meg csodásan szólt. Ezt inkább csak egyedi hibának könyvelem el.