Az viszont elég ritka, hogy egy metálalbum, illetve rockopera köré egy teljes játékot építsenek. Legutoljára talán az Electronic Arts próbálkozott ilyesmivel még 1997-ben, a Queen: The eYe című akció-kalandjátékukkal. Azóta viszont nem sok ilyesmiről tudni. Ezért is meglepő az izraeli Capricia Productions kísérlete a legújabb játékukkal, az Of Bird and Cage-dzsel. Azért mondom csak kísérletnek, mert a végeredmény egy akkora káoszos valami lett, amit csak kötélidegzetű és ultra nyugodt embereknek tudok ajánlani. Na de lássuk szépen sorjában, hogy mire is gondolok pontosan.

A cselekmény egy víziókkal és visszaemlékezésekkel teli katyvasz, amiről nagyon nehéz spoiler mentesen beszélni. Hogy ne lőjem le a poénok nagy részét, megpróbálom körülírni a fontosabb karaktereket. A történet középpontjában egy huszonéves kábítószerfüggő lány, Gitta áll, aki egy Ari nevezetű drogdílerrel él, aki folyton erőszakoskodik vele. A lány apja egy alkoholista fazon, aki folyton megveri, és rettegésben tartja őt. Gitta anyjának meg már évekkel ezelőtt nyomaveszett, pedig ő volt az egyetlen, akit nagyon szeretett. És végezetül ott van a lány fogvatartója, az úgynevezett „Szörnyeteg”, akinek motivációja és kegyetlen tettei erősen megkérdőjelezhetők.

Az elmondottak (leírtak) alapján sejthetitek, hogy szegény Gittának nem egyszerű az élete, és egyik erőszakoskodótól a másikba fut bele. A cselekmény szálait egyébként a játékos szövi, mégpedig vagy az ügyességi játékok sikerességével, vagy a választási lehetőségekkel. Ez a része a játéknak még úgy ahogy, de működik. Vannak ugyanis nagyobb döntések, melyek valóban befolyásolják a végkimenetet. Ezt viszont csak a valódi döntéshozatalos részeknél tudtam letesztelni, mert az ügyességi részek annyira kifogtak rajtam, hogy képtelen voltam a nagy részüket sikeresen befejezni.

Kezdjük akkor az ügyességi feladatokkal. Ezek a feladatok – jó nagy idézőjelben írva – a „zenén” alapszanak. Ezt úgy képzeljük el, hogy elindul a zene, és a képernyő alján egy hosszú vonal jelzi a zeneszám hosszúságát. Ha az adott időn belül nem tudjuk megoldani a feladatokat, akkor... hát igazából semmi. Nem halunk meg vagy valami, megy tovább a sztori. Viszont ami feltűnt, hogy amikor a játék során visszatértem az egyes helyszínekre, én úgy vettem észre, hogy a helyszín egyes részei megváltoztak, mégpedig oly módon, mintha az előző látogatásunk során megoldottuk volna az adott ügyességi feladatot. De az is lehet, hogy csak játékhiba, vagy figyelmetlenség ez a készítők részéről. Igazából annyira káoszos az egész, hogy ezt lehetetlenség megmondani. Ha viszont sikerrel járunk, és megoldjuk a feladatokat, akkor a sztori befolyásolása mellett, általában gyűjthető tárgyakat vagy a Gitta számára fontos kábítószert nyerünk.

 

A narratíva részét képezik a folyton felvillanó szövegek, amik akkor jönnek elő, amikor Gitta magában beszél, vagy gondolkodik. De mivel a lány elég gyakran hallucinál, ezért az elmosódott grafika és az irritálóan lassú mozgás miatt, ezektől a felugró szövegektől csak még frusztrálóbb lett az élmény.

Az idegesítő hallucinációk szerencsére eltüntethetők, persze ahhoz, hogy ez sikerüljön, előbb jól kell teljesítenünk a zenés intervallumos feladatoknál. Gittára akkor törnek rá ezek a rohamok, amikor vagy az elvonási tünetek jelentkeznek nála, vagy ha stressz éri őt. És ez sajnos elég gyakran előfordul vele. A képernyő balfelső sarkában található az ezt mutató jelző, és ha nagyon alacsony a szintje, akkor a TAB gombot megnyomva itathatunk meg a lánnyal egy üvegcsényi kék anyagot, amitől ismét normális módon tud gondolkodni. De vigyázni kell, mert Gittánál szinte sosincs ilyesmi. És amit nem értettem, hogy hiába csentem el a bárban 3-at is az egyik drogdílertől, a következő helyszínen már egy sem volt belőlük. Hogy hová tűntek, ne kérdezzétek! Én úgy tippelem, hogy valószínűleg a kocsmai verekedés közben csente vissza tőlem az ürge.

Igen, jól hallottátok. A játék megpróbált akciósabb vizekre evezni, és komikus „box meccsek”, valamint GTA-t „megszégyenítő”, rendőrös lövöldözések is részei lettek a játékmenetnek. Ezek viszont annyira kínosan bénák és idegesítők lettek, hogy egyszerűen képtelenség szavakba önteni őket.

 

A karaktermodellek és az animációk annyira kezdetlegesen rosszak, mintha csak egy neten megvásárolható, Unreal motoros csomagból halászták volna ki őket. Ismétlődő textúrák, bamba képű szereplők, és a motion capture teljes hiánya teljesen tönkreteszi a hangulatot. Hiába a komoly történeti szál és a fontos témák, ezekből szinte alig jön át valami a játékosnak.

Rendesen rossz érzés még kimondani is ilyet, de néhány jeleneten hangosan felröhögtem. Pedig a téma valóban komoly és valóságos. De az ilyesmikhez óvatosan, kellő odafigyeléssel és megfelelően kell tudni nyúlni, különben a végeredmény olyan lesz mint ez, egy paródiaszerű összevisszaság. Azt már csak mellékesen jegyezném meg, hogy a játék PR csapata a Life is Strange-hez hasonlította a narratívát. Nem tudom honnan szedték ezt, de a két játék között ég és föld a különbség.

Szintén humorosak voltak a musicaleket idéző, éneklős részek. Korrekt animáció híján ezek a jelenetek csupán arra voltak jók, hogy az eleve frusztráló játék egy kicsit feldobja a kedvemet és megmosolyogtasson. De arra meg már végképp nem, hogy egy kicsit is komolyan vegyem a karaktereket.

 

Amit viszont nem érhet panasz az természetesen a zenei aláfestés, tehát maga a soundtrack. A neveket olvasva, hogy kik vettek részt a megkomponálásában, erre azért számítottam is. 

Mindenkit nem sorolok fel, de köztük van: Davidavi "Vidi" Dolev a Gunned Down Horseszból, Kobra Paige a Kobra and the Lotuszból, a volt Guns and Roses tag - Ron "Bumblefoot" Thal, Rob van der Loo az Epicából, Ruud Jolie a Within Temptationből, és Tina Guo, aki olyan játékok és filmek zenéjén dolgozott, mint a Call of Duty, a Cyberpunk 2077, a Dunkirk, az Eredet, vagy a hamarosan mozikba kerülő Dűne.

A számok között vannak lassabb, melankolikusabb számok és gyors, ritmikusak is. Ezek mindig aszerint változnak, hogy épp mi történik a képernyőnkön. A zeneszövegek mindig az aktuális eseményt követik, ezért narratíva szempontjából is nagyon fontosak. Ha odafigyelünk rájuk, akkor sok mindent megtudhatunk belőlük arról, hogy épp mi is történik a karakterünkkel. A hangminőség is nagyon jó, ezért kétlem, hogy sima mp3-ban lennének konvertálva.