Larry, kipihenendő az 5. epizód során szerzett tapasztalatait a felnőtt filmes iparban (neem, neeem aktorként vett részt benne), a híres Muscle Beachen legelteti a szemét az erősen kidolgozott felsőtesttel rendelkező leányzókon. Egyszer csak egy leírhatatlanul hosszú limuzin áll meg a parton, amivel egy producer érkezik, hogy játékosokat toborozzon a Stallion névre hallgató TV-vetélkedőre. Az izomkolosszusok tömegében Larry kitűnik hatalmas szellemi előnyével, így könnyen bejut a műsorba, ahol aztán nagy erőfeszítések árán (kb. mindvégig azt se tudja, hol van, nem hogy a válaszokat) sikerül is a 2. díjat elnyernie, ami nem más, mint egy két hetes álomnyaralás az egzotikus La Costa Lotta hotelben. Hősünk természetesen mivel tudná a legjobban kitölteni a nyaralóhelyen töltendő idejét, mint az ott felbukkanó nő nemű lények (akik között a recepcióstól kezdve, a spanyol vendégmunkáson át, az egésznap az iszapfürdőben tengődő vendégig van minden) szívének meghódításával. Az, hogy az erősen kopaszodó anti-férfinak mekkora sikerei lesznek az itt tartózkodó leányzóknál, az már csak rajtunk múlik.

A feladat tehát adott: La Costa idilli környezetében sétafikálunk, minden egyes tárgyat zsebre vágunk (a Larry 6 még abban az időben készült, amikor a pixelvadászat igazi népsport volt; szó szerint a képernyőn látható összes tárgyra érdemes rámenni, hogy eltehetőek-e), mindenféle kalamajkába keveredünk (még meghalni is lehet, bár szerencsére nem véglegesen), és megpróbáljuk kielégíteni a minket folyamatosan csicskának néző nőszemélyek vágyait. Vágyakból meg nem lesz hiány: Gammie, a recepciós például szépészeti kezelésen szeretne részt venni, amihez a szükséges masinát nekünk kell megjavítanunk; Thunderbird, a személyi edző egy igazi domina kíván lenni, amihez hű kiskutyát keres magának; Charlotte, az iszappakolás rajongója, a legjobb elektronikus barátjába akar elemet; de még Shamarra, az ultimate meghódítandó hölgyemény is csak plátói filozófiai kérdésekben hajlandó elmerülni. Larry hiába kapálózik a nőszemélyeknél, mindegyiknek csak saját maga a fontos, szerencsétlen férfiút csak jól kihasználják. Egyes-egyedül Shamarranal érhetünk majd el valódi sikereket, ami a Larry 7-ben bekövetkező történteket ismerve azért kérdéses, hogy mennyire is számít igazi boldog beteljesülésnek.

A Shape Up or Slip Out tipikus Sierra-kalandjáték, természetesen a humorosabb fajtából. Mint játék, roppant nehéz volt már a ’90-es évek elején is, így kérdéses, hogy mennyire tud élvezetes lenni a mai, türelmetlenül rohanó világ kalandorai számára. A megoldandó logikai feladványok a korabeli alkotásokhoz képest is agyamentek, néha már arra kényszerülünk, hogy minden nálunk lévő tárgyat a képernyőn lévő minded dologgal társítsunk, hátha sikerül előrébb jutni ezáltal (ha meg nem, a rendszer sokszor pontokkal díjazza a legnagyobb bénázásainkat is). Érdemes minden helyszínt jól átkutatni és minden elérhető szereplőt kifaggatni, más segítséget nem nagyon kapunk a játéktól, ami a továbbjutást illeti (persze van help menü, de csak dísznek: Al Lowe bácsi mesél vicceket, ha rákattintunk). Ha kissé gonosz szeretnék lenni, azt mondanám, hogy a feladatok nehézségével kívánta a Sierra az alig 3-4 órás játékidőt kitolni a végletekig; de ezt egy Larry-kalandnak talán még elnézhetjük.
 
A (direkte) logikátlan játékmenet ellenére az idétlen képi, és a jóval intelligensebb, a játékosok felé folyamatosan kikacsintó verbális viccelődésnek (a narrátornak nagyon komoly szövegei vannak, amik megértéséhez azért szükséges a mostani felnőtt fej) hála szerintem manapság is teljesen élvezhető Mr. Laffer utolsó előtti kalamajkája. Szinte egy olyan pillanat nincs az egész kaland során, amikor nem fülig érig élő mosollyal bámuljuk az éppen félremenő szituációkat, és csodálkozunk rá arra, hogy mégis hogyan tudták a fejlesztők huszon-akárhány éve a nagyközönség elé tárni ezt a nagy rakás pixel-perverziót (valószínűleg a Pegi akkori meg nem léte a válasz).

Érdekes, hogy alapvetően az idősebb korosztály számára készült a móka, mégis jól látszik, hogyan próbálta a sorozat részről részre egyre jobban megcélozni a fiatalabbakat is. Míg a Larry 7-ben ritkán láthatunk valódi meztelenkedést és valóban hardcore jeleneteket, itt még erősen a képünkbe lesznek nyomva a fedetlen női bájak, és az olyan jelenetek, mint például amikor szegény Larry beöntést kap, vagy némi szado-mazó játékban vesz részt, a bungee jumpingot szó szerint élvező hölgyről már nem is beszélve.

Mivel egy 24 éve megjelent alkotásról van szó, ezért nem érdemes a grafika milyenségét nagyon boncolgatni. Annak ellenére, hogy verziótól függően maximum 640*480 lehet a felbontás, a némileg rajzfilmes stílusnak köszönhetően ma is viszonylag kellemes ránézni a játékra, ha szeretjük a retró ábrázolást. Az audioszekció ellenben olyan, mint a jó bor: a kor csak megnemesítette. A fülbemászó dallamok a legjobb midi minőségben szólnak, és sokszor fogjuk azon kapni magunkat, hogy a klasszikus Larry-téma pár-szólamos változata, vagy a többi, fütyülni való muzsika kitörölhetetlenül szól a fejünkben a játékkal töltött órák után. A szinkron is hozza a megszokott szintet, ugyanis 1 évvel az eredeti kiadás után érkezett a CD-változat, melyben olyan apróságok vannak, mint a feljavított hangzásvilágú muzsika, az SVGA grafika és az összes megszólaló karakter hanggal való ellátása (fura, de az írott szöveg néha némileg eltér a hallhatótól).