Egy vallomással kell kezdenem: tulajdonképpen még sosem volt szerencsém tisztán vizuális regényhez, talán leginkább előítéletességből, mivel kicsit ingerszegény élményt feltételeztem a műfajról. Olvasni, olvasni és olvasni, miközben jobbára állóképek váltják egymást… számomra ez nem hangzott túl videójátékos dolognak. De hát többek közt azért is szép dolog beszámolókat írni az AG-nak, mert lehetőséget kapsz új dolgok kipróbálására. A puding próbája meg összességében az evés, nemdebár? Az előbbiekben boncoltak miatt természetesen összehasonlítási alapokkal nem tudok szolgálni, ezért a műfajban járatos játékosoktól előre is elnézést kérek ezért a hiányosságért.
Fontos tisztázni már az elején, hogy egy korai hozzáférésű címről beszélünk, ami nem tartalmazza a teljes tervezett első évadot (a vásárlók természetesen meg fogják majd kapni ezért az árért). Egyelőre 5+1 fejezetet lehet végigjátszani, aminek nagyjából a felét teszi ki a meglehetősen hosszúra nyúlt, több részre tagolt úgynevezett 0. felvonás. Itt jegyezném meg rögtön, a számozás mögötti logikát egyáltalán nem látom, számomra értelmesebb lett volna 1. fejezetnek hívni, ami 0. név alatt fut, és 2-nak nevezni azt, ami most az 1-től az 5-et foglalja magába.
De mindegy is, ami fontosabb, hogy a készítők 6-12 hónapos szünetekkel ígérnek 5-6 további fejezetet, amiből összességében 20-at terveznek a szezonra. Ez két dolog miatt is aggályos: egyrészt benne van a pakliban, hogy 3 év múlva jutunk csak el a történet végére - vagy ha valami oknál fogva mégsem készülne el, akkor sosem -, másrészt meglehetősen nehéz verdiktet mondani egy olyan cím fölött, aminek legjobb esetben úgy a harmada lehet kész. Mintha egy 500 oldalas könyvről kéne véleményt alkotni 150 oldal után. Mindegy, azért megpróbálom.
Az első benyomások mindenképp kellemesnek bizonyultak. Amikor először betöltődött a menü, rögtön feltűnt, hogy a szereplők ábrázolása jól sikerült és a felcsendülő zenére sem lehetett panasz, még egy kis torzított gitár is belefért! Az „Új játék” feliratra kattintva ráadásul egy jópofán összerakott, ugyanakkor teljesen opcionális oktatómód fogadott, amiben a Hektor nevű karakter foglalta össze a lényeges tudnivalókat, mankót nyújtva az olyan újoncoknak, mint jómagam. Aztán elkezdődött maga a játék…
Általánosságban nem szerencsés a történetről túl sokat beszélni, de egy olyan játék esetén, ami kvázi másból sem áll, nehéz megkerülni. Megpróbálok szigorúan az alapokra fókuszálni, hogy a kedves játékos magáénak tudhassa az élményt - más kérdés, hogy ez tipikusan az a műfaj, ahol némileg életszerűbbnek érzem, ha valaki csak nézni szeretné, de azért a sok-sok döntési lehetőség miatt mégis csak úgy teljes az élmény, ha a saját utadat járod. De vissza a játékhoz, mielőtt túlságosan elkalandoznék!
Történetünk egy vízen úszó városban, New Reykjavíkban kezdődik, ahol hétköznapinak tűnő fiatalok életébe nyerünk betekintést. A világ hátteréről érdemes tudni, hogy a globális felmelegedés következtében jutott a város arra a sorsra, hogy egy gigászi hajóra költözzön, és ahol bizony a közbiztonság finoman szólva sem felel meg az elvárható kritériumoknak, hála a különböző utcai bandáknak. Ebben a cyberpunk világban ráadásul az online médiát egy finn techvállalat, a Verkko monopolizálta, akik úgynevezett HUD-okat is biztosítanak az embereknek. Ennek a segítségével képesek ténylegesen kapcsolódni a telefonjukhoz, és a szemük elé kivetíteni az ott megjelenített dolgokat. Talán mondanom sem kell, hogy itt is elég nagy a szakadék a szegény és a gazdag réteg között, előbbiek sok mindent nem engedhetnek meg maguknak.
A történet két főhőse Farkas és Althea. Előbbi egy húszéves srác, kétes bandás múlttal, aki egy pub fölött él az azt vezető nevelőjével és még csak HUD-ja sincs, utóbbi pedig egy jómódú tizenkilenc éves lány, vegyes nemzetiségű szülőkkel, személyi asszisztenssel, és aki már rövid élete során bejárta az egész világot. A két teljesen eltérő háttéréletű szereplő sorsa azonban mégis összekapcsolódik, nemsokára ugyanis mindketten egy-egy támadás célpontjaivá válnak, aminek következtében beindul a cselekmény, ami a skandináv mitológiákból építkezik, és a Ragnarök eljövetelét vetíti előre. A háttérben mozgó erők pedig nem átalják a fiatalokat egy légtérbe terelni, miközben a valódi szándékuk csak lassan kezd kibontakozni.
A cselekményről nem szeretnék részletesebben beszélni, inkább az ívét, szerkezetét vesézném ki, meg a történet hőseit. A felütés érdekes mindkét szereplőnél, és alapvetően nem rossz a történet dinamikája sem. Hagy időt a karakterek kibontakozására (játékostól függően kinek kevesebbet, kinek többet), ugyanakkor teljesen leülni sosem hagyja a dolgokat, általában jó érzékkel dobják be a fejlesztők az akciódús, váratlan, történetet továbbvívő elemeket a nyugisabb részek közé. Általában, de nem mindig. Vannak azért jelenetek, amikből lehetett volna nyesegetni kicsit, főleg a belső monológok esetén érezhető az üresség, mivel ezek nem lettek leszinkronizálva a két főhősnél.
A szereplők esetén tetszetős, hogy a sztereotipnak tűnő karakterábrázolás valószínűleg árnyaltabb figurákat takar. Mindenkiben van valami furcsának ható dolog, és sokszor nehéz eldönteni egy-egy arcról, mit is gondoljak róla valójában. Meglátjuk, mit hoznak ki az alkotók belőlük a későbbiekben. Egyelőre a szinkronhangjaikról tudok részletesebben nyilatkozni: Az akcentusokból érezhető, hogy nem angol anyanyelvű színészek munkája. Persze, ez lehet koncepció is, hisz mégiscsak izlandi, finn, stb. figurákat szólaltatnak meg, ám ez néha kifejezetten zavaró, máskor inkább az ízes jelző jut eszembe a munkájukról. Talán a fiatalabb fiúkat megszólaltató hangok esetén érződik ez a legkevésbé. Vannak számomra fura választások is (hangszínileg), de igazán egyik szereplőről sem esik le a hang.
A zene alapvetően jól sikerült, változatos, mindig illeszkedik az épp kialakult helyzet hangulatához - bár szerintem a legjobb téma a menüben hallható -, ám kicsit kevesellem a kompozíciók számát. A hanghatások viszont inkább a szódával elmegy kategóriába tartoznak, külön idegesített a végére a sétálást, futást imitáló hang, ami kvázi mindig ugyanúgy szólt, figyelmen kívül hagyva, hogy épp aszfalton rohan valaki, vagy padlón lépked.
Látszik, hogy sok gondot fordítottak a szereplők megjelenítésére, anime-stílusú dizájnjuk felettébb tetszetős, és a rajzolt hátterek sem rosszak, viszont utóbbiakból elviseltem volna itt-ott többet is, egy-egy jelenetsornál ugyanis fájóan kevés van belőlük, más részeknél ezzel szemben kielégítő mennyiségű variációt kapunk. Néhol kissé élettelennek, kihaltnak éreztem ezeket a képeket, például az iskola előtt várakozva meglehetősen fura látványt mutat az üres utcakép. De legalább stílus szempontjából egységesek… javarészt.
A játék kulcsfontosságú része a választási lehetőségek, amik kihatással vannak a szereplők reakciójára és némiképp a történet menetére is. Sok kialakult helyzetet reagálhatunk le többféleképpen, vagy épp flörtölésekbe bocsátkozhatunk, amik következményeként egyedi jelenetekhez és extra információkhoz juthatunk. Igazán radikális különbségeket azonban nem érzékeltem a különböző választásokból kifolyólag, de ezek talán a cselekmény előrehaladásával jobban kibontakoznak. Maradjunk annyiban, hogy én egyelőre szkeptikus vagyok, hiába mondja Hektor az oktatóanyagban, hogy új játék kezdésekor már az is egy fontos döntés, melyik főszereplő szálával akarod indítani a történetet. Meglássuk.
És remélhetően tényleg így lesz, mert eléggé a levegőben lógva hagyott a játék a záró jelenettel. Többek közt ezért sem szeretem, ha egy játék szét van darabolva, mert így nem tud egyben biztosítani egy teljes élményt, és ki tudja, fél-egy év múlva milyen gondolatokkal és emlékekkel ülök le a folytatáshoz (mert hogy nem kezdem elölről újra, az hétszentség). És így bizony értékelni is nehéz. A technikai dolgokban szerintem nem lesz nagy változás - bár új zenékre azért számítok -, viszont a történet kimenetele sokféleképpen alakulhat, minőségi szempontból. Maradjunk annyiban, hogy az első etapot alapvetően élveztem - ennek szól a pontszám -, de fenntartom a jogot, hogy a friss tartalmak érkezését követően új beszámolókkal jelentkezzek, és külön értékeljem azokat.