Cikkünk alanyával egészen hendikeppel indult a kapcsolatom. Pedig a készítői voltak olyan kedvesek, hogy egy hónappal a megjelenése előtt a rendelkezésünkre bocsájtottak egy korai teszt verziót belőle. Ellenben ezzel kezdetét vette egy igen sajátos kanossza-járás, ugyanis ez egy kifejezetten KORAI változat volt, ami nagyon szeretett indulás után egy percen belül random lefagyni, és visszadobni a Steambe (a negyedórás első elindítási próbálkozásom során egyszer már majdnem sikerült ráböknöm a new game-re is, de legalább az AG Steam profil ismerősei nézhették egy darabig, ahogy huszonnyolcszor elindítom a produktumot…) (Ááá… szóval ezért akartad rám sózni a tesztelést! - Princze).
Hagytam is szegényt jó másfél hétig, ami után végre hajlandó is volt futni, így belevethettem magam a jó kis sci-fi-s nyomozósdiba. A történet a 2070-es évek elején játszódik (asszem, ’72-ben, de annyi, néhány évet felölelő dátumot látni a kaland során a különféle dokumentumokban, hogy nem csodálkoznék, ha mégsem pont akkor játszódna, hanem mondjuk ’71-ben). Egy képzeletbeli, igazán festői kisvárosban, a címadó Forest Grove-ban járunk, ahol tengeti a mindennapjait az ősi családi otthonában a techmilliárdos Kunstmatigaard família, így a 16 éves, súlyosan beteg Zoeey is. A lánynak azonban 24 órával ezelőtt nyoma veszett, ami több okból sem egészséges.
Egyrészt mert ő sem az (mind súlyos pszichés, mind testi gondjai vannak), másrészt az édesanyja után nemrég az apját is elvesztette, így félő, hogy a labilis lány azért lógott ki a házból, hogy ártson magának. Vagy netalántán akár el is rabolhatta valaki, mint a hatalmas vagyon várományosát. Az eltűnése óta eltelt 1 nap alatt azonban nem érkezett váltságdíj-követelés, ahogyan Zooey sem került elő, így a mostohaanyja megbízza a nemrégiben megalakult The Remote Forensics Bureau-t, hogy derítsék ki, mi történt vele, és hogy hol tartózkodik.
Ahogyan már az elnevezésében is látszik, a nemrégiben alakult nyomozószervezet munkatársai nem a bűntények helyszínére látogatva oldják meg az ügyeket, hanem szó szerint távolról dolgozva. Ugyanis pont az eltűnt lány apja által kifejlesztett, némileg még kísérleti állapotban leledző holografikus technológiát alkalmazzák erre, ami képes rekonstruálni bármilyen helyszínt és történést, ahol jelen voltak a múltban az ehhez szükséges, mindent belepő, az emberi szemnek láthatatlan nanorészecskék (a rendszert készítő cég alapítójának természetesen hemzseg ezektől az otthona). Mi egy, az RFB-hez frissen csatlakozott ügynököt fogunk alakítani, aki persze milyen más ügyet kapna kapásból, mint az eltűnt milliárdoscsemete felkutatását?
Ehhez pedig a Kunstmatigaard-ház holografikusan rekonstruált három szintjét kell bejárnunk, jól végigvizslatva azok minden egyes centiméterét, ugyanis a nyomozás abból áll, hogy begyűjtünk minden fizikai és digitális bizonyítékot.
Az előbbiek a ház lakóihoz és a közelmúltban idelátogatókhoz tartozó tárgyakat jelentik, amiken ujjlenyomatokat és DNS-maradványokat kell keresnünk, hogy hozzá tudjuk rendelni őket az adatbázisunkban található személyekhez. A másik kategóriába pedig a feltört laptopokon található chatüzenetek, képek, e-mailek, hangüzenetek ésatöbbi tartoznak, melyek közül sokat manuálisan kell bizonyítékként megjelölnünk. Emellett mindenfele találhatunk a nanorészecskék által rögzített beszélgetéseket is, amiket némi finomhangolás után hallgathatunk vissza.
A legfontosabb bizonyítékokat pedig szintén a nanorészecskéknek köszönhetjük. Úgy minden második szobában találhatóak amolyan múltbéli echók, amiknél a hozzájuk tartozó karakterek figuráját kell a megfelelő helyre illesztenünk (két csúszka mutatja, hogy a távolság és a nézési szög mennyire felel meg a kívántnak), hogy aztán megnézhessük, mi történt velük. Ez egy nagyon kicsit hasonlít az Arkham Batman játékokban látható múltidézésre, csak itt nem tekergethetjük ide-oda az adott jelenetet, hanem teljesen lineárisan bámulhatjuk végig az eseményt. Ellenben bármikor leállíthatjuk, hogy megpróbáljunk ki-be zoomolgatva és a kamerát mozgatva újabb nyomra vezető érdekességeket találni közben.
Mindehhez amúgy egy tök felesleges kis lebegő drónt kell megszállnunk, önmagunkban nem tudjuk megnézni ezeket a jeleneteket. Bevallom, az elején nem is értettem, mi az értelme ennek a koncepciónak. Elvégre, ha láttam egy, a levegőben lebegő kis holografikus figurát valahol, akkor vissza kellett ballagnom a minden szinten külön megtalálható drónhoz, beleszállni, aztán visszalebegni a figurához (mert ugye meg is jegyeztem, hogy hol akadtam rá...). Később aztán rájöttem, hogy lehetséges a drónt a térképnézeten megragadni és ledobálni magunk mellé, így kevesebbet kell kóvályogni miatta. Mondjuk ennek ellenére továbbra sem értettem, ugyan mi értelme van a dolognak; biztos repkedő járművet akart modellezni a főgrafikus, vagy valami.
Direkte logikai feladványokkal nem nagyon fogunk találkozni (kábé az egyetlen zenei, hangjegyes cuccon kívül), a legnagyobb fejtörést nagyjából az fogja okozni, honnan kerítsük elő a zárolt laptopok meg a csukott széfek kódját; ezekre utalgatásokat fogunk találni, de van olyan is, amikor a három szint mindegyikén egy-egy festmény mögött eldugva találhatóak a számkombináció részei, amik helyes sorrendjét persze ki is kell még fundálni.
A nyomozósdi igen hamar unalomba fulladna, ha nem ismerhetnénk meg általa egy egészen kellemesen felépített történetet a hozzátartozó karakterekkel. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen vagyonos família tagjai között, meg a hozzájuk tartozó baráti körben egész szép súrlódások tudnak kialakulni, aminek oka például a családfő munkamániája, a betegségéről nem nagyon tudomást vevő lázadó tini, meg a mostohaanyja, aki bár szereti a lányt, és valamennyire a gazdag férjét is, egészen elhanyagolva érzi magát, így kapóra jön neki Zooey jóképű orvosa, aki pedig mindent megtesz, hogy behálózza a pénzes asszonyt. Ahogy göngyölítjük fel a sztorit, úgy ismerjük meg egyre jobban őket, és úgy állapítjuk meg, hogy kábé mindenkinek is lenne valamilyen indítéka ártani a lánynak. Azonban annak a kinyomozását, hogy mi is történt valójában a hangulatos családi otthonban, a játékosra bízom.
Ez a nyomozás pedig egészen kellemes környezetben zajlik. Az RFB holografikus rendszere Unityt használ, bár a tárgyak kidolgozottságát, meg a néha merőben kis felbontású textúrákat figyelembe véve, úgy egy 2016 körüli példány landolt a 2070-es években. Amúgy magával a ház kinézetével nincs is komolyabb gond, ámbár semmi olyat nem mutat fel, amihez hasonlót ne láthattunk volna kismillió másik belsőnézetes indie kalandban az elmúlt tíz évben. A funkcióját betölti, és még azt is mondanám, hogy jó elnézegetni abban a 4-5 órában, amit a játékkal töltünk.
A gond elsősorban a szereplők kinézetével van. Szegény Zooey, meg mindenki más is úgy néz ki, mintha az őket ábrázoló asseteket ugyanazon digitális piac legsötétebb bugyraiban szerezték volna be, mint a GoG-ot meg a Steamet mostanában ellepő különféle erotikus fél-kalandjátékok szereplőit. Dráma ide, elrabolt beteg lány oda, néha már vártam, hogy mikor szorul már bele valamelyikük felsőteste a mosógépbe vagy valami (ezen az sem segített, hogy a mostohaanya szeret lenge öltözetű fotókat küldözgetni a szeretőjének). Valahol azért reménykedtem még a tesztelés elején, hogy ezek csak amolyan placeholder figurák így a megjelenés előtt ennyi héttel, de sajna egyik beeső patch sem cserélte le ezeket a digitális barbikat, így a készítők tényleg komolyan gondolták a szerepeltetésüket. Ejnye. Ahogyan bejnye jár a térkép és a többi menü dizájnjáért, amit az elején csak szimplán rusnyácskának tartottam, de a végére is csak megszokni tudtam őket, megszeretni nem.
Az audiószekció ellenben meglepően minőségi. A zenék kiválóan rátesznek arra a nyomasztó hangulatra, ami nemcsak a történetből fakad, hanem abból is, hogy azért teljesen egyedül kóricálunk a sötétben a zseblámpánk meg a világító rudunk társaságában egy sok száz éves épületben. Sosem tolakodó, mindig a háttérben meghúzódó, kellemes dallamokat hallhatunk. A szinkron is egészen jónak mondható egy indie játékhoz képest; hatalmas színészi játékot azért ne várjunk, pont megfelelő, amit hallunk ahhoz, hogy ne essünk ki az immerzióból miatta (Zoeey meg a mostohaanyja hangja azért lejátssza a többieket).