Ebben az oldalnézetes, narratív kalandjáték és túlélőszimulátor ötvözetben egy anyarókát irányítunk, akinek nem csak a kölykei megszülése okoz problémát, de az is, hogy lényegében szinte élőhelyük sem maradt, ugyanis a környezetszennyezés és a klímaváltozás mindent tönkretett körülöttük. Nagy nehezen talál egy lyukat, ahová be tud bújni és ahol világra hozza a kölykeit. A valódi kaland pedig itt kezdődik számára, és a játékos számára is.
Legfőbb feladatunk természetesen az lesz, hogy életben tartsuk a családot, és az elsődleges dolog nyilván az élelemszerzés.
Egy ilyen lepusztult világban azonban nem sok élelem akad, és ami van, az sem mind tápláló annyira, hogy a kis rókáknak egész éjjelre elég legyen. A jobb, egészségesebb falatokért néha elég sokat kell csatangolnunk, és az egész „kiruccanásunkat” úgy kell beosztanunk, hogy reggelre, napfelkeltéig hazaérjünk. Az odúból ugyanis csak éjszaka merészkedhetünk elő, és még így is relatíve sok veszély leselkedik ránk. A baglyok alig várják, hogy lecsapjanak a friss róka csemetékre, de az emberek és kutyák úgyszintén.
A narratíva fő mozgatórugója is ennek köszönhetően pattan a helyére, amikor egy embernek sikerül kicsalogatnia az egyik rókánkat és magával vinnie őt. A rókaanya persze egyből a keresésére indul, és a szagok alapján próbálja megkeresni a csemetéjét. A szagok persze hol felbukkannak, hol eltűnnek, és megeshet, hogy 3-4 nap is eltelik, mire újra nyomra bukkan. Mindeközben rókacsemetéi egyre csak növekednek, és a térképen egyre több hely válik elérhetővé. A kis rókák persze tanulékonyak és mindegyik 4-4 darab képességet tud megtanulni. Ezek a képességek alaposan megkönnyítik az életben maradást, ugyanis az anyaróka sokszor csak a csemetéi segítségével képes túljutni bizonyos akadályokon, illetve néhány élelem beszerzéséhez is jól jön a segítség. Az élelemszerzés szintén a szagok alapján történik, és a játék egy figyelmeztető ikon segítségével jelzi a játékos felé, hogy a közelben van valami ehető.
De ami a legérdekesebb az Endlingben, és amire látszik, hogy nagy súlyt fektettek a készítők, az a „brutalitás”. Mert bármennyire is aranyosak az állatkák, és bármennyire is tűnik mesésnek az ábrázolás, ez a játék valóban a túlélésről szól. Egyetlen hibának, vagy nemtörődömségnek is nagy ára lehet, és igen, akár az összes kölyköt elveszíthetjük, a rókaanyával együtt. Ráadásul, a játék egyből reagál a veszteségeinkre. Ha elveszítünk egy csemetét, az éhségjelzőnk egyből könnyebben feltölthető, ami arra utal, hogy kevesebben vagyunk, kevesebb éhes szájat kell megetetni. Az elpusztult rókakölyök teste sem bomlik fel egyből, ezért, ha néhány nap után arra visszük a csapatot, ahol a test fekszik, a család reagálni fog rá. A fejlesztők nem titkolják, hogy az ilyesfajta szomorú realizmus nem mindenkinek jön be egy játékban, de nem akartak megalkudni, hanem arra szeretnének rámutatni, amit a játékuk címe is sugároz, hogy a kihalás örökre szól és a következményeit örökre magunkkal cipeljük.
Akadnak azért egy kicsit szebb momentumok is játékban. Lesznek segítőink, akikről most nem rántom le a leplet, de azt is idesorolnám, ahogy az anyarókának néha bátorságot kell öntenie a csemetéibe, és ilyenkor az orrával vagy megbökdösi, vagy mókásan feldönti őket. Ez játékmechanikai szempontból is fontos, ugyanis, ha egy kölyök nagyon megijed valamitől, vagy az éhségtől szinte már alig bír előre menni, akkor ezekkel a noszogatásokkal még ha csak egy rövid időre is, de erőt tudunk adni neki.
Az Endling világának eseményeit, illetve aktuális helyzetét, a készítők a környezet segítségével próbálják elmesélni. Az első napokat egy havas vidéken töltjük majd, ahol a hó lényegében eltakarja a természet valós állapotát. Aztán ahogy telnek a napok és minél tovább vándorolunk, úgy kezd el felolvadni a hó, és válik láthatóvá a pusztítás. Az embereknek szintén nincs jobb dolguk az állatoknál. Sokan csak maszkokban képesek lélegezni, a levegő ugyanis egyre mérgezőbbé kezd válni, és a gyerekek nagy része már tizenéves korukban meghal. A játékost különböző befejezések várják, attól függően, hogy mennyi kölyköt veszített el, illetve segített-e útja során valakinek. De bárhogy is döntünk, az emberiség számára nincs pozitív befejezés, és alakuljon bárhogy is, nagy a valószínűsége, hogy ezt a katasztrófát maximum az állatok fogják túlélni.
Viszont bármennyire is jó lett az Endling mondanivalója, illetve narratívája, maga a játék azért sok helyen sántít. A körülbelül 4 órás túlélés közben nem sok mindent kell majd csinálnunk a táplálékszerzésen kívül, ráadásul mindez egy idő után nagyon idegesítővé és unalmassá válik. De meglehet, hogy éppen ez volt a készítők szándéka, hisz miből áll az állatok és emberek napjának nagy része, mint táplálkozásból és annak beszerzéséből. Játéknak ez viszont kevés, és azt se nagyon értem, hogy miért olyan gyorsan csökken az éhség skála. Ha már kapunk figyelmeztetést a reggel közeledtére, talán kaphattunk volna valami figyelmeztetést a kölykök részéről is, hogy kezdenek éhesek lenni. Az egyetlen kölyök, amit elveszítettem, pont azért történt, mert semmiből-semmi, egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik kölyök futás helyett, csak mászik utánunk. Véleményem szerint a kamera szintén rosszul van megoldva benne. Egyrészt oldalnézetből irányítjuk a rókat, és emiatt a helyszínnek csak egy apró kis részletét látjuk. Emiatt egyáltalán nem lehet időben észrevenni a veszélyt, és sokszor futottam bele emberekbe úgy, hogy semmit nem tudtam az ott létükről.