Tavaly találkoztam először a Dredge-dzsel, mégpedig a Steam narratív játékokat felvonultató demó fesztiválján. Egyből rácuppantam a demóra, mert megfogott a koncepció, és érdekelt, hogyan tud valaki izgalmas és narratív játékot kreálni egy ilyesfajta alapmechanikából. A végeredmény alaposan meglepett, és pozitív élménnyel álltam fel a demó mellől. És bár a játék teljes megjelenésekor nem volt időm foglalkozni vele, most, hogy a Dredge megkapta a harmadik nagy ingyenes frissítését, úgy gondoltam, hogy ideje megkukkantani, hogy milyen lett a teljes, vagy inkább a még teljesebb, kissé kibővített változat.
Történetünk azzal kezdődik, hogy hajótörést szenvedünk egy sziget mellett, ahová azért mentünk, hogy a helyi sziget-csoport halásza legyünk. Előző kollégánk ugyanis titokzatos módon eltűnt. Mivel a hajónk tönkrement, ezért a kis városka polgármestere átad nekünk egy kis és lassúcska halászhajót, aminek az árát majd fokozatosan vissza kell fizetnünk neki. Szerencsére nem nagy összegről van szó, ezért igazából e kölcsön visszafizetése lesz az első nagy feladatunk a játékban. És hogy honnan szerzünk bevételt? Természetesen halászatból. Rögtön a sziget mellett rengeteg lehetőség van különböző halak begyűjtésére, és idővel vontatóhorogféleséget is a hajónkra szerelhetünk, ami segítségével értékes tárgyakat, vagy a hajónk fejlesztéséhez szükséges alapanyagokat húzhatunk ki a tengerből.
Mindezek mellett a motorunkat is felturbózhatjuk, ami meg azért fontos, mert a történetünk elején baromi lassan tudunk csak közlekedni.
De halászni nem egyszerű feladat. Ha meg szeretnénk élni belőle, akkor nem elég a sekélyes vizekben dolgozni. A legértékesebb halak az óceáni, a mélyebb vagy a vulkanikus térségekben élnek. Halászni persze nem csak horoggal lehet, és néha halót is illik bevetni. De halászhatunk rákokra is, amikhez viszont speciális ketrecek szükségesek. Természetesen a hajónk eleinte nincs felkészítve ezekre a feladatokra, ezért az említett alapanyagokból és a bevételeinkből, a sziget-csoport egyes kikötőiben új alkatrészeket kell a hajónkra szereltetnünk. De bővíthetjük a rakterünk méretét is, ami igencsak fontos feladat, főleg, ha óceáni halakra vadászunk, például cápákra, vagy óriáspolipokra, amikből túl sok bizony nem fér el a hajócskánkon. Mindezek mellett a motorunkat is felturbózhatjuk, ami meg azért fontos, mert a történetünk elején baromi lassan tudunk csak közlekedni. Ez a probléma sok játékosnál kiverheti a biztosítékot, mert néha valóban idegőrlő eljutni egyik pontból a másikba. Azonban elég, ha veszünk egy új motort, és a játék képe szinte teljesen megváltozik.
A hajó sebességének köszönhetően ugyanis új területek nyílnak meg előttünk, ahol új fajta halakat gyűjthetünk be, valamint új szigeteket és karaktereket ismerhetünk meg. De, ami a legfontosabb, hogy a gyorsabb sebességünknek hála már kevésbé kell azon izgulnunk, hogy hazatérünk-e sötétedés előtt. Miért fontos ez? Azért, mert a Dredge egy lovecrafti háttérrel megspékelt sztorit mesél el, egy olyan helyről, ahol éjszaka különös dolgok történnek. Az éjszakai hajókázás durva dolog, és a Dredge nem kegyelmez a játékosnak. Nem fogja nagyon a kezünket, és ha nem figyelünk, vagy túl magabiztosnak hisszük magunkat, akkor bizony oda tud pörkölni nekünk egy „game overrel”. Viszont, ahogy a legtöbb játéknál, úgy itt is egy idő után ki lehet tapasztalni azokat a dolgokat, amik bajt okoznak nekünk. Én például ajánlom is, hogy próbálkozzatok az éjszakai halászattal, mert rengeteg meglepetés érhet benneteket, és manapság pont ezek a fajta meglepetések hiányoznak a játékokból. Nem beszélve arról, hogy éjszakánként más fajta halak bújnak elő. Ha pedig esetleg elsüllyedne a hajótok, akkor csak szimplán folytatjátok a legutolsó mentésetektől, tehát idegeskedni nem nagyon kell emiatt.
Visszatérve a fejlesztésekhez, még meg kell említenem, hogy nem csak magát a hajót lehet fejleszteni, hanem a hajó egyes alkatrészeit is. Ilyen például a motor, a halászháló, a halászbot, vagy a horgászketrec. Ezek fejlesztéséhez speciális apró alkatrészeket kell beszereznünk, amikből sajnos nincs túl sok, tehát elég sokat kell dolgoznunk értük. Szerencsére, ha jól végezzük a munkánkat és a feladatainkat, akkor általában ezzel fognak megajándékozni bennünket a karakterek. A fejlesztés után azonban nem kapjuk meg egyből az adott újdonságot. Előbb meg kell azt vennünk a helyi árustól, és bizony minél jobb minőségű az áru, annál többet kell nekünk is perkálni érte.
Miután fejlesztettünk egyet a hajónkon vagy az alkatrészeken, új problémával állunk szemben. Ugyanis hiába nőtt meg a rakterünk mérete, vagy lett egy jobb horgászbotunk és motorunk, ez utóbbiak mérete szintén megnőtt. Ilyenkor Tetrisz játékszerűen kell mozgatnunk és fordítanunk őket, hogy elférjenek a számukra kijelölt helyen. De ugyanez érvényes a kifogott értékekre, tárgyakra és a halakra is. Úgy képzeljük ezt el, mint a Resident Evil játékok leltárát, ami már önmagában is egy mini-játékként fogható fel. Van egy rács, amibe csak korlátozott számú tárgyat helyezhetsz el, viszont kedvünk szerint forgathatjuk és mozgathatjuk őket, akár a Tetrisz játék elemeit.
Maga a halászat nem egy gombnyomásra történik. Bármit is akarunk kiemelni a vízből, előbb egy ügyességi mini-játékot kell teljesítenünk. Ez általában kimerül abban, hogy megfelelő időben kell megnyomni az X gombot (ha kontrollerrel játszol). Egyébként emiatt is, de a hajó irányítása miatt is, mindenképpen a kontrollert ajánlom a billentyűzet helyett.
Technikai szempontból a játék szinte hibátlan, köszönhetően gondolom a patcheknek, amiket azért jócskán kapott a játék. Az irányítással nincs gond, a hajó szépen és valósághűen reagál. A grafika színes, amolyan low-polyszerűség, de ennek ellenére nagyon szépnek és hatásosnak mondható. A szörnyek, halak és karakterek dizájnjai nagyon jól illeszkednek az összképbe.
Beszéljünk egy kicsit a történetről is. Nem sokkal azután, hogy a polgármester átadja nekünk a hajót, megismerkedünk egy fura alakkal, aki egy viktoriánus stílusú házban él az egyik aprócska szigeten. A rejtélyes alaknak különleges kérései vannak. Azt akarja, hogy vizsgálati célból különböző elveszett ereklyéket halásszunk ki neki az óceánból. Ahogy fokozatosan – és persze egyre veszélyesebb vizekről –, gyűjtögetjük neki a tárgyakat, cserébe mindig felruház bennünket valamilyen varázserőszerűséggel. Az első ilyen erő a turbó, aminek köszönhetően megduplázhatjuk a hajónk sebességét. De vigyáznunk kell, mert ha túltoljuk az égetést, akkor a motorok tönkremennek, ami nem épp a legjobb dolog a nyílt vízen. A további varázserőszerűségek között van a teleportálás is, amivel egy gombnyomásra visszakerülhetünk a fickó háza elé. A többit meghagyom nektek felfedezésre.
Ahogy felfedezzük a környéket, egyre furább dolgokat találunk, és felmerülhet a kérdés a játékosban, hogy mindez a valóságban játszódik-e, vagy valami más, természetfeletti erők játszadoznak a környékkel. Mik ezek az összevissza szétszórt naplóbejegyzések a tengeren, mit keres a környéken az a hatalmas leviatán és miért nem tudjuk elhagyni miatta a sziget-csoportokat? És vajon mi történt az egyes szigeteken, hogy ennyire ramaty állapotban van minden? A játék igazából mindenre választ ad, csak tőlünk függ, hogy megakarjuk-e érteni azzal, hogy minden felfedezünk, elolvasunk és főleg, hogy odafigyelünk. A Dredge történetének kétféle, egy jó és egy rossz befejezése van, és a jót tényleg csak úgy tudjuk elérni, ha odafigyelünk és türelmesen felfedezzük a környéket.
Viszonylag sok a mellékküldetés a játékban. Az egyik szigeten találkozhatunk egy csuhás alakkal, akinek nyers halakat kell szállítanunk, hogy aztán csak úgy bemajszolja őket. Az egyik halárus romlott halakat szeretne, hogy megtudja, milyen hatással van az emberekre, ha elfogyasztják azokat. De találkozunk egy kóbor kutyával is, akinek gazdit kell majd találnunk. Unatkozni tehát biztosan nem lehet a játékban, és érdemes felkutatni az összes szigetet, mert biztosan találtok rajtuk, illetve mellettük valami érdekességet.
Van úgy, hogy éjszaka kell halásznunk, mert az adott spéci hal csak akkor bújik elő.
Az egyedüli negatívum, amit fel tudok hozni, hogy a küldetések 99%-a arról szól, hogy itt, meg amott a térképen, ilyen, meg olyan halat kell kifognunk az illetőknek. Egy kicsit önismétlővé és unalmassá válik ez a végére, viszont mindig van kihívás ezekben a feladatokban. Van úgy, hogy éjszaka kell halásznunk, mert az adott spéci hal csak akkor bújik elő. De lesz olyan feladat is, amihez speciális felszerelés kell, amit meg ugye előbb ki kell fejlesztenünk.
Összesen négy nagy sziget-csoport van a Dredge-dzsben. Igazából bármikor felfedezhetjük őket, nincs megmondva vagy megtiltva, hogy rögtön az első nap elinduljunk a legtávolabbi felé. Csak éppen felesleges, mert a távolabbi szigetek melletti halászat általában speciális hajóalkatrészeket igényel, amiket csak fokozatosan tudunk kifejleszteni. A másik probléma, hogy ezek körül a szigetek körül egyre veszélyesebb lények élnek. Ahhoz, hogy épségben megússzuk, erős motorra, vagy a megfelelő varázserőszerűségekre van szükségünk.
Ahogy említettem, éjszakánként megváltozik a játék képe, és a kihívás megnő. Ilyenkor különös lények és szörnyek támadhatnak meg bennünket, zavarhatják meg az elménket, és az egyedüli biztos pontunk ilyenkor a Greater Marrow-i világítótorony. Az mondjuk nappal is jól látható, ezért aszerint könnyedén be tudjuk lőni az aktuális pozíciónkat. Ha viszont valami mást keresünk, akkor érdemes előhúzni a térképet, amin piros X-szel jelölve mindig megleljük, hogy épp hová kell mennünk. Ha netán már nem férne el semmi a rakterünkben, akkor különböző jelekkel magunk is megjelölhetjük a helyet, hogy majd később visszatérhessünk oda.
A hajónk egyébként nagyon könnyen törik, ezért alaposan oda kell figyelnünk arra is, nehogy szikláknak, romoknak, fáknak vagy szárazföldnek ütközzünk. Az biztos, hogy sokat fogtok a szerelőhöz járni, ez egyszerűen a játékhoz tartozik. Mindez persze növeli a játékidőt, de ettől függetlenül szerintem minimum 10-12 órát mindenképp bele kell invesztálni, ha látni szeretnétek a Dredge végét.