Ez a mix annyira adja magát, hogy nehéz megmondani, eddig miért nem jött elő vele valaki más is az indie fejlesztők közül. De ezen filózni teljesen felesleges, mert a lényeg az, hogy a BROK az egyik legérdekesebb és talán az egyik legjobb point-and-clickje lett az idei évnek. Igaz, a verekedős részeken azért még lehetne mit csiszolni, de jó hír, hogy ha csak kalandozni szeretnétek, mindenféle ütlegelés nélkül, akkor ez teljesen átugorható.
A BROK egy futurisztikus, disztópikus cyberpunk világban játszódik, amely két különböző társadalomra oszlik. Ezt a társadalmat az állatok uralják, akik kicsit meglepő módon, de emberekként tekintenek önmagukra. És persze úgy is viselkednek az emberiségre jellemző pozitív és negatív vonásokkal kiegészülve. Egyesek egy üvegkupola alatt élnek, és védve vannak a kint uralkodó környezetszennyezéstől. A kevésbé kiváltságosoknak a kupolán kívül kell élniük és megküzdeniük a mindennapos megpróbáltatásokkal, valamint a környezetszennyezéssel, aminek okaként naponta orvosságokat kell szedniük, különben belehalnak az odakint uralkodó, mérgező levegő belélegzésébe.
Főszereplőnk a játék címében is szereplő Brok, aki krokodilként éli életét a kupolán kívül, és aki régen bokszolással kereste a pénzt, manapság viszont magánnyomozóként tevékenykedik. Társa nincs, illetve mégiscsak van, de nem egészen úgy, ahogy azt a közönséges nyomozópárosoktól megszokhattuk. Brok ugyanis egyedül neveli néhai feleségének fiát, a tinédzser Graffot, akit egyébként szintén irányítani fogunk a játékban, és nem is keveset, ami azt is jelenti, hogy igazából két főszereplője van a játéknak Brok és Graff személyében. Brok felesége egyébként egy különös, már-már rejtélyes balesetben halt meg, és az ügyet soha nem sikerült teljesen tisztázni. De a szerencse úgy hozta, hogy a legutóbbi események némi fényt deríthetnek az ügyre, és a nyomozás kerekei újra felpörögnek.
Broknak két fő célja van a történet során. Egyrészt eltartani a fiát, fizetni a számlákat és megadni Graffnak minden lehetőséget, hogy sikeresen levizsgázzon, aminek köszönhetően Graff is a kupolaváros tagjává válhat. Másrészről viszont nagyon nyomja a lelkét a feleségével történt, máig nem tisztázott ügy terhe, ezért amint lehetőséget kap rá, és esélye van új bizonyítékokat szerezni ez ügyben, akkor mindent megtesz, hogy ennek is a végére járjon. És igen, ha kell, az ökleit is használni fogja. De Graffot sem kell félteni, aki szintén nem riad vissza némi csihi-puhitól. A játék a nyomozás mellett a kettejük kapcsolatára is nagy hangsúlyt fektet, és néhány döntést itt is a játékosra bíz.
Ahogy az életben is lenni szokott, a nyomozásunkat különböző események, problémák és akadályok hátráltatják. Vannak a fő célok, amiket a továbbjutás érdekében kötelezőek vagyunk megoldani, és vannak az opcionálisak, amelyek bár nem kötelezőek, de befolyással lehetnek a történetre, illetve a karakterekre. Mivel verekedős lehetőség is van a játékban, ezért az említett akadályokat az ész helyett akár nyers erővel is megoldhatjuk. Sokszor úgy tűnhet, hogy ez az egyetlen megoldás, de higgyétek el, néha érdemes kalandjátékosok módjára körülnézni és mindent megvizsgálni. Mert az, hogy erőt vagy észt használunk, szintén befolyással van a cselekmény alakulására. Itt azért megjegyezném, hogy bár a játék sok tutorial képernyőt tartalmaz, azért nem árul el mindent. Én például nem tudtam, hogy a menüben tudom elérni a telefonomat, ahol a telefonálás mellett az üzeneteket is meg tudom nézni. Ennek a vége aztán a nyers erő alkalmazása lett, aminek néhány terminál látta kárát.
Ha viszont ésszel állunk neki a dolgoknak, akkor a hagyományos kalandjátékok világa vár bennünket. A leltárunkba különböző tárgyakat gyűjthetünk, amiket megvizsgálhatunk, kombinálhatunk, hogy aztán a megfelelő helyeken felhasználjuk őket. Szerencsére precíz súgórendszert is kapott a játék, amely óriási segítség tud lenni, főleg némelyik, elsőre teljesen logikátlannak tűnő fejtörő megfejtésekor. Ez a súgó azonban véges, és csak annyiszor használhatjuk, amennyi begyűjtött reklámmatricánk van. Ezeket a matricákat elrejtve találjuk a helyszíneken, és mindegyik helyszínen 3 darab van belőlük. Érdemes tehát spórolni velük, és csak legutolsó mentsvárként használni őket.
A játék legelején 3 nehézségi szint közül kell választanunk, és a legkönnyebb szinten teljesen átugorhatjuk a verekedéseket. Ha úgy döntünk, hogy normál módban, tehát a verekedésekkel együtt visszük ki a játékot, akkor érdemes mindenféle energiaitalokat, gyümölcsöket és ételeket is begyűjteni az egyes helyszíneken. Ezeket elfogyasztva az életerőnket tudjuk visszatölteni, illetve erősebbet tudunk ütni addig, amíg tart a hatásuk. A verekedős részek után karakterpontokat kapunk, és egy bizonyos összeg elérése után kiválaszthatjuk, hogy mit szeretnénk fejleszteni. Összesen 3 dolgot lehet, az életerőnket, az ütések erősségét és a dühöngő módot. Vannak egyébként speciális mozdulatok is, és a különböző kontroller-, illetve billentyűkombinációk segítségével különféle ütésekkel és kombókkal verhetjük laposra az ellenfeleinket. Az ütlegelések közepette egyébként különböző tárgyakat is segítségül hívhatunk, amikkel megzavarhatjuk, de akár jól oda is sózhatunk az ellenfeleinknek. Ezt egyébként érdemes kihasználni, főleg a robotok ellen, akiket egy spéci kapcsolóval néhány másodpercre mozdulatlanná lehet tenni. Nagyobb ellenfelek ellen szintén taktikát kell választani, ugyanis mindegyiknek más és más a harci stílusa, és más és más megoldást igényel a kiütésük.
Itt elérkeztünk ahhoz a részhez, amivel a legnagyobb problémám volt. Nem szeretek ugyanis grindelni egy játékban, és sosem gondoltam volna, hogy épp egy kalandjátékban fogom ezt csinálni. Néhány opcionális feladat megoldásához, ugyanis rengeteg pénzre lesz szükségünk, és én őszintén szólva nem találtam más megoldást erre, minthogy verekedni induljak, aminek köszönhetően jutalompénzt kapok. Most nem a GTA-s megoldásra gondolok, hogy bárkivel megküzdhetünk az utcán. Brok boxolós múltja miatt részt vehet különböző virtuális meccseken, ahol mesterséges intelligencia ellen kell megküzdenie, és ha sikerrel jár, akkor a képességpontok mellett némi pénzjutalommal is gazdagabb lesz. Azonban a pénzjutalom eléggé aprócska, szóval jó sokat kell verekedni ahhoz, hogy össze tudjuk gyűjteni a szükséges összeget. De nem csak a pénz miatt éri meg a virtuális verekedés, hanem a karaktereink fejlesztése miatt is, ugyanis, ha az öklünket is használni fogjuk a végigjátszásunk során, akkor bizony érdemes egy kicsit felturbózni magunkat.
Ha olyan történeti szálat választottunk, ahol verekednünk is kell, akkor nagy a valószínűsége, hogy kisebb boss fightokba is belefutunk majd. Itt készüljetek fel, hogy azért nem adja könnyen magát az ellenfél, de mindez attól függ, hogy mennyire érzitek otthon magatokat az ilyen beat-em-up játékokban. Főleg az elején engem nagyon idegesítettek ez ütlegelős részek, de később, ahogy egyre többet gyakoroltam, egész könnyen belejöttem. Viszont azt is ki kell emelni, hogy a BROK azért elég messze van a valódi beat-em-up játékok minőségétől, szóval, ha csak emiatt próbálnátok ki, akkor lehet, hogy csalódni fogtok benne. Itt még megemlíthetem a napvégi, kötelező küzdelmeket, amiknek a végén, persze csak siker esetén, egész nagy pénzjutalommal lehetünk gazdagabbak.
Egyébként a játék tartalmaz egy pacifikus, tehát erőszakmentes végigjátszási lehetőséget is, de hogy pontosan hogyan kell ezt elérni, az teljesen a játékosra van bízva. A játéknak ez az egyik legnagyobb erőssége, hogy egy-egy szituációt, fejtörőt többféleképpen is meg lehet oldani, és ezek a lehetőségek valóban befolyással vannak a történetre. A játék összesen 11 befejezést kínál, és amikor elérjük az egyiket, megnyílik előttünk egy (indie játékhoz képest) nagyon is hosszú idő- és választásdiagram, amely bemutatja nekünk, hogy melyik fejezetben, és bizonyos szituációkban hogyan döntöttünk. Mindehhez valósidejű százalékos számlálás is társul, amely azt mutatja, hogy milyen arányban oszlanak meg a világ BROK játékosainak a döntései. Láttunk már ilyesmit Telltale vagy Quantic játékokban, de ilyen sok döntési lehetőséget egy indie cuccban én még nem sokszor tapasztaltam.
Egy másik érdekes játékmeneti elem, hogy az épp aktuális nyomozási ügyünk végén, konklúziót kell vonnunk, amolyan Ace Attorney-féle mini-játék stílusban. Ez úgy történik, hogy megpróbáljuk összekombinálni a begyűjtött tényeket és nyomokat, hogy aztán sikeres kombináció esetén Brok levonja a helyes következtetéseket, és tovább léphetünk a következő kombinációhoz. Ezek az ügyek meglepően jól megírtak és logikusak. Nekem a kedvencem a harmadik fejezetben lévő gyilkosság megoldása volt. Maga a főrejtély, számomra nem lett megvilágítva, de az is igaz, hogy csupán 2 befejezést szereztem meg a 11-ből, viszont ebből a 2-ből az egyik az úgynevezett „canonical” volt, amely elvileg a legjobb befejezésnek számít.
Ami a grafikát illeti, azt végképp nem érheti kritika. A karakterek gyönyörűen megrajzoltak, és lerí róluk a régi Balu kapitányos és Kacsamesés stílus. Az animációk is rendben vannak, nyilván nem kell dollármilliós végeredményre számítani, de egy független stúdióhoz képest ez egy elképesztően jó teljesítmény. Ahogy említettem, a játék viszonylag hosszú, és ennek köszönhetően rengeteg karakter és helyszín vár a játékosra. Ehhez jön még a zene, ami szintén jól illeszkedik a környezethez és a hangulathoz.
Ami számomra meglepő volt, hogy mennyi szöveg van a játékban, és ráadásul szinkronnal együtt. Utóbbi szerintem nagyon jó lett, és ismét ki kell emelnem, hogy egy indie alkotásról van szó, amelyek legtöbbjében még szinkron sincs. Viszont a szövegmennyiséget néhol már-már túlzásnak éreztem. Én a való világban sem szeretem, ha valakinek szófosása van, de ebben a játékban majdnem minden karakternek az volt. Néhány dolgot tök egyszerűen is el lehetett volna magyarázni, de a készítő úgy döntött, hogy jobb többször is megrágni ugyanazt a csontot. Másrészről viszont, nem az a fajta felesleges szövegelés megy benne, aminek se füle, se farka, és a cyberpunkos, sci-fi világot és terminológiát tényleg addig magyarázzák, amíg a hülye is megérti. Aki ráérős és szereti hallgatni a játékokban a karaktereket, annak szerintem ezzel egyáltalán nem lesz problémája. Sőt, némelyik beszélgetés valóban viccesre sikeredett, és sokszor meg is nevettetett.