Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy antropomorf állatokkal teli világ, benne egy újságíróval, aki az aktuális polgármester-választás előtt szerette volna feltárni a jelenlegi városvezető környezetszennyező mutyiját. Azonban a politikai színtér nem ismer kegyelmet - feltéve, ha nem fogadjuk el a felkínált kenőpénzt, sorsára hagyva így a várost; végül is nem vehetünk minden problémát a nyakunkba. Igaz, ez esetben hamar meglátjuk a stáblistát és gyakorlatilag lemaradunk a játék velejéről. Azonban, ha győz a lelkiismeretünk, hogy mi bizony küzdünk tovább a hatalom sötét ügyei ellen, nos, hamar börtönben találjuk magunkat.
Maga a játék a polgármester-választásig felölelő 3 hetes időszakot foglalja magába, ami során két fő feladatra kell fókuszálnunk: egyrészt folytatnunk kell az ügy felgöngyölését ügyvéd barátunk segítségével, másrészt nem árt, ha kitalálunk valami szökési tervet. Utóbbi amúgy kicsit aljas mód nem számít főküldetésnek, de higgyétek el, érdemes ezzel is foglalkozni! A rabságot amúgy egy meglehetősen kiszámítható napi rutin mellett fogjuk élvezni: 7-kor ébresztő, 8-kor létszámellenőrzés, amit egy zárt térben eltöltött délelőtt fog követni, minek keretében lehetőségünk lesz akár dolgozni és pénzt keresni, amire felettébb nagy szükségünk lesz a mindennapok során. Délben aztán ebéd a menzán, amit egy szabadtéri rekreációs, majd egy munkamentes, a vacsit is magába foglaló benti időszak követ a takarodóig. Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ágyba is kell bújnunk alukálni.
A játékot legtalálóbban börtönszimulátornak lehet nevezni, ugyanakkor elég erős szerepjátékos beütése van, a történetmesélés pedig leginkább kalandjátékszerű, amit minijátékok és logikai feladványok is színesítenek. Továbbá ráakaszthatjuk a túlélőjáték-címkét is, hisz ha nem vigyázunk fizikai vagy szellemi egészségünkre, akkor nem feltétlenül érjük meg a választást. Ezekre az értékekre mindenképp figyeljünk, ha jót akarunk! Szerencsére egyikre-másikra megoldást kínál egy finom alma, egy forró tea vagy a kézi konzol nyomkodása. A harmadik értékünk, ami befolyásolja a mindennapjainkat, nem más, mint az állóképességünk, ami természetesen véges, és nem csak fizikai igénybevételkor fogy, hanem kvázi bármitől, akkor is, ha olvasunk, vagy épp cseverészünk. Jó, ezeknél azért kisebb mértékben. Egy bögre forró kávé persze itt is csodákra képes. De az éhség ellen például mit sem ér, ami még az állóképességünknél is nagyobb mumus lehet számunkra. Ha nem figyelünk rá, súlyos mértékben befolyásolja fizikai állapotunkat! Nem árt észben tartani, hogy óránként egy egységnyi ételt emészt meg a gyomrunk, ezért mindig célszerű egy-két dugikekszet tartani magunknál. Továbbá korlátozott számban van pár fókuszpontunk is, amikre leginkább speciális helyzetekben lesz szükség.
Szerepjáték abból a szempontból is a cucc, hogy a képességeket igénylő feladatokhoz mindig két hatoldalú kockával dobunk, aminek sikeressége a meghatározott minimum elérésétől függ.
És most essék pár szó arról, mitől lesz szerepjáték is a Back to the Dawn! Főszereplőnket, Thomas rókát négy fő tulajdonság határozza meg: ezek az erő, az ügyesség, az intelligencia és végül a karizma, amik mindegyike más-más előnyt biztosít számunkra. Valamennyi kategóriában tapasztalati pontokat szerezhetünk (az erő esetén például, ha edzünk), amiket aztán speciális sajátosságokra és egyéb képességekre költhetünk, amik megkönnyíthetik a dolgunkat akár a bunyókban, akár zárfeltörésnél. Különböző tárgyakkal is segíthetünk magunkon, és most nem csak bizonyos szerszámokra gondolok, egyes szemüvegek például gyorsítják az olvasást. De barkácsolásra is lesz lehetőségünk, amikhez különböző forrásokból, pl. könyvekből szerezhetünk új recepteket.
Szerepjáték abból a szempontból is a cucc, hogy a képességeket igénylő feladatokhoz mindig két hatoldalú kockával dobunk, aminek sikeressége a meghatározott minimum elérésétől függ. Ezeknél amúgy egy fókuszpont beáldozásával dobhatunk egy másodikat is, új esélyt adva célunknak. Vicces és egyben aljas is, hogy vannak szituációk, ahol ez a minimum alapból 14, tehát ha egyes holmik, speckó képességek nem biztosítanak előnyt számunkra, akkor gyakorlatilag esélyünk sincs. De hasonlóképp kockadobáson múlik például, milyen gyorsan olvasunk, illetve egyes munkák tempóját is ez befolyásolja.
Ha már a munkáknál tartunk, elsőként ezek kapcsán fogunk szembesülni a minijátékokkal. Kezdetben a mosodában fogunk megismerkedni a vasalás művészetével, majd ahogy szerezzük az úgynevezett „jópontokat”, kérvényezhetjük magunkat máshová is. Mindegyik munkához másfajta játék dukál, már ha dukál, ezeknél pedig szükség lesz ügyességre is. Szerencsére Thomas gyorsan tanul, és pár sikeres kísérletet követően képes automatizálni magát - igaz, ez esetben a kiemelt teljesítményű munkáért járó extra bértől búcsút inthetünk. Megmondom őszintén, nem minden ilyen lehetőség állt kézre, ezért jó, hogy van miből válogatni.
Pechünkre az így összegyűjtögetett kis tőkénk javarészt csak az étkezésünkhöz elegendő, de mivel sok minden máshoz is pénz kell, nem árt mellékküldetéseket vállalni - vegyesen van mindenféle: összebarátkozni valakivel, megtámadni valakit, bizonyos tárgyat megszerezni, adott könyvet elolvasni -, vagy a rekreáció során seftelni a rejtélyes borbéllyal, aki mindent megvesz tőlünk. Küldetéseket amúgy tőle, meg a három börtönbandától kaphatunk, no meg az őrök vezetőjétől, de ő jópontokban fizet. Ami nem rossz amúgy, mert nagyon kellemes szolgáltatásokat vehetünk így igénybe, lehet magánzárkánk, tarthatunk aranyhalat, és még extra számítógépezési időt is kérhetünk a rekreáció ideje alatt. Ezt leszámítva viszont a pénz az úr. Ha nem kenyeret akarunk ebédelni, hanem valami táplálóbbat, mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Ha a rekreáció során be akarunk jutni a könyvtárba, szintén. Ha filmeznénk, vagy edzenénk, azért is perkálnunk kell a lóvét. Kivéve, ha belépünk valamelyik bandába, aminek következtében az általuk üzemeltetett tevékenységek ingyenessé válnak. Emellett például olcsóbban kaphatunk meg egyes tárgyakat, de számításba kell venni azt is, hogy a többi banda ezek után nem igazán fog barátkozni velünk, és a küldetéseikről se álmodjunk.
A börtön tábora ugyanis népes, és azon túl, hogy mindenki más állatfajba tartozik, személyiségük is eléggé különböző. A kis halakkal és a bandán kívüli rabokkal könnyen szóba elegyedhetünk, de bandafőnökökkel meg az alvezéreikkel való barátkozáshoz már hírnévre is szükségünk van - ők nem álnak csak úgy szóba bárkivel! Ha megnyerők akarunk lenni, akkor mindig éljünk a csevegés lehetőségével, ha felajánlja a program. Sajnos egy-egy figura esetén ez véges számú. De ami igazán dobhat a kapcsolatunkon, az az ajándékozás és az étel megosztása asztaltársunkkal a menzán. Előbbiben amúgy van kockázat, hisz egy ajándékra sokféleképpen reagálhatnak, akár utálhatják is, ami szándékunkkal ellentétben csökkenti eggyel a kapcsolati mutatót. De legalább a tárgyat sem tartják meg. Barátkozni már csak azért is érdemes, mert egyrészt képességeket is nyerünk vele, másrészt így tudunk vásárolni tőlük olyan tárgyakat, amiktől egyébként nem lennének hajlandóak megszabadulni. Amúgy az őrökkel is haverkodhatunk, sőt, bizonyos helyzetekben muszáj is lesz a történet során!
Első feladatunk amúgy ügyvéd barátunk felhívása lesz, hogy közöljük vele, felültettek minket és szükségünk van a segítségére. Ám a hívások pénzbe kerülnek, és természetesen az első előtt van egy regisztrációs díj is. Semmi gond, irány dolgozni! Ahhoz viszont meg orvosi jóváhagyás kell, tehát meglehetősen problémásan kezdődnek a dolgaink a börtönben. De ahogy sikerül megtenni az első sikeres lépéséket, azért beindul a sztori, ami tömören összefoglalva egy nyomozás lesz, bizonyítékok után kajtatva, visszaemlékezésekkel és nem várt eseményekkel. A kalandjátékos jelleg leginkább a narratíván és a cselekmény logikai részein érződik, ahol azért nem árt, ha fejben összerakunk ezt-azt, hogy folytathassuk a történetet. Az idő viszont súlyos gondokat okozhat, ugyanis rendkívül szűkös a rendelkezésre álló 21 nap, így ha hosszabban megakadunk egy-egy problémánál, akkor valószínűleg lőttek is az egész feltárási kísérletünknek.
Bizonyára nem véletlen, hogy az indulás után nem sokkal érkező első frissítés elhozta a (korlátozott számú) manuális mentési lehetőséget, kiegészítve ezzel az addigi automatikus mentési pontokat - amiből mindig az utolsó 5 volt elérhető, és örülhettünk, ha az előző napra vissza lehetett térni általuk. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy a legdurvább fokozaton természetesen felejtsük el, hogy bármit is visszatöltünk, pedig felettébb hasznosnak tud bizonyulni. Bevallom, elsőre nem éreztem igazán fontosnak, hogy egy-egy kevésbé szerencsésen alakuló napszak vagy teljes nap után éljek ezzel, de utólag nézve egyértelműen hiba volt. Főleg, hogy újoncként megannyi lehetőség tárulkozik elénk, és elsőre nem igazán látjuk még át, mikre célszerűbb fókuszálni.
Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy vannak felesleges dolgok a játékban, sokkal inkább arról van szó, hogy a progi sokféleképpen játszható, köszönhetően a rengeteg tartalomnak. Lehetünk bandatagok, de tarthatunk tisztes távolságot is tőlük. Hátba támadhatunk bárkit, aztán vagy mi leszünk a királyok, vagy irány a gyengélkedő. Hódolhatunk az olvasásnak, hogy minél több mindent megtanuljunk, de akár zsugázhatunk vagy szervezett verekedésben is részt vehetünk. Ha nincs ahhoz affinitásunk, hogy megmérettessük magunkat a ringben, akár csak fogadásokat is köthetünk valamelyik félre. Kifoszthatunk kvázi mindent, de akár a templomnak is adományozhatjuk a vagyonunkat. És ezért galád a program, mert mindenféle tevékenységgel csábít, és közben pont azt veszi el tőlünk, ami a legértékesebb: az időnket.
Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy menekülési útvonal is szép számmal akad a játékban, de ezek felfedezése az adott játékos habitusától, játékstílusától is függ. Van, ami relatíve kézenfekvő, ám olyan megoldásra is bukkanhatunk, aminek a körvonalazódásához nyitottan kell állni bizonyos dolgokhoz, például szívesen lóti-futizunk a bandáknak, vagy épp szeretjük mások beszélgetéseit kihallgatni. Sajnos az is benne van a pakliban, hogy nem igazán olyan irányba fejlesztgetjük a főhőst, ami igazán kompatibilis a megálmodott szökési tervvel. Mondjuk erre is van megoldás, ahogy a játék főbb küldetéseire is jellemzően van valamiféle alternatív módi, ami mindenképp dicséretes. Sajnos sok esetben túl későn jöttem rá, pedig nagy segítség lett volna. Mondok egy példát: feleslegesnek véltem - ismét csak tévesen -, hogy éljek a napi telefonálási jogommal, holott egyszerűbben tudtam volna kintről megszerezni egy adott tárgyat, mint összebarátkozni a megfelelő rabtárssal. Így két nap helyett tartott négyig.
Mégis sokszor éreztem azt, hogy a játék konkrétan szívat. Az elsőként kinézett menekülési útvonal például folyamatosan újabb és újabb nem várt akadályokat gördített elém, amik javarészt egy-egy tárggyal megoldhatók lettek volna, no de honnan kellett volna tudnom, hogy szükségem lesz mondjuk csavarlazítóra?! És takarodó után nincs seftelés, aminek köszönhetően máris vesztett az ember egy értékes napot. Szó se róla, a börtönhangulatot átadja ez a kilátástalan, folyton falakba ütközünk életérzés, ráadásul a választás közeledtével az ember egyre jobban izgul, hogy összejöjjön a dolog. Ha ne adj isten, mégsem sikerülne, a játék az első végigjátszást követően felkínálja az „új játék+” indításának lehetőségét is, amibe átmentődik az addig megszerzett tapasztalatunk, kapcsolataink, ami nagy segítség ahhoz, hogy másodjára már ne jelentsen akkora problémát megszökni. A korábban látottak alapján pedig eldöntjük, hogy megpróbáljuk ugyanazt az utat végigjárni, immár okosabban, vagy inkább keresünk más megoldást. Komolyan mondom, úgy érzem, mintha pontosan ez lett volna a készítők célja: bukj el, majd próbáld újra és újra, ha nem megy…
Érdemes megjegyezni, hogy a játék még korai hozzáférésben van, így a későbbiekben sok minden változhat. Jelenleg is új tartalmakkal kísérleteznek a fejlesztők, ami egyrészt szuper, másrészt félek, csak még több olyan dolog kerül a játékba, ami eltereli szegény játékos figyelmét. Számomra észszerű változtatásnak tűnne, ha mondjuk első nekifutásra 4 hetet kapnánk az ügy felgöngyölítésére. Amit viszont felettébb várok, hogy további szereplőkkel is nekifuthassak a börtönlétnek, azt ugyanis már most belengették a készítők, hogy több történetet is rittyentenek a helyszín köré, és a végleges változatban például már egy fekete párduc bőrébe is bújhatunk, aki beépített ügynökként próbál majd valami titkos küldetést megoldani a rácsok mögött.
Kicsit elszaladt velem ló, ami a játék tartalmi részét illeti, úgyhogy jobb későn, mint soha alapon át is térnék a technikai oldalra. Nagyon megkapó lett a grafika, a pixeles stílus állatira jól áll a cuccnak. Talán csak a szereplők ábrázolásánál érezni egy picike keserű szájízt, bizonyos szögekből ugyanis egyes cellatársak túlságosan egyformák, könnyű összekeverni őket. De hát az életben is vannak hasonló külsejű és alkatú állatok, szóval ez nem a világvége. Ellenben a helyszínek kellőképp kidolgozottak, figyeltek a fényekre, de még arra is, hogy a könyvespolcokon se ugyanazok a pixelek ismétlődjenek, még az udvar aszfaltja is réteges árnyalatú.
A zene is jól sikerült, kellemes basszusfutamokat hallani benne, összességében jól hozza a börtönös hangulatot, inkább csak mennyiség beli panaszom van. Szinkront viszont ne keressünk a játékban, ami egyrészt sajnálatos kicsit, másrészt érthető, hisz a készítők elmondása szerint több, mint 300.000 sornyi szöveg van a játékban. Ebből is látszik, hogy a börtönben mindenki rengeteget pofázik, ha kihallgatjuk őket vagy beszélgetünk velük, és bizony érdemes így tennünk, mert rengeteg vicces dologban lehet részünk, de a bandák közötti feszültség is elég szépen kirajzolódik, ha nyitott füllel járkálunk. A karakter- és világépítés sokszor itt bontakozik ki igazán.
Az irányítás alapvetően egyszerű, kontrolleres kezelésnél azonban néha meg kellett szenvedni azért, hogy szóba tudjunk állni rabtársunkkal, bizonyos szögből ugyanis egyszerűen nem érzékelte, hogy van ott valaki, akivel interakcióba lehet lépni. Emellett egyszer a játékot is sikerült meghülyíteni, amikor egy tárgyat rossz oldalról akart a program megfogni, ahova viszont nem fért oda a karakterünk - így egy végtelenbe tartó „helyben futásos” szekvencia aktiválódott, amit csak a Ctrl-Alt-Del szentháromsága oldott meg. De olyan apró hibával is találkoztam, hogy amikor a cellánkból kikandikáltunk, a külső nézetben rossz helyre rakott minket a kamera - időközben ugyanis cellát cseréltem, ő viszont az eredeti helyen jelenített meg.
Ezek a dolgok azonban eltörpülnek a pozitívumok mellett, amivel a játék megkínál - és hogy én mennyi mindenről nem beszéltem még! Jó, azért vannak érzésem szerint kihagyott ziccerek a játékmenetben - például a rekreáció alatt jó lenne, ha mi is kosarazhatnánk a többiekkel -, összességében kellően izgalmas és változatos tud lenni. Persze, a napi rutin nyilván gátat szab a teljes szabadságnak, de a rácsok mögött mégis mit várunk? Száz szónak is egy a vége: a négy éve fejlesztett játék már most szuper - a közel 2500 steames értékelés 91%-a pozitív -, ám ha még jobban kipofozzák, véleményem szerint igazi klasszikus válhat belőle.