Nagyon ritka az olyan játék, ami amellett, hogy szórakoztatni akar, tanítani is szeretne nekünk valamit. Pedig sok fejlesztőtől halljuk azt, hogy az ő játékával ezt és azt szeretné mondani, ilyenre és olyanra szeretne tanítani. De olyan játékokból, amik csak azért jöttek létre, hogy tanítsanak, tényleg kevés van. A fejlesztők elmondása szerint, a játékot valós emberek elbeszélései, megtörtént események és valódi dokumentumok, iratok alapján állították össze. Természetesen a játékban felbukkanó szereplők csak színészek.
A történet szerint 2001-ben járunk, amikor főhősünk azt a feladatot kapja az édesanyjától, hogy ugorjon át a nagymamájának segíteni a pakolásban. Pakolás közben előkerül egy régi rádió, ami megtetszik főhősünknek és rákérdez, hogy megtarthatja-e. Ekkor a nagymamának eszébe jutnak a rádióhoz kötődő szörnyű emlékek és mesélni kezd arról, hogyan vitte el a férjét a Gestapo a saját lakásából.
Tudtad-e?
Heydrich meggyilkolását a németek a lehető legbrutálisabban akarták megtorolni. A Lidicei (olvasd: ligyicei) mészárlásban egy teljes települést tettek a földdel egyenlővé. Az ott lakó 15 év feletti férfiakat legyilkolták, a nők és gyerekek nagy részét koncentrációs táborokba hurcolták. A háború végén csupán 17 gyermeket találtak meg élve. Lidicén kívül egy másik települést, Ležáky-t (olvasd: Lezsáki) is leromboltak. A megtorlást a nácik egyáltalán nem tartották titokban, nagyban csinálták és hangosan világgá kürtölték. Az egész világ döbbenten hallgatta és sok város, például Brazíliában, Panamában, Mexikóban, Lidicére változtatta a nevét, hogy tudassa a nácikkal, a település nevét nem fogják csak úgy eltörölni a Föld színéről.
Ekkor kerülünk vissza legelső alkalommal 1942-be, pontosabban május 27-ére, hogy egy nagyon szépen és hangulatosan megrajzolt, képregény stílusra hajazó átvezetőben megtudjuk, hogy mi is történt pontosan a nagymama és nagyapa lakásában. Ilyesfajta visszaemlékezések többször is lesznek a játékban, és igazából pont ez a játék célja, hogy a meginterjúvolt embereknél elérjük, hogy visszaemlékezzenek a múltnak azon pontjára, amelyben új információra bukkanhatunk a főhős nagyapjának sorsát illetően. Mert azt, hogy pontosan miért is vitték el a Gestapósok és küldték munkatáborba őt, azt ő sosem árulta el még azután sem, hogy a háború végén épségben hazatért. Történt ugyanis még egy nagyon fontos esemény Prágában azon a bizonyos május 27-i napon: a második világháború leghíresebb merénylete, Reinhard Heydrich meggyilkolása. A főhőst nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy vajon köze lehetett-e a nagyapjának az orgyilkossághoz, vagy csak véletlen egybeesés történt? Mivel az öreg kórházban fekszik és nincs túl jó állapotban, ezért az ismerősöket és az interjúkban előkerülő személyeket kikérdezve kell előrébb jutnunk az ügyben.
Ezek az interjúk élőszereplős módban történnek, és vannak olyan jól kivitelezettek a felvételek, hogy tényleg egy riporternek képzelje magát a játékos. És ahogy az a valós életben is lenni szokott, ügyelnünk kell arra, hogy a megfelelő kérdéseket tegyük fel az alanynak, mert megeshet, hogy némelyik kérdéssel kihúzzuk nála a gyufát és az interjúnak vége. De az is megeshet, hogy a fontos kérdések helyett lényegtelenekkel foglalkozunk. Az interjúalany készségesen válaszol rájuk, de aztán hirtelen bejelenti, hogy fontos találkozója van, ezért az interjúnak vége. Megtudtunk valami fontosat? Nem? Akkor hibáztunk és nem tudunk tovább jutni.
De nem kell megijedni, a játék több módon is kisegít bennünket. Egyfelől azzal, hogy ha odafigyeltünk az előző interjúink során, akkor tudjuk, hogy miket lehet kérdezni és miket nem az adott interjúalanytól, másfelől pedig, ha így sem sikerül megszerezni a helyes információt, akkor megismételhetjük az interjút. Persze az már nincs ingyen. A helyesen megoldott mini-játékokért egy vagy több érmét kapunk a zsebünkbe. Ezeket az érméket aztán felhasználhatjuk arra, hogy újra meginterjúvolhassunk valakit. Minden egyes interjúhoz különböző mini-játékok, enciklopédia részletek és visszaemlékezések kapcsolódnak. A visszaemlékezések tartalmazzák a mini-játékokat, amik legtöbbször arról szólnak, hogy helyesen összeállítsuk a múltban történt eseményeket. Ezek a játékok minden egyes alkalommal különbözőek, de szépen és precízen megrajzoltak. Az interjú alanya a végén úgyis megmondja a helyes megoldást, ha rosszul oldottuk meg a feladatot. A büntetésünk csupán az, hogy nem kapunk érte érmét.
Az viszont elég idegesítő, hogy az egyes interjúk „újrajátszásánál” minden egyes mini-játékot újra kell játszanunk. Ez maximum arra jó, hogy megnézzük, hogy mi történik, ha bizonyos helyzetekben más utat választunk.
A játékban nincs nagy kihívás, de ez nem feltétlenül gond vagy hiba, főleg nem egy ilyen tanító jellegű játéknál. Itt a cél gondolom nem az volt, hogy minél izgalmasabb legyen a játékmenet, hanem, hogy minél több információ eljusson hozzánk és tanuljunk valami újat a csehszlovákok és Európa történelméből. Erre pedig nem lehet panasz. Régi fényképek, kamera felvételek, rengeteg enciklopédiai leírás különböző eseményekről, helyszínekről és helyzetekről, valamint sok régi tárgy bemutatása és leírása vár ránk. Persze ezen kívül még ott vannak az interjúalanyok által átélt tapasztalatok és szörnyűségek.
A produktum negatívumai közé leginkább a zenét és az újrajátszhatósági indexet sorolnám. A muzsika nem túlzottan rossz, de egy idő után nagyon repetitívvé válik. Újrajátszani pedig szerintem ritkán fogjuk, hacsak pár év múlva nem akarjuk újra elővenni és feleleveníteni a múltban történteket.