Az An English Haunting játékidő szempontjából kellemes meglepetést tartogat, ugyanis egy átlagos játékos körülbelül 7-8 órát tölt majd a viktoriánus Anglia sötét és misztikus világában. A fejlesztő előző játéka, a Nightmare Frames szintén nem volt egy sétagalopp hosszúságú, szóval a Postmodern Adventures ismét hozta a formáját ez ügyben.
A játék során számos fejtörővel találkozunk, melyek közül szinte mindegyik a logikus kategóriába sorolható. Ez különösen fontos egy kalandjáték esetében, hiszen a túlzottan bonyolult vagy éppen logikátlan feladványok – főleg a mai rohanó világunkban – könnyen frusztrációhoz vezethetnek. A Postmodern Adventures azonban ebben a tekintetben is jól teljesít, bár azt is ki kell emelnünk, hogy a fejtörők szinte mindegyike a tárgykombinálásra épít, tehát valódi puzzle-kkel nem nagyon találkozik a játékos.
Az alkotás egyik legnagyobb erőssége a hitelesen megjelenített viktoriánus környezet. Az épületek, belső terek és az atmoszféra mind-mind azt a kort idézik, amikor Anglia a világ egyik legmeghatározóbb hatalma volt. Az 1907-es évben játszódó történet nem feledkezik meg a gyors ütemben fejlődő technológiákról, és azok a mindennapi életre való hatásáról sem. De ugyanúgy jelen vannak a kevesebb gyermekmunka és a szexizmus elleni társadalmi törekvések is.
Valószínűleg ehhez köthető egyébként a keményvonalasabb puzzle-k hiánya, ugyanis a játék annak ellenére, hogy a természetfeletti dolgokat boncolgatja, megpróbál lehetőleg nem túlságosan elrugaszkodni a földtől, és maga az írás is próbál a hihetőségre hatni – már amennyire ez egy ilyen témánál lehetséges. De azért is írom, hogy próbál, mert sajnos nem mindig sikerül neki. A rengeteg tárgykombinálós fejtörő miatt már-már megmosolyogtató volt egy-egy esemény a cselekményben. Amikor épp szükségünk volt valamire, akkor vagy épp jött egy új karakter, aki épp arról beszélt, amire éppen szükségünk van, vagy megesett, hogy a sztori könnyebb előremozdítása érdekében néhány karakter talán kicsit túlságosan is megbocsájtó volt a másikkal szemben. Nem akarok sztoris poénokat lelőni, ezért is fogalmazok ilyen homályosan, de a mondandóm lényege itt az, hogy én személy szerint kicsit többet vártam a sztoritól, ami pont akkor kezdett érdekes lenni, amikor vége lett.
Az aprólékosan kidolgozott pixelgrafika külön említést érdemel. A Postmodern Adventures minden egyes játékával egyre magasabbra teszi a lécet, és ez alól az An English Haunting sem kivétel. A részletek gazdagsága és a színvilág tökéletesen illeszkedik a viktoriánus témához, ami még inkább elmélyíti a játékélményt. A spoilerek elkerülése végett nem szeretném külön bemutatni az egyes helyszíneket, de a játék felétől (igaz, csak egy rövidke időre) elhagyjuk Londont, hogy igazi kalandozásra induljunk a skót földeken.
A játék zenei világa is megér egy dicséretet. A kellemes zene hozzájárul a játék atmoszférájához, és segít a játékosnak még inkább belemerülni a történetbe. A zenei aláfestés nem túl tolakodó, és finoman kíséri a játék eseményeit.
Bár az An English Haunting nem egy rossz játék, de azért nem mentes a hibáktól sem. Az egyik égető probléma a tárgykombinálós fejtörők kapcsán merül fel. Bár ezek a feladványok általában jól illeszkednek a játékmenetbe, néha túlságosan is előre kitalálhatóvá teszik az eseményeket, ami csökkenti a meglepetés erejét és a kihívás mértékét. A pixelhunting is jelen van a játékban, ami néha frusztráló lehet. Azért egy hotspotmegjelenítő gombnak nagyon örültem volna. Végül, de nem utolsósorban, a történet kapcsán is akadnak fenntartásaim. A játék néhol mintha átmenne horrorparódiába, és a humorosabb hangvétele nem minden játékos számára lesz kielégítő. Sokan, akik egy komolyabb, mélyebb sztorira számítottak, csalódottak lehetnek a könnyedebb, néha már túlzottan is vicceskedő megközelítés miatt. A cselekmény a végére azért bekeményít, és szerencsére teljes lezárást kapunk.
Egy másik probléma, ami viszont nem róható fel hibaként, az a szinkron teljes hiánya. Ahogy a fejlesztő előző játéka, úgy ez is szinte ordít egyért, viszont manapság szinkronszínészeket fizetni azért nem egyszerű feladat. Szóval, igen, hiányzik a szinkron, viszont megértem az okát, hogy miért nincs.