Aki esetleg nem ismerné az előzmény részt, mindenképp olvassa el írásunkat róla. Többekközt azért, mert most nem térek ki azokra az jellemzőkre, amik már ott bemutatásra kerültek.
A korábbi rész két csirkekopójának történet folytathatjuk. Három évvel járunk a Wessler ügy felgöngyölítése után. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, Sonnyhoz beállít egy titokzatos megbízó, aki ráadásul rovar, hogy egy igen rejtélyes és veszélyes ügyben kérje segítségét. Hősünk természetesen elvállalja, többek között azért, mert egy jó ismerőse, Frank a magánnyomozó is érintett az ügyben (őt már megismerhettük a Zip’s Caféban). Legjobb barátjával és kollégájával, Martyval közösen neki is vágnak a Kaptár sötét bugyrainak.
Az alapfelállás ugyanaz, mint korábban: ellátogatunk egy-egy helyszínre, beszélgetünk mindenkivel, nyomokat gyűjtünk, illetve a történet továbbgördítéséhez szükséges feladatokat oldunk meg. Azért apróbb változások történtek. Itt is van egy naplónk, ahol minden fontos dolog rögzítve van; személyek, helyek, események, feladatok. Ez alapvetően funkciójában nem különbözik, csak az oldalak elérése változott meg. Van egy táskánk is a meglévő tárgyainknak, nagy változás itt sem történt. Amit hiányoltam, hogy ha egy tárgyat rossz helyen használunk, akkor csak egy sor sablon szöveget kapunk, mint pl. „Talán máskor.”, „Nem, most nem.”, stb. Ez rendben is van, de egy-egy szituációban lehetne valami odaillő is. Pl. mikor a részeg Martyn használnám a hatlövetűmet, az megérne egy-két poénos beszólást. Remélem, a későbbiekben élnek majd ezzel a lehetőséggel, mert nagyon feldobná a hangulatot.
Apró, de szerintem hasznos funkció, hogy az adott helyszínen egy pöttyel megjelölve láthatjuk, hogy mivel tudunk interakcióba lépni. Ez a pixelvadászat elkerülésére is jó, de akár arra is, hogy nehogy lemaradjunk bármilyen plusz információról. Ezért érdemes többször megvizsgálni a tárgyakat is, mert több megjegyzést fűzhet hozzá kakas barátunk. Van még egy közelítés funkció, amit az egér jobb gombjával aktiválhatunk. Hogy ennek lesz-e később jelentősége, vagy csak saját magáért van, majd kiderül.
A párbeszédeknél is történt némi változás. A választható szövegek mellé került egy emotikon is, jelezve, hogy milyen stílusban adjuk elő mondandónkat. Egyelőre ennek jelentőségéről sem tudok mit mondani. Meglátjuk.
A játékmenetet itt is minijátékok színesítik. A demóban gyakorolhatunk a lőtéren, vagy egy kocsmajátékban áztathatjuk el partnerünket (vagy magunkat).
Amiről még nem kaptunk ízelítőt, az a nyomozósdi. Amennyire meg tudom állapítani, itt is számíthatunk változásokra.
Ami kardinális változás, hogy most már színes módban is játszhatunk. Az első rész kizárólag fekete-fehér volt, amit csak a vörös szín tört meg néha. Ez a vizualitás viszont remekül passzolt a noir játékmenethez. Nem is tudtam volna máshogy elképzelni, ezzel külön belopta magát a szívembe. De most kipróbáltam színesben és utána valahogy nem akartam visszaváltani (pedig én még ahhoz a generációhoz tartozott, aki ismerte a fekete-fehér TV-t, sőt még játszottam is monokrómban-igaz, kényszerből). Jól áll a játéknak a szín. Talán azért, mert azért nem véresen noir, nem kell mindent sötéten látnunk.
A színek is élénkek. Nekem a neonfények ugrottak be róla, bár nem vibrálóan élesek. (Marty amúgy meg is jegyzi, hogy néha úgy érzi, csak a neonfények tartják össze a várost, ha kihunynának, minden összedőlne.) Mikor választhatunk a két mód között, úgy van beharangozva a színes, hogy „… akik szerint még mindig van remény.”, illetve a noirnál „… akik szerint már minden remény elveszett…” Ez alapján még azt is el tudom képzelni, hogy más befejezést kaphatunk annak függvényében, melyik színösszeállítást preferáljuk.
Ami rontott az összképen, hogy Monica kezét láthatóan mesterségesen rajzolták meg, ellentétben a többi karakterével. Ez, azt hiszem, egy demóban nem probléma, szinte biztos, hogy szebb kacsót kap majd a végleges verzióban. Ami kicsit jobban aggaszt, hogy logikátlanságot éreztem a sztoriban. Az egyik helyen úgy beszélnek a Kaptárról, hogy törvényen kívüli terület, meg kell húzniuk magukat, nem keménykedhetnek, stb. Utána pedig úgy beszélnek az ottani nehézfiúkkal, mintha ők lennének nyertes pozícióban. Oké, rutinos nehézfiúk, akik keresik a balhét, de ez nekem ellentmondásos volt.
Összességében egy jó kedvcsinálót kaptunk. Aki szerette a korábbi kalandot, biztosan nekivág ennek is. Bízom benne, hogy jó történetet kapunk megfelelő csavarokkal, mert a külcsínre nem lehet panaszunk.
(Zárójelben megjegyezném, hogy ma elkészültünk Princze úrral a demófesztivál jó sok izgalmas játékát kielemző szuperhosszú podcastünk felvételével, így már nem kell annyira sokat várni remélhetőleg a beígért adásra :) - Trish)