Lorelai

A játék egy trilógia része (a továbbiak a The Cat Lady és a Downfall). A részek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz néhány utalás és szereplő révén, így önállóan is élvezhetőek. A stílus viszont mindháromnál ugyanolyan.

A történetben Lorelei-t, a fiatal lányt alakítjuk, aki nem éppen irigylésre méltó szociális helyzetben él. Együtt lakik depressziós anyjával, valamint annak élettársával aki alkoholista és közveszélyes is egyben. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy csecsemőkorú testvérünk is van. Elég életszerű, akár hétköznapinak is mondható helyzet. Lorelai épp most kezd az új munkahelyén is, egy öregotthonban. Ennek kapcsán rövid betekintést nyerhetünk egy ilyen otthon mindennapjaiba.

A The Cat Lady-hez hasonlóan a játék egy pontján mi is meghalunk, de ugyanúgy visszatérhetünk az életbe (többször is), hogy helyre tegyük a dolgokat. Néhol ezt már banálisnak éreztem-annyiféleképpen eltesznek minket láb alól, hogy az már bohózatba illene. Nem olyan vészes a dolog, de engem ez zavart.

A korábbi két részhez képest a hangulat némiképp változott. Az alap felütés ellenére sok pozitív élménnyel is találkozhatunk. Ha figyelembe vesszük, hogy Lorelai egy fiatal, energikus, tenni akaró karakter, akkor ez pont beleillik a képbe. Ez a fajta változás a vizualitásban is tetten érhető. Az előző részekhez képest sokkal több a szín és nem mindig komor a megjelenés sem.

A játék a sorozat többi részéhez hasonlóan történetorientált, kalandjáték elemekkel fűszerezve. Lehetőségünk van egy mellékszereplő életét is befolyásolni szellemként, ekkor akár öngyilkosságba is taszíthatjuk, vagy segíthetjük a felépülésben. Révén egy csoportos pszichoterápia eseményeibe is belepillanthatunk.

Többféle végkifejlet lehetséges, ami leginkább a történet végére életben maradottak számát befolyásolj A legoptimistább befejezés kissé még túl sziruposra is sikeredett, de azért emészthető. Néha kell ez is. :-)