The Cat Lady

A játék egy trilógia első darabja (a későbbiek a Downfall és a Lorelai). A részek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz néhány utalás és szereplő révén, így önállóan is élvezhetőek. A stílus viszont mindháromnál ugyanolyan.

Rögtön a főszereplő, Susan öngyilkosságával indul a játék, ami sejthető, hogy nem fog a halálához vezetni. Egy lehetőséget kapunk az újrakezdésre, természetesen nem ingyen. Nem is akárhogy, mert gyakorlatilag nem tudunk meghalni. Ez egyrészt ez valaki másnak az életébe kerül, másrészt feladatot is kapunk. Néhány „parazitának” nevezett egyént, akik nem tisztelik mások életét, egyszerűen likvidálnunk kell. Mindeközben lassan kibontakozik Susan életének története is, valamint a későbbiekben belép egy újabb szereplő is Mitzi személyében.

Már a kezdetekben érezhető, hogy nem egy vidám történettel van dolgunk. Ez a későbbiekben sem nagyon változik, a játék egészét végigkíséri a halál és a veszteség jelenléte. Ellenpontnak azért vannak vidám, vagy akár szívmelengető helyzetek és dialógusok. Vagy ott van a paraziták eltakarítása, akikért nem fogunk könnyeket hullatni, mert annyira egyértelműen negatív karakterek.

Egyértelműen a történeten van a hangsúly, amit a komor hangulata ellenére nagyon jól tálaltak. Talán azért, mert sok szituáció a való életből való. Így sokkal jobban tudunk azonosulni a szereplőkkel és az ő problémáikkal, valamint hogy ezekkel együtt kell élnünk és fel kell dolgoznunk őket. Ez a játék erőssége.

Ettől függetlenül nem sétaszimulátor, mert sok interakciót igényel a játékos részéről. Pont annyit, hogy a történet résztvevőének érezzük magunkat, de nem fordul át klasszikus kalandjátékba, ahol egy nehéz feladat esetleg megakasztaná a cselekmény folytonosságát.

A vizuális megjelenítés is a hangulathoz igazodik. Az alap a fekete-fehér, borús megjelenés, amit csak bizonyos helyeken tör meg egy-egy szín.

Összességében tehát nem egy vidám hangulatú játék és nehéz témákat boncolgat, de a segítségével úgymond kockázatmentesen átélhetjük ezeket a szituációkat.