A Stray Gods (eredeti nevén Chorus) az interaktív musical és a vizuális-novella stílusú kalandjátékok kombinációja. A forgatókönyvért David Gaider felel, a Stray Gods szinkronrendezője pedig nem más mint Troy Baker.
A fejlesztőket a Buffy the Vampire Slayer (Once More With Feeling című epizód), a Dear Evan Hansen musical és a Life is Strange című kalandjáték ihlette. Ez lesz egyébként a független ausztrál Summerfall stúdió debütáló alkotása, amelyet 2018 októberében alapított David Gaider (Star Wars: Knights of the Old Republic, Neverwinter Nights, Dragon Age), Liam Esler (Pillars of Eternity, Baldur's Gate és Icewind Dale felfrissített kiadásai) és Elie Young. Nyilván, mivel egy nagyon egyedi címről van szó, a fejlesztéshez szükséges pénzt csak a Fig.co-n indított gyűjtéssel tudták összekalapozni.
A történet főszereplője egy Grace nevű nő, akinek a hangját Laura Bailey (The Last of Us: Part II - Abby, Tales from the Borderlands - Fiona, Bloodrayne 1&2 - Rayne, stb.) adja. Egy nap a lakásába egy megsérült énekesnő "esik" be. A nő nem sokkal a halála előtt elárulja, hogy ő igazából egy múzsa, és az összes zenei képességét átadja Grace-nek. Ezzel indít a játék, amely egy urban fantasy történetbe csap át, tele veszélyekkel, összeesküvésekkel mitikus istenekkel és veszélyes lényekkel. A játékosnak tisztáznia kell magát a gyilkosság vádjai alól, és el kell kerülnie a Chorus nevű titkos társaság büntetését.
A játék cselekménye a görög mitológiából átvett elemekkel teli modern világban játszódik. Kalandozásunk során ellátogatunk az új olümposz konferenciatermébe, az alvilág éjszakai klubjába vagy a Reliquium ködös csarnokaiba, ahol egy Minotaurusz lakik.
A Stray Gods nemcsak zenei jellegű és a mitikus hangsúlyokat helyezi előtérbe, hanem tele van rejtélyekkel és csodákkal, valamint különös és érdekes karakterekkel, akiket a forgatókönyvíró nagyon átfogóan közelített meg. Ők azok, akik segítenek megteremteni a Stray Gods különleges hangulatát. A meglehetősen komoly hangvétel ellenére a játék tele van szellemes párbeszédekkel, sőt, még romantikázhatunk is néhány karakterrel.
Mivel elsősorban egy narratív játékról van szó, ezért a játékmenet leginkább a párbeszédeken alapul. A tipikus vizuális-novellás játékokkal ellentétben azonban némi plusz interaktivitást is kézhez kapunk. Ilyen lesz például, hogy az elhunyt múzsától megszerzett különleges képességek felhasználhatók a többi karakterrel folytatott beszélgetések során, hogy manipuláljuk őket (pl. arra ösztönözzük őket, hogy felfedjék hazugságukat) és hasznos információkhoz jussunk.
A zenének arra szolgál majd, hogy a beszélgetéseknek megfelelő hangot adjunk. Ennek megközelítése azonban a játékostól függ, és a következő tulajdonságoknak megfelelő három pillérre épül: báj, okosság és „kickass”. A párbeszédsorok kiválasztása a BioWare legújabb munkáira hasonlít, és bár fontos, mert befolyásolja a dalok szövegét, valamint magának a narratívának a menetét, nem szükséges a beszélgetés sikeréhez. Elég, ha ügyesen alkalmazkodunk az adott karakterhez.
Bár a kézzel-rajzolt grafika nagyszerűen fest, és akár egy animált filmet is elviselnénk belőle, de sajnos az egész játék során főleg csak statikus háttereket nézünk majd, a párbeszédes jelenetek alatti animációkat pedig minimálisra csökkentették. Mivel egy musicalről van szó, nagy hangsúlyt fektettek a zenei rétegekre. Ennek felelőse Austin Wintory amerikai zeneszerző, akit a Journey-ért Grammy-díjra jelöltek.
A Stray Gods 2023. augusztus 3-án jelenik meg Windowsra, de addig is a LudoNarraconnak köszönhetően ti is ingyen kipróbálhatjátok a demó verzióját.
