A Cosmic Void (Aviv Salinas) és Dave Seamen közös point-and-click kalandjátékának – a The Corruption Withinnek – a cselekménye pontosan ebben az időszakban játszódik. Egy férfit irányítunk, aki feleségével és két gyermekével vakációzik valahol Anglia területén. Egyik este azonban szörnyű dolog történik. A felesége és gyermekei nem térnek vissza a táborukba. Az erdős és ismeretlen területen, távol a civilizációtól, a férfi csak egyetlen helyet talál – ahol esetleg képesek lennének neki segíteni –, mégpedig egy hatalmas kúriát. Ahogy az lenni szokott, a bent lakó arisztokrata család és a szolgálóik eleinte nem tűnnek valami segítőkésznek, és mindegyikről lerí, hogy titkolnak valamit. Ez az álca aztán fokozatosan lehullik, de amíg elérjük a katarzist, addig rengeteg „kalandozás” vár ránk.
A cselekmény katalizátora tehát adott, és bár csak 3-4 órás a játék, az izgalmakat, rejtélyeket és fordulatokat nagyszerűen adagolja nekünk az írás. A karakterek mindegyike alaposan kidolgozott, és megfelelő háttértörténettel rendelkezik ahhoz, hogy akár napok múltán is emlékezzünk rájuk. Persze a kliséket sem ússzuk meg, mint például a kissé alkoholista komornyikot, az utcáról összeszedett cselédeket, vagy a család leszármazottaira jellemző legendákat. Én szerintem viszont pont ezek azok a titokzatos tulajdonságok, amik miatt végig olvasunk, vagy játszunk valamit. A sztori végig lekötött, és nem is nagyon emlékszek üresjáratokra benne. Minden egyes megoldott fejtörő beindít valamit, tol egyet a misztikumon, aminek köszönhetően szinte szünetet is alig tudunk tartani a játékban.
A játék vége bár hirtelen esik az ölünkbe, az mindenképp dicséretre méltó – főleg manapság –, hogy a történet minden darabkája a helyére kerül, tehát nem kell a fejünket vakargatni a végén, hogy na most akkor mi is történt itt. Ez szerintem még a váratlan lezárást is semlegesíti.
A jó atmoszférához persze nem elég a jó írás, és szerencsére a The Corruption Withinnek sem a grafikája, sem a zenéje miatt nem kell szégyenkeznie. Mindenképp érdemes kiemelni Eric Galluzo kiváló zenéjét, amely annyira jó lett, hogy simán el tudnám képzelni egy sorozat vagy film aláfestői zenéjeként is. A szimfonikus melódiák tökéletesen illenek a helyszínekhez, és az izgalmasabb részeknél óriásit dobnak a hangulaton.
A grafika szintén nagyon jó lett, bár ezt egyesek valószínűleg megkérdőjelezik majd. A modern, pixel-art stílusú hátterek, és azok színpalettája kellően el lettek találva, és szerény véleményem szerint nagyszerűen illenek a történethez és az adott korhoz. Szintén érdekessége a megjelenésnek a 4:3-as képarány, ami a játék végéig elkísér majd bennünket. Egyeseknek esetleg gondot okozhat a pixeles betűtípus olvasása, de ez már tényleg emberfüggő dolog.
Nem csak a kúria és a benne lévő szobák hátborzongatók, de a játék relatíve sok kinti helyszínt is elénk tár.
Mivel a cselekmény egyetlen éjszaka alatt játszódik, ezért a teliholdas éjszaka, a tó vizének felszínéről visszaverődő holdfény, és a sötét erdő már önmagukban is egyre aggasztóbb érzéseket keltenek bennünk.
A karakterek szintén szépen megrajzoltak, és ez leginkább akkor látható, amikor beszédbe elegyedünk velük. Olyankor ugyanis egy új képernyőn, amolyan Gabriel Knight stílusban választhatunk a kérdések közül. Szinkront sajnos nem kapott a játék, illetve mégis, de csak a felvezető és a lezáró narratívában. Egy jó színészi játék biztosan dobott volna még egy kicsit a már így is kellemes hangulaton, de indie játék lévén, ez igazán nem nagy gond.
Játékmeneti szempontból a The Corruption Within szintén tartalmaz néhány érdekességet. Bár hagyományos, belső-nézetes point-and-clickről van szó, a helyszínek között mégis inkább a billentyűzet segítségével érdemes váltogatni, mintsem egérkattintással. Egyrészt gyorsabb, másrészt ez a fajta mozgás a képernyő jobb-alsó sarkában található nyilak segítségével történik. Egy WASD kombó ezért sokkal gyorsabban működik.
A másik „érdekesség”, hogy a leltárunkban nem lehet tárgyakat kombinálni. Azt gondolhatnánk, hogy mivel nem kell azon morfondíroznunk, hogy mit-mivel kombináljunk, ezáltal kicsit könnyebbé válik a játék. De nem ennyire egyszerű ez. Ugyanis jelen esetben ez úgy lett megoldva, hogy a leltárunkban lévő tárgyat megfelelő sorrendben kell az adott helyszínen található tárgyra, úgymond „ rá helyezni”. Ilyenkor a főszereplőnk mindig jól megkommentálja, illetve próbál rávezetni bennünket, hogy mi is lenne a következő helyes lépés. És ennek a kommentálásnak köszönhetően, ez a fajta módszer már egyáltalán nem annyira fájdalmas, mint az elsőre tűnik.
A The Corruption Within egyébként nem igazán fogja a kezünket, aminek köszönhetően bőven lesz benne kihívás, viszont nem kell megijedni sem tőle, mert véleményem szerint, egyetlen rejtvény kivételével, mindegyik logikusan felépített. A kihívást az is növeli, hogy a játékban rengeteg olyan tárgy található, amivel bár interaktivitásba lehet lépni, főszereplőnk még sem akarja egyből felvenni, és magával hurcolni. Azt is mondhatnám, hogy VÉGRE! Végre egy kalandjáték, amely nem rakja tele a zsebünket mindenféle hülye tárggyal már a játék elején, hogy aztán mást se csináljunk, mint minden használható tárggyal megpróbáljuk összekombinálni. Sokkal valósághűbb megoldás a Corruptioné, hisz a valóságban mi is ezt csinálnánk. Megjegyeznénk, hogy oké, itt egy létra, de nem fogod 3 órán át a kezedben hurcolni.
Ez persze megint okozhat egyeseknek némi fejfájást, mert aki nem rendelkezik jó memóriával, hogy melyik helyszínen milyen tárgyat lehet felvenni, akkor annak még nehezebbé válik a játék. Szerencsére a WASD gombokkal nagyon gyorsan tudunk mozogni, ezért ezt nem igazán tudom negatívumként kezelni.
Szintén jó pont jár a döntési opciók beágyazásaiért is. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy magát a történetet nem befolyásolják, azonban a lezárás utáni történetszálakat már igen. A spoilerek elkerülése végett, ezek felfedezését, inkább meghagyom nektek.