Amikor valaki egy ingyen letölthető játékot próbál ki, általában nem számíthat csúcsminőségre. Nincs ezen mit csodálkozni, elvégre irracionális lenne azt várni, hogy néhány (vagy csak egyedül dolgozó) ember a szabadidejében olyan gémet dobjon össze, ami technikailag eléri egy több tucat programozót foglalkoztató, akár dollár milliókat is felemésztő digitális csodáét. Ráadásul a legtöbb freegame alkotás nagyon rövidre sikerül, és a készítő lelkesedéséhez nem mindig társul tehetség. Szóval az ilyen játékoknál legtöbbször érvényesül az „Olcsó húsnak híg a leve” elmélet. Szerencsére időnként egy másik mondás is létjogosultságot szokott nyerni ezeknél az alkotásoknál, mégpedig az hogy „Kivétel erősíti a szabályt”. És jelenlegi tesztalanyunk pontosan ebbe a kategóriába tartozik. Természetesen a végső értékelésnél figyelembe veszem a 5 DAYS A STRANGER mivoltát, és nem fogom a grafikáját egy Syberia-hoz, vagy Fahrenheit-hez hasonlítani. Akkor lássuk miről is van szó.
Ez a 2003-ban napvilágot látott játék az AGS (Adventure Game Studio) nevű programmal készült. Egyébként az AGS egy fejlesztőszoftver és arra hivatott, hogy a vállalkozó kedvűeknek lehetővé tegye olyan freegame-kalandok létrehozását, ami a 90-es évek eleji klasszikusokat idézi. Még 1997-ben adta ki Chris Jones, brit számítógépes szakember és mostanra már saját díjkiosztója is van. Ezt azért említem meg, mert a mostani elemzés tárgya annak idején 5 díjat nyert el rajta, többek között az év AGS-játéka kategóriájában is diadalmaskodott. Gondolom már ebből lehet kapizsgálni, hogy tud valamit a kicsike.
A történet szerint egy Trilby-nek becézett (az igazi nevét nem tudjuk) tolvajt irányítunk, aki legújabb megbízatása alkalmából betör a DeFoe-kastélyba, ami elvileg üresen áll a tulaj halála óta. A bejutás után viszont furcsa dolgok kezdenek történi. Először is, rajta kívül még négy másik ember tartózkodik a rezidencián, ráadásul valami oknál fogva nem lehet kijutni a kastélyból. A hab a tortán, hogy valaki, vagy valami, gyilkos szándékkal tartózkodik a közelben, ami miatt (ezzel talán nem lövök le poént), nem mindenki éli túl a kényszervakációt. Hogy élve kijussunk (ahogy a cím is sejteti) öt nap megpróbáltatásait kell átvészelnünk és közben fényt deríteni a házat körülvevő titkokra.
Ami igazán kiemeli a középszerűségből a 5 DAYS A STRANGER-t, az a játékmenet megvalósítása, ami egyenesen kiváló. Eleve okos ötlet volt egyetlen épületre korlátozni a cselekményt, ugyanis ennek köszönhetően bár kevés helyszínt kapunk, de ezáltal a végigvitel hosszabb lett az átlagnál. Bár maga a játék lineáris, de ez korántsem jelent egyhangúságot. Rengeteg nem kötelező dolgot fedezhetünk fel, ami segíti a történet minél jobb megértését. Például a TV-t minden nap be lehet kapcsolni, amik során újabb, a story-val kapcsolatos híradót nézhetünk meg, de számtalan másik tárgy megvizsgálása is adhat plusz darabot a kirakóhoz. A párbeszédek ötletesek, és mindig előrébb viszik az eseményeket, a karakter érdekesek, igazi egyéniségek. Maga a játékmenet egyértelműen a kaland műfaját megalapozó Maniac Mansion-re hajaz (itt is lesz úszómedence leeresztés) egy kis Péntek 13 beütéssel, amihez egy nagyon jól kidolgozott forgatókönyv párosul.
A történet mindvégig izgalmas, és többször képes meglepni a játékost. A befejezés, ha nem is áll leejtős, de nagyon el van találva. Meg kell említenem, hogy habár nincs túl sok helyszín, azok viszont mind jól megtervezettek, fantáziadúsak lettek, komoly kreativitásról téve tanúbizonyságot. Az irányítás végtelenül egyszerű, ahogy egy ilyen játéknál lennie kell. A cselekvéseket a bal-alsó sarokban lehet kiválasztani (vagy csak a Space-el váltani), az eszköztár a jobbegér gombbal hívható elő. A feladványok is általában szellemesek és szórakoztatóak. Többnyire átlátható és logikus megoldásokat kell keresni. Tulajdonképpen nincs mit ragozni, ez egyszerűen egy jó játék. Hamar beszippantja az embert, és hajtja előre, hogy kiderítse, mi ez az egész. Az időnként bekövetkező véres jelenetek is csak felcsigázzák a kíváncsiságunk. Tudjuk, látjuk, érezzük, hogy valaki a halálunkat akarja, de ki és mért? Ezekre a kérdésekre csak a legvégén kapunk választ, addig viszont egy perc nyugtunk sem lesz (vigyázat, néha meg lehet halni). Egyik nap se tudhatjuk, mi fog bekövetkezni velünk (elvégre csak a halál és az adó biztos dolog az életben - lásd. Ha eljön Joe Black).
Talán egyetlen momentumot tudnék megemlíteni, mint hibát. Bár azt mondtam, elnéző leszek a grafikát illetően, de azért azt le kell szögezni, hogy a 5 DAYS A STRANGER már 2003-ban sem számított a legszebb AGS-játéknak (a megnyert öt AGS-díjból csak egy volt technikai). Például a TV adás megvalósítása már szinte a nyolcvanas évek előtti korszakot idézi. Ez különösen akkor lesz szembetűnő, ha valaki már játszott olyan AGS alkotásokkal, mint például a magyar gyártású A Kísérlet első része, vagy a Norbi's Quest 1,5. Most itt lehetne érvelni, hogy az AGS engine azóta már több fejlesztésen átment az évek során (tehát az előbb említett két kalandnál már többre volt képes a motor), de ez akkor sem változtat azon a tényen, hogy a játéknak nem a külcsín az erőssége. Persze ez már csak a szőrszálhasogatás szintjén zavaró, mert a többi része mind elsőrangú, szóval ezért nem érdemes kihagyni ezt a darabot. Ráadásul a már korábban említett igényes pálya dizájn feledteti valamelyest ezt a hiányosságot.