The Suicide of Rachel Foster

Több műből ihletődött, mégis "csak" egy egyszerű sétaszimulátor, ahol nem sok teendőd van azon kívül, hogy néha rágyere, hova is akar vinni a történet. Már ha nem visz egyből oda. A látványvilág kiváló. A sztori egyszerű, pár óra (nekem 4 volt) alatt a végére lehet érni, ahol nem maradhat el a fordulat. Zene sok nincs benne, de annál jobbak a hangok, néha tényleg olyan, mintha körülötted a szobában történne valami. Ajánlott fejhallgatóval játszani! Bár a felállás erősen hajaz a Ragyogásra, nem hiába hiányzik a horror címke a leírásból, maximum 2-3 kisebb jumpscare szerű megmozdulás van az egészben. A többit a környezet és a sztori hangulata megadja. Ja és még valami: az elején nem hiába figyelmeztetnek a készítők, hogy figyeljünk alaposan. Hiszen bár a sztori rövid és viszonylag egyszerű, a végén marad ránk egy kis utólagos gondolkodás is.

Röviden összefoglalva: egy hangulatos sétaszimulátor, aminek a vége kicsit logikátlanra sikeredett. De nézzük részletesebben.

A történet szerint éppen visszatérünk régi otthonunkba, egy hegyvidéki szállodába, amit 10 évvel ezelőtt, 10 évesen hagytunk el anyánkkal egyetemben. Ennek oka apánk viszony volt a velünk egyidős lánnyal, Rachel Fosterrel, aki ez után öngyilkos is lett. Miután mindkét szülőnk meghal, az örökségként ránk szállt hotelbe teszünk még egy utolsó kiruccanást, hogy eladás előtt (mivel rossz emlékek fűződnek hozzá) felmérjük a helyet.

A játék jól vezeti fel az eseményeket, a klasszikus Ragyogásra kacsintgatva. Elhagyott hegyvidéki hotel, ami az időjárás miatt megközelíthetetlen és elhagyni sem tudjuk. A falról hiányzó tűzoltószekerce, valamint a bojler állapotára történő utalás mind arra szolgál, hogy a fenti regény jusson eszünkbe. Mindezt fokozzák a későbbi események (autókulcsunk eltűnése, névtelen telefonhívás, stb.). Később tovább bonyolódik a helyzet, mikor bekerül a képbe a természetfeletti erők, visszajáró lelkek esetleges szerepe, illetve a megtalált információk alapján még abban sem lehetünk biztosak, hogy öngyilkosság történt, vagy hogy Rachel még életben is lehet. Szerintem ezeket a dolgokat jól adagolták a készítők, hogy egyrészt motiválva legyünk a rejtély felfedezésében, másrészt hogy már menet közben gyártsuk a magunk elméleteit. Én pl. olyat is el tudtam volna képzelni, hogy itt a főszereplő valójában Rachel és Nicole lett öngyilkos. Persze ezt később elvetettem, mert nem illeszkedett az eseményekbe. De a lényeg az, hogy minden egyes fordulat azt sugallja, hogy itt egész más történt, mint ahogy mi tudtuk. És ahány fordulat, annyi variációs lehetőség.

Jó ötlet volt a mobiltelefonos kommunikáció is. (Akkoriban még tényleg újdonságnak számított és a készülékek is így néztek ki.). Színesebbé teszi az egészet. Ha csak magunk bóklászunk és a gondolatainkat „halljuk”, unalmasabb lett volna.

Ott vannak még a beszélgetések közben a választási lehetőségek, amik viszont egyáltalán nem befolyásolják a történetet. Néhány mondat csak a különbség, igazából lényegtelen.

Itt a lényeg a hotel felfedezésén van, de felesleges idő előtt bejárni az egészet. Maximum annyi előnye van, hogy könnyebben odatalálunk bizonyos helyekre, amikor eljön az ideje. Ehhez kapcsolódóan volt megint csak negatív élményem. Egyszer volt, hogy csak mászkáltam össze-vissza, mert nem tudtam hová is kellene mennem. Illetve volt az a rész, ahol a templomban kezdünk. Ha nem olvastam volna egy tesztben, hogy hová kell mennem, akkor megint csak bolyongtam volna egy darabig.

Szerencsére nem gondolták úgy a fejlesztők, hogy feleslegesen húzzák az időt a mászkálással. 4-6 óra alatt végigvihető a játék, amin ideálisnak mondható. Időnk nagy részében sétálunk, nem túl nagy sebességgel. Bár futni is tudunk, de nem versenystílusban. :-) Egy sétaszimulátorhoz ez illik, itt nem pörögni szeretnénk ezerrel.

Egy másik negatívum a feleslegesen megvizsgálható tárgyak voltak. Cigisdoboz, tisztítószer, floppylemez, képek. Semmi érdekes, csak megfogjuk, forgatjuk, nézegetjük. Legalább egy-két olyan tárgy lett volna, ami valami pluszt ad a történethez (mondjuk egy fotó hátuljára írt szöveg). De igazán semmi. Akár ki is hagyhatták volna.

Azt viszont meg kell hagyni, hogy a látványvilág elég szépre sikeredett. Ugyancsak jó volt a két főszereplő hangja is. Nem csak sima fahangú szövegfelolvasás, de nem is játszották túl. A hangok is illettek a helyszínhez, természetesnek hatottak és megteremtették a hangulatot. Egyszer-kétszer nem is tudtam eldönteni, hogy a játékban szól, vagy itthon hallom őket. :-) Zene csak elvétve csendül meg, nem figyelemreméltó.

Viszont van egy másik érdekesség a hangokkal kapcsolatban. Binaurális hangokat használnak a hangulat fokozására (elvileg). Ennek a lényege, hogy ha a két fülünkbe különböző, kis frekvenciaeltérésű hangokat kapunk, akkor azok különbségét érzékeljük. Pl. 300Hz és 305 Hz esetén 5 Hz-et érzékelünk. Ha ez a különbség az agyhullámok tartományába esik (kb. a 0,5-10 Hz), akkor elvileg ráhangolhatjuk magunkat bizonyos érzelmekre. Hogy ez mennyire működik, kérdéses. Akit érdekel a téma, egy doktori disszertációt is olvashat róla: https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/209095 (nem annyira száraz, érdekes dolgok vannak benne pl. a zenéről is).

A végére azért egy jól összerakott, majdnem kerek történetet kapunk. Azért csak majdnem, mert nem igazán volt a magyarázat logikus arra nézve, hogy miért is lettünk végigvezetve ezen az úton. Illetve ugyancsak a végjátékban ennek fényében néhány dolog teljesen ellentmondó volt (honnan tudhattak a hokiütőről pl.). Nálam ez vont le sokat az értékéből.

Némi technikai jellegű problémám is akadt. Az egérkattintásra sokszor nem reagált tárgyfelvételnél, vagy a párbeszédeknél. Idegesítő bug volt, néha kizökkentett.

A hibái ellenére csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek-