2025-ben ráadásul nem egy híres kaland ünnepel neves évfordulót, ezért aztán összeszedünk pár 5/10/15/20/25/30/35 éves játékot, amikbe érdemes lehet még egy végigjátszást belefeccölni, vagy ha kimaradtak, megismerkedni velük. Hogy kicsit érdekesebbé tegyük a listát, nem a régi nagy klasszikusokra helyezzük a fő hangsúlyt, hanem igazságos mód mindegyik felsorolt évjáratból hozunk pár címet.

Chicken Police: Paint it RED! (2020)
Bizony, a hazai The Wild Gentlemen első Csirkekopók-sztorija idén immár ötéves lesz. A noir stílus ihlette krimivel szép sikereket ért el világszerte a magyar csapat, aminek legfőbb különlegességét a szereplők adják, akik nem egyebek, mint antropomorf állatok. A vizuális regényt a hagyományos kalandjátékkal vegyítő mű atmoszférája rendkívül hatásos a mai napig, ráadásul a poénkodást sem veti meg, ami magyarul sokszor kreatívan cifra. Egy mellékjáték után ráadásul tavaly a teljes értékű folytatás is megérkezett, így épp aktuális pótolni az első részt, ha anno kimaradt volna. Ismertetőnket itt találod.

Beyond a Steel Sky (2020)
A Revolution Software eddigi utolsó újdonsága, ami egyben a nagy klasszikus Beneath a Steel Sky folytatása. A Broken Sword 5 Kickstarter-kampányakor fogalmazódott meg először az elkészítése, s bár a kitűzött célt végül nem érte el a csapat, a játékot mégis elkészítették. Robert Foster békés életét egy gyerekrablás szakítja meg, aminek hatására kénytelen visszatérni a városba, hogy rendet tegyen. Bár nem egészen az a folytatás, mint amire a legtöbben számítottunk, ha kicsit el tudunk vonatkoztatni az előd játékmenetétől, stílusától és hangulatától, teljesen korrekt mű. Ismertetőnket itt találod.

Life Is Strange (2015)
A(z akkor még) Dontnod nagy durranása, amiben a 18 éves Max Caulfield felfedezi, hogy képes visszaforgatni az időt, ezáltal megváltoztatni az eseményeket. Az eredetileg epizodikus megjelenésű játékban fontos szerepet kapnak ezáltal a döntések, amik következtében egyes fejezetek meglehetősen eltérőek lehetnek. Játékmenete a Telltale kalandjaira emlékeztet, avagy a fő hangsúly a történetmesélésen és a felfedezésen van. A sci-fi-dráma-thriller keverék óriási sikerének köszönhetően maga a cím branddé vált, s bár vannak ténylegesen hozzáköthető címek, nem minden Life Is Strange-játék kapcsolódik az eredeti történethez.

Technobabylon (2015)
A Wadget Eye által felkarolt kalandok általában magas nívót képviselnek és ez alól a 2087-ben játszódó sci-fi sem kivétel, ami a mesterséges intelligencia témakörét járja körül, ami addigra már a rend és törvény betartásáért is felel. A pixelgrafikás, teljesen hagyományos point-and-clickben több szálon futó cselekményre és nem várt fordulatokra számíthatnak a játékosok. Érdekesség, hogy eredetileg egy iskolai projektnek indult, és majdnem a kukában landolt az egész.

Lost Horizon (2010)
Maradjunk egy kicsit még a hagyományos point-and-clickeknél, egész pontosan a német Animation Artsnál, akik két Secret Files után úgy döntöttek, hogy kicsit más vizekre eveznek, és egy igazi Indiana Jones-szerű kalanddal lepnek meg minket, ami ráadásul ugyanabba a korba kalauzol minket, mint a filmes ihletforrás. Van minden, mint Steven Spielbergnél: világot bejáró főhős, egy titokzatos lány, nácik és persze misztikum és fantasztikum; eredetinek semmiképp sem nevezhető, de inkább tiszteletadásról van szó, semmint koppintásról. Ismertetőnket itt találod.

Heavy Rain (2010)
A harmadik, tán legnagyobb kritikai és közönségsikert elérő kaland a Quantic Dreamtől, egyben egy húsbavágó thriller, melyben egy sorozatgyilkos olyan játékba hajszol egy apát, amiben tulajdonképpen arra kíváncsi, meddig hajlandó az elmenni, hogy megmentse gyermekét. Az egész játék olyan, mint egy interaktív mozi (részben a technikai oldal miatt is), amiben döntéseinknek súlyos következménye lesz, akár még az irányított főszereplők is elhullhatnak, ha nem vagyunk elég körültekintőek. Ha van játék, amit megéri akár többször is végigjátszani, az ez! Ismertetőnket itt találod.

Gray Matter (2010)
Jane Jensen alapvetően a Gabriel Knight-trilógiával írta be magát a videójátékok történetébe, de azért nem kizárólag ez a széria köszönhető neki. A Sierrától való elszakadást követő első nagy önálló kalandja a bűvészek világába kalauzol minket, miközben az egyetemen történő rejtélyes eseteket is ki kell nyomoznunk. Klasszikus kalandjáték – természetesen a férje által komponált zenei anyaggal – egy csipetnyi csavarral az előadható bűvésztrükköknek köszönhetően. Bár terveztek hozzá folytatást, a stúdió későbbi játékai sem úgy teljesítettek, ahogy elvárták volna, így a hölgy ma már a regényírásra fókuszál. Ismertetőnket itt találod.

Still Life (2005)
Tavaly a podcastünkben már szóba került a Microids sorozatgyilkosos thrillerje, amiben meglepően sok hasonlóságot mutató gyilkosságsorozat után nyomoznak két külön történeti szálon. A Syberiával ellentétben ezúttal kifejezetten a felnőtt célközönségre lőtt a kiadó, ami a nyelvezetben és a képi világban egyarán megnyilvánul; finomkodásnak itt bizony nincs helye. Erős atmoszféra, korához képes remek átvezetők és még a fejtörők sem olvasszák le az ember agyát. Egyedül abba tudtunk belekötni, hogy ezek sokszor életszerűtlenül simulnak bele a játékmenetbe, de ezt leszámítva remek játék a mai napig! A podcastadást itt találod.

Fahrenheit (2005)
Bizony, ez is húszéves lesz idén! A Quantic Dream második játéka ágyazta meg gyakorlatilag azt az utat, amit azóta is előszeretettel használnak David Cage-ék. Igazi stíluskavalkád és egy izgalmas történet megszállt emberekről, orákulumokról és mesterséges intelligenciáról. Nagyon távol áll az előbb felsorolt klasszikus kalandok játékmenetétől, hisz egyrészt sokszor kevés időnk van dönteni, másrészt a játékmenet is a felfedezésekre és interakciókra alapszik, mégis, talán még játékosabb a szó klasszikus értelmében a csapat későbbi címeinél. Hogy nagy hatása volt a stílus evolúciójára, az kétségtelen!

Escape from Monkey Island (2000)
Nem csak a Quantic csapata próbált vérfrissítést lehelni a műfajba, maga a LucasArts is próbálta megreformálni kicsit, pár ez inkább a prezentáción és az irányításon érződik, semmint a játékmeneten. A Monkey Island-sorozat 4. részében teljesen sutba dobta a 3. rész bámulatos rajzfilmes stílusát, és 3D-s külsőbe burkolózott. Azt nem állítjuk, hogy pompázik, hisz pont abban az időszakban született, amikor ez a megvalósítás még gyerekcipőben jár, de a lényeg, hogy maga a játék igazából a sorozathoz hűen vicces és szórakoztató maradt, bár a korabeli sajtó meglehetősen megosztó volt róla.

Stupid Invaders (2000)
Hogy maradjunk a vicces vonalon, muszáj megemlíteni az idehaza Űrdinkák néven ismert francia rajzfilmsorozat feldolgozását, ami kiválóan adaptálta az eredeti mű képi világát, ám humorban tovább merészkedett, és még betegebb és felnőttesebb lett. Itt aztán könnyen elpatkolhat a játékos, ha nem figyel, ezért a sűrű mentés ajánlott! A történet amúgy egy csapat kretén űrlényről szól, akik próbálják az űrhajójukat megjavítani, ám közben kénytelenek megküzdeni egy fejvadásszal és egy őrült tudóssal.

The Beast Within: A Gabriel Knight Mystery (1995)
Mivel eddig nem beszéltünk FMV-kről, muszáj a második Gabriel Knightot megemlíteni, ami az alapvetően hírhedt stílus kiváló képviselője. Mivel akkoriban érdekes újdonságnak tűnt az élő színészekkel felvett játék, a Sierra is engedett a trendeknek, így kezdtek el Roberta Williamsék a Phantasmagorián dolgozni, és adták ki Jensenéknek, hogy a Schattenjäger újabb kalandja is ezt a stílust kövesse. Mivel az első részben kifejezetten nagy nevek szinkronizáltak, természetesen nem engedhette meg a csapat őket, ezért olcsóbb megoldásokat kellett keresni, de szerencsére ez nem bélyegezte meg a játék minőségét. A sors fintora, hogy bár lényegesen jobb kritikai visszhang kísérte a GK2-t és annak vérfarkasos sztoriját, az igazán nagy sikert mégis a horrorban utazó Phantasmagoria aratta.

The Dig (1995)
A LucasArtsnál is elérkezettnek látták az időt, hogy a humort háttérbe szorítva ezúttal a sci-fibe kóstoljanak bele. Minden egy, a Föld felé tartó aszteroida pályára állításával kezdődik, hogy aztán hőseink egy idegen bolygón találják magukat. A játék szegmenseinek megítélése vegyes volt, míg a szinkronszínészek játékát, a zenét és az átkötő jeleneteket általánosságban dicsérték, a fejtörőket sokan túlságosan nehéznek vélték. Ami biztos, hogy a kiadótól szokatlan kaland bár nem produkált rossz eladásokat, mégis csalódásként könyvelte el a vezetőség. Ismertetőnket itt találod.

King's Quest V: Absence Makes the Heart Go Yonder! (1990)
A Sierre On-Line klasszikus fantasy Quest-sorozatának ötödik felvonása, ami először lépett be a VGA varázslatos világába, és hagyta hátra a begépelős felhasználói felületet. A történetben Graham királyt irányítjuk, aki egy kiadós sétát követően a kastélyának csak hűlt helyét találja, és hát természetesen ezt nem hagyhatja szó és cselekvés nélkül. Bár technikailag nagy előrelépés volt a játék, ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy könnyebb lett volna az elődeinél, itt is rengetegféleképp lehetett elhalálozni. A játék ’92-ben cd-re is megjelent, amihez szinkront is készítettek.

The Secret of Monkey Island (1990)
Yikes! Ez a kaland is már harmincöt éves?! Hihetetlen, de igaz, hogy Guybrush Threepwood immár három és fél évtizede része az életünknek. A LucasArts klasszikusának főhőse egy komolyan egyáltalán nem vehető fiatal (ilyen névvel?), aki elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony híres kalóz lesz. Nekünk meg nincs más dolgunk, mint hogy kiálljuk az ehhez szükséges próbákat, legalábbis eleinte. A kiváló humorú pixelcsoda óriási sikerének köszönhetően számos folytatást és megannyi híres idézetet szült. 2009-ben kapott egy felújítást is, bár sajnálatos mód nem az eredeti látványvilág volt a kiindulási pont, legalább az eredeti változat is játszható vele.

Természetesen még rengeteg további kalandról lehetne írni, mert hát hiába haldoklott a műfaj már oly sokszor, minden év bő termést hozott az elmúlt évtizedekben, amik között mindig akadtak remek címek. Ha kimaradt valamelyik nagy kedvenced, ami épp jubilál, bátran írd meg és ajánld a többieknek, minket is beleértve!