Silent Hill 2

A pontozásból látható, hogy ez nálam a topon van. 10 pontot azért nem adok, mert tökéletes játék nincs (ahogy tökéletes nő sem). J Ez volt az első találkozásom a sorozattal, ami rögtön beszippantott és azóta sem ereszt.

Ugyan a Silent Hill sorozat része, de nem kapcsolódik egyetlen másik részhez sem, maximum utalások révén.

Az első részben lefektetett játékstílust tökéletesítette tovább. Ködös, sötét városban kell bolyonganunk a térképünk segítségével. Azért itt is korlátozva vagyunk, omlások, útlezárások akadályozzák meg, hogy nagyobb területet bejárhassunk. Ennek gondolom a technikai korlátok is határt szabtak. Az igazi borzongást az épületekbe belépve tapasztalhatjuk meg. Befordulunk egy sarkon, ahol nem látjuk a folyosó végét, vagy mikor a szobákba kelle benyitni és nem tudhatod, mi vár rád odabent.

A játék bizonyos pontjain a környezet átalakul, ilyenkor ugyanazokon helyszínen találjuk magunkat, csak sokkal lepusztultabb állapotban és minden rozsdás, véres alapszínben jelenik meg. Mindez a főhősünk, James érzéseinek kivetülése, amit a város érzékel és megjeleníti számára. Az a néhány ember, akivel utunk során találkozunk, ugyanígy éli át a helyzetet, csak nekik másként jelenik meg. Van, aki égő, tüzes helyszínt lát, de ott a kislány, aki csak egy ködös várost-neki még nincs semmi lelki sérülése. Ugyanez vonatkozik a teremtményekre is. Pl. az egyedi főellenfelek kivételével mind nőneműek, reflektálva James feleségére. De az Abstract Daddy-nek nevezett lény Angela karakteréhez köthető az ő múltja miatt.

Felszerelésünk között van egy zseblámpa, amivel ugyan jobban látunk, de oda is vonzza az ellenséges szándékú teremtényeket. Kapunk egy zsebrádiót is, ami „szörnydetektorként” szolgál: ha a közelünkben vannak, statikus sercegést hallunk belőle. Minél hangosabb, annál közelebb van.

Egy másik eszköze a játéknak, hogy folyamatosan kudarcélményekkel bombáz minket. Mary, aki sokszor társunk lesz a játékban és védelmeznünk kellene, valamilyen úton-módon többször is meghal. (Emlékezetes az a rész, ahol egy kanyargós folyosón a lift felé menekülünk vele.) Vagy ott a csak Piramisfejnek nevezett teremtmény, akit nem tudunk jobb létre szenderíteni. Mindezek tovább mélyítik a reménytelenség érzését.

Természetesen mindez kevés lenne, ha nem lennének a hangeffektek, zenék. Ezek Akira Jamaoka szerzeményei, akinek munkássága végigkíséri az egész sorozatot.

Mindez olyan egyveleget képez, ami ijesztegetés nélkül is folyamatosan feszültségben tart. Lehet, csak nekem túl élénk a fantáziám és nagyon beleéltem magam helyzetbe, de volt, hogy inkább abbahagytam a játékot, mert frusztrált ez az örökös para.

Az akció rész is fontos szerepet kap, mert sokszor kikerülhetjük az ellenfelet, de ha mindent fel akarunk fedezni, akkor bizony harcolnunk kell. Mivel konzol átirat, nem a célzáson van a hangsúly, hanem az időzítésen és a megfelelő mozgáson.

Itt említenék meg egy lényeges különbséget a konzolos és a PC-s változat között. Konzolon csak a megadott helyeken lehet menteni, viszont PC-n bárhol. Ez nagyon meg tudja határozni a játékmenetet. Érdekes, hogy ez a kettősség mára már megszűnt-ami nem is baj.

A kalandelemek is megtalálhatóak a játékban. Van, ahol csak egy-egy tárgyat kell használnunk a továbbjutáshoz. Ezek mellett több szöveges feladvány is található, aminek a nehézségét állítani lehet. Ez pl. abban nyilvánul meg, hogy homályosan megfogalmazott versikét kapunk arra vonatkozóan, milyen sorrendben tegyünk helyére tárgyakat. Alapesetben gyakorlatilag a szánkba rágja ugyanezt.

A játékhoz létezik magyarítás, valamint egy lelkes csapat szinkront is készített hozzá, profi színészekkel. Sajnos ez kicsit felemásra sikeredett. Nem mindenhol sikerült eltalálni a karakterhez passzoló hangot. Ebből is látszik, hogy ez nem olyan egyszerű munka. Azért érdemes szinkronnal is végig vinni, másfajta élmény.

Többféle befejezést kaphatunk aszerint, hogyan viselkedünk egyes szituációkban. Egyik sem túl vidám. Természetesen japán módra kaphatunk néhány agyament befejezést is, de szerencsére nem első végigjátszásra.

A történetről annyit, hogy minden szorosan kapcsolódik főhősünk lelki világához, illetve múltbéli tetteihez. Természetesen mindezt akkor értjük meg, mikor a végjátékhoz érünk. Pontosabban még akkor sem, mert sok összefüggésre csak később eszmél rá az ember. Maradnak nyitott kérdések is megfelelő mennyiségben, amiről később sokat tud gondolkodni, spekulálni az ember.

Ennek kapcsán gondolom azt, hogy a játék igazi mélységét nem minden korosztály érti meg. Akinek nem volt komolyabb párkapcsolata, vesztesége, vagy lelkiismeretfurdalása a tettei miatt, az nem biztos, hogy át tudja élni a főhős történetét. Nem sok játék van, ami megkönnyeztetett, de ez azok közé tartozik.