Silence (The Whispered World 2)

A Silence bejelentésének anno nagyon örültem, aztán az első kritikák elrettentettek, ugyanis rövid és könnyű játéknak írták le a játékot, vagyis pont a Whispered World ellentéteként. És sajnos ennek igazat kell adjak, bár engem csak a rövidség bánt.

Mert a játékmenet megváltoztatása önmagában nem egy rossz dolog. Lehet, hogy nem olvad szét az agyad, de sokszor ötletes, megint vannak Pötyi-szegmensek, összességében intenzív élményt ad a játék, amíg játszol. Csak kár, hogy 5 és fél óra(!) alatt kipörgettem. Bár a trófeavadászok még elszórakozhatnak egy darabig vele, de engem az ilyesmi nem motivál. Ellenben a kisebbeket is megszólíthatja a játék, akiknek az eredeti WW túl agyégető lenne.

Ami nagyon tetszett, hogy ezúttal két karaktert irányítunk felváltva, és nagyon átjön, hogy a két különböző jellem mennyire másképp reagál a világra. De dicsérnem kell a grafikát is, olyan, mintha szép festmények előtt mozognának a szereplők, és maguk is művészi hatást keltenek. Képeken tartottam a 3D-s Pöttytől, de azt kell mondjam, játék közben irtó cuki! A zene most is elsőrangú, és ezúttal az angol szinkron is jobban sikerült.

A játék valahol az előfutára lehetett a 2017-es Katedrálisnak, hisz tárgylista már itt sincs – tehát tárgyakat kombinálni nem fogunk, max egymáson használni –, ellenben vannak ügyességi részek, és belengeti a játék, hogy a döntéseid befolyásolják a történetet. De igazából meg nem. Félreértés ne essék, nem ígért ilyet a játék, csak a párbeszédrendszer felépítési végig ilyen érzetet kelt. Ugyanis az NJK-k szövegeire kétféleképpen reagálhatsz, és így megy tovább a párbeszéd, cselekmény. És igen, vannak nüansznyi eltérések (más jelenetecskét látunk), de a játék lineárisan halad előre. Nagyobb baj, hogy kevés a szereplő – akik így sem tudnak kibontakozni –, és hogy a történetben nem egyszer azt érzed, mintha valami hiányozna. Érdekes, mert a szintén 2016-os Deponia Doomsday ilyen szempontból (is) rendben van.

Amiért mégis kellemes emlék marad, hogy egy csomó érzelmet kiváltott belőlem, meg amíg tart, tényleg csodás élmény. Ha a történet tartalmasabb lett volna, simán rávágnám a 8-9 pontot.