Silence (The Whispered World 2)
A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Mi a véleményed róla röviden?
- Megjelenés:
- 2016. nov. 15.
- Fejlesztő:
- Kiadó:
- Platform:
- Játékmenet:
- Perspektíva:
- Magyarítás
- Nincs magyarítás.
Szerkesztői teszt
MegtekintésLeírás
A Silence közvetlen folytatása a The Whispered Worldnek. A 16 éves Noahnak és kishúgának, Renienek nincsen egyszerű élete. Nem elég, hogy a srác nemrég gyógyult fel egy súlyos betegségből nagy nehezen, de az árvaházat, ahol laktak, bombatalálat érte, és a két fiatalnak menekülnie kellett a támadás alatt álló városka egyetlen épségben álló óvóhelyére. Ott sem voltak sokáig biztonságban, ugyanis egy eltévedt lövedék azt is porrá rombolta. A két testvér pedig Silence-ben, ebben a varázslatos, az élet és a halál mezsgyéjén húzódó világban találta magát. Az eddig élettől duzzadó, sok fura lakóval benépesített világot is egy pusztító háború árnya lengi be.
Galéria
Kapcsolódó cikkek
Szöveges értékelések
Trishtan
Egy mesés kaland mesés folytatása.
Hozzáadva:
10-ből 8
Végezetül pedig marad a kérdés, hogy kinek ajánlható a Silence. Azt kell mondanom, hogy akik Sadwick kalandjait kedvelték 2009 őszén, azoknak mindenképpen érdemes tenniük egy próbát vele, elvégre, ha kissé furán is, de folytatódik a szomorú bohóc meséje úgy, hogy közben egy teljesen új történet ismerhetünk meg a Suttogott Világról. Akiknek pedig teljesen új ez a Whispered World dolog, mindenképpen az előddel kezdjék az ismerkedést, eléggé baráti áron be lehet ma már szerezni.
Princze
Egy mesés kaland mesés folytatása, ami sajnos fájdalmasan rövid
Hozzáadva:
10-ből 6.5
A Silence bejelentésének anno nagyon örültem, aztán az első kritikák elrettentettek, ugyanis rövid és könnyű játéknak írták le a játékot, vagyis pont a Whispered World ellentéteként. És sajnos ennek igazat kell adjak, bár engem csak a rövidség bánt.
Mert a játékmenet megváltoztatása önmagában nem egy rossz dolog. Lehet, hogy nem olvad szét az agyad, de sokszor ötletes, megint vannak Pötyi-szegmensek, összességében intenzív élményt ad a játék, amíg játszol. Csak kár, hogy 5 és fél óra(!) alatt kipörgettem. Bár a trófeavadászok még elszórakozhatnak egy darabig vele, de engem az ilyesmi nem motivál. Ellenben a kisebbeket is megszólíthatja a játék, akiknek az eredeti WW túl agyégető lenne.
Ami nagyon tetszett, hogy ezúttal két karaktert irányítunk felváltva, és nagyon átjön, hogy a két különböző jellem mennyire másképp reagál a világra. De dicsérnem kell a grafikát is, olyan, mintha szép festmények előtt mozognának a szereplők, és maguk is művészi hatást keltenek. Képeken tartottam a 3D-s Pöttytől, de azt kell mondjam, játék közben irtó cuki! A zene most is elsőrangú, és ezúttal az angol szinkron is jobban sikerült.
A játék valahol az előfutára lehetett a 2017-es Katedrálisnak, hisz tárgylista már itt sincs – tehát tárgyakat kombinálni nem fogunk, max egymáson használni –, ellenben vannak ügyességi részek, és belengeti a játék, hogy a döntéseid befolyásolják a történetet. De igazából meg nem. Félreértés ne essék, nem ígért ilyet a játék, csak a párbeszédrendszer felépítési végig ilyen érzetet kelt. Ugyanis az NJK-k szövegeire kétféleképpen reagálhatsz, és így megy tovább a párbeszéd, cselekmény. És igen, vannak nüansznyi eltérések (más jelenetecskét látunk), de a játék lineárisan halad előre. Nagyobb baj, hogy kevés a szereplő – akik így sem tudnak kibontakozni –, és hogy a történetben nem egyszer azt érzed, mintha valami hiányozna. Érdekes, mert a szintén 2016-os Deponia Doomsday ilyen szempontból (is) rendben van.
Amiért mégis kellemes emlék marad, hogy egy csomó érzelmet kiváltott belőlem, meg amíg tart, tényleg csodás élmény. Ha a történet tartalmasabb lett volna, simán rávágnám a 8-9 pontot.