A Microids az elmúlt évtizedben mintha nem nagyon találná a helyét. Kezdődött talán mindez a 2009-es Still Life 2-vel, ami bár hangulatilag ugyanolyan erős volt, mint az elődje, kinézetében azonban nem nagyon tudott felnőni hozzá, a halomnyi technikai problémáról nem is beszélve. Azóta pedig folytatta a sort egy csomó csúnyácska és nem is túl érdekes kaland (a legjobbak közülük azok voltak, amit a Pendulo csinált nekik), amik csúcsa a Syberia 3 volt. Bár hangulatban talán sikerült megint felérni a legendás elődökhöz, de játékmenetben, történetben, feladványokban annyira zs-kategóriás volt szegény, hogy tuti Kate Walker is tagadja, hogy csinált bármit is azután, hogy megtalálta a szibériai mamutokat a második rész végén.  Az évekkel lemaradt grafikát, meg a Unity engine béna használatából fakadó technikai problémákat már meg sem említem. Nagyon úgy nézett ki, hogy a játékosok és a firkászok is annyira utálják a Syberia visszatérését, hogy nem számíthatunk valaha is arra, hogy érkezik egy negyedik etap. Hát, tévedni emberi dolog. Méghozzá szerencsére.

A Microids tavaly év végén jelentette be, hogy készül Kate Walker kalandjainak újabb folytatása, de mivel ők is tudták, hogy jobb minél jobban elhatárolódni a szerencsétlen harmadik résztől, ezért nem Syberia 4-nek nevezték el, hanem Syberia: The World Before-nak. Amivel azt is jelezték, hogy nem csak egy szimpla folytatásban gondolkodnak, hanem valami újban, amivel új alapokra és új szintre emelik a sorozatot. A demóig nem is sejthettük, hogy mennyire gondolták komolyan ezt a dolgot. Pedig eléggé.

Syberia: The World Before demó

A Prologue-nak elnevezett, jó egy órányi élményt nyújtó mini-kaland története két szálon zajlik.

Az elsőben 1937-ben járunk Wagen városában, ami egy nagyon hangulatos kis település, minden egyes utcasarokról üvölt, hogy melyik játékban is szerepel éppen. Valami ilyesminek kellett volna lennie a Syberia 3-ban lévő helyszíneknek is. Igazi főhajtás az eredeti két játék legendás helyei előtt, csak éppen nem elhagyatott, mint azok, hanem élettől duzzadó, igazán hangulatos város. Emberek sietnek vidáman a dolgukra, villamosok csilingelnek, és egy kisebb tömeg gyülekezik a főtéren az évente megtartandó zenés ünnepségre, ahol egy zongorista adja a fő dallamot, amit a különféle mechanikus gépember zenészek kísérnek. Az idei fellépő pedig Dana Rose, egy 17 éves lány lesz, akinek egyben ez a vizsgafeladata is. Ez nem csak a lány életében fontos esemény, hanem a kis migránsközösség számára is, aminek a tagjai közé tartozik a szüleivel együtt, ugyanis a közelgő világégés miatt Wagenben egyre jobban forrong a feszültség az „őslakosok” és a betelepültek között. Dana lesz az egyik főszereplő, akit irányíthatunk.

Syberia: The World Before demó

A lánnyal a demóban végig sétálhatunk a település néhány utcáján, míg el nem érünk a főtérre, ahol elő kell adnunk a melódiát a „steampunk” zongorán (ami nem is steampunk, hanem tipikus Sokal-bácsi találmány, hívjuk is mondjuk Benoit-punknak). Ennél a résznél fog először leesni az állunk, mivel a kifejezetten szép grafikával előadott jelenet nagyon látványosan, filmszerűen van megrendezve. Kábé olyanra kell gondolni, mint amit az eredeti játékok CG-filmjeiben láthattunk, csak immár teljesen valós időben ábrázolva. Kár, hogy a csodás hangulatot erősen megtépázza a durva FPS-ingadozás. Szépnek szép a látvány, amit kapunk, de azért nem úgy kéne futnia néha egy I5/1060 6 GB pároson, mint a Flight Simulatornak :). 
Nagyon remélem, hogy ez csak azért van, mert a demo egy elég korai buildként készült még csak el. Amúgy pont emiatt szinte a játék elindításakor majdnem kiléptem és az uninstallra nyomtam, mert rögtön PTSD-érzéseim támadtak, annyira a Syberia 3-ra emlékeztetett, hogy a főmenüben 20(!) képkocka per másodperccel találkoztam. Hála az égnek, menet közben nem ennyire gyászos a helyzet, ott „csak” a folyamatos ingadozással kell számolnunk 25-60 képkocka között, ami azért szintén elég kellemetlen. Remélem, hogy a végleges változatban lehet majd fixen 30-ra beállítani, ha már ennyire nem tudják az Unity-t használni a francia kóderek.

De nem szapulom tovább szegényt technikai oldalról, mert már így is élvezetesebb vele játszani, mint a 3-sal. Ami leginkább a hangulatának köszönhető. Mint említettem, kifejezetten kellemes a városkában sétálni, és a lakóival beszélgetni (remélem a véglegesben több ilyenben is lesz részünk), maga a zongora bepöccintése meg tipikus Syberia móka. Kallantyúkat tekerünk, gombokat nyomkodunk. Mindezt tehetjük szerencsére klasszikus point and click metódusként egérrel, de akár controllerrel is (utóbbit én jobban preferáltam, szeretek a TV előtt elterülve kalandozni). Mindkét irányítási metódus kiforrott és teljesen jól használható (igen, rád mutogatok, Syberia 3, neked még ez se sikerült rendesen).

A koncsertó után pedig vált a kép, és köszönthetjük köreinkben egy régi ismerősünket, Kate Walkert, akiről meg nem mondanám, hogy ő, mert mind kinézetében, mind viselkedésében, mind a beszédmódjában (thenk jú, új szinkronhangnéni) erőteljesen megváltozott. Mondjuk, ezen nem teljesen csodálkozom. Ugyanis az ő története egy évvel a Syberia 3 vége után játszódik 2004-ben, ami azt jelenti, hogy ennyi ideje raboskodik a gazemberek fogságában. Méghozzá egy földalatti bányában (miért, van nem földalatti bánya is? – Trish. Te most magadtól kérdezel? Amúgy van – Trish 2), ahol kenyéren és vízen tartják, és még a köveket is meg kell csákányoznia jól minden egyes nap. Éjjelente pedig a cellatársnője, Katyusa tartja benne a lelket, néha még túlságosan is, ugyanis eléggé utalgatnak rá, hogy több van a civilben egy punk zenekarban játszó nő és Kate között, mint egyszerű barátság (jáj, de fognak sipítozni a fórumokon egyesek emiatt). A rabsága hónapjai során a lány erősen lefogyott, haját tüsire vágta és kékesre festette, vidám, kellemes személyisége helyére meg egy cinizmusba keveredő depressziós hozzáállást növesztett (bár, amennyi szerencsétlenség történt vele a kalandjai során, én azon csodálkozom, hogy csak mostanra kattant be). Nem is értem, hogy zúgott bele a cellatársnője. Első ránézésre mindez teljesen karakteridegennek tűnik a lánytól, de jobban belegondolva az emberek nagy része hasonlóan reagálná le, ha egy teljes évre bezárnák egy orosz börtönbe követ fejteni a tajga kellős közepén.

Syberia: The World Before - Kate új haja

A bányászlétnek az vet véget, hogy Kate levelet kap Amerikából, miszerint az édesanyja sajnálatos módon elhunyt :(. A régimódi Miss Walker ilyen esetben addig rakosgatna össze néhány fogaskereket, míg valami falfúró géppé nem állna össze, hogy annak a segítségével ássa ki magát a járatokból a napvilág irányába. A jelenlegi ellenben dühében addig veri az egyik sziklát, míg le nem omlik a fél barlang, felfedve egy több évtizede elzárt járatot, ami szintén a szabadulása felé vezethet. Hát, legalább az eredmény ugyanaz.

A járatban a lányt irányítva egy, a 2. világháborúból ottmaradt vonatra lelünk, amiben a halomnyi rabolt aranyékszer és drága festmény mellett egy fotót találunk egy fiatal nőről, aki meglepően hasonlít Miss Walkerre, és kora egyik leghíres zongoristája volt. A meneküléstervnek az egyik őr vet véget, aki felfedezte, hogy a két madárka a szabadsága után vágyik. Kate-ék persze megpróbálják lefizetni a talált kincsekkel, de az őr úgy gondolja, ugyan, minek is osztozkodjon két jöttment rabbal, elvégre az egész szép vagyon az övé lehet. Elő is kapja a stukkerét, amit a kamerára célozva elsüt.

Syberia: The World Before - prologue teszt

A demó pedig ezzel a roppant aranyos cliffhangerrel zárulva közli, hogy senki se felejtse előrendelni a jövőre érkező teljes kalandot.

Ellenben ez az új Kate egy esendő nő, akinek mind az egészségét, mind a lelkét megviselte a börtön. Ő már nem az az aranyos, naiv amerikai lány, aki elindul a játékgyár örököse után az orosz tajgára, mert az azt írja neki egy levélben, hogy lehet arra néhány élő mamutot találni. Végre láthatunk egy valódi karakterfejlődést egy videojátékban!

Na, de jó lesz az nekünk? A prológus alapján ez nem olyan egyszerű kérdés, amire rávághatjuk rögtön, hogy igen. Vagy azt, hogy nem. A demo azon részeiből, amik 1937-ben játszódnak, süvölt az a nosztalgikus hangulat egy elmúlt szebb világ után, amiért a legelső Syberiát szerettük. Plusz Dana is egy szeretnivaló főhősnek ígérkezik. Simán el tudtam volna képzelni a World Before-t egy spin-offként, ami az ő történetét meséli el, meg azt, hogy mégis miképpen kapcsolódik Kate-hez (mert tuti, hogy kapcsolódik; biztos, hogy nem ok nélkül hasonlít a kinézete és a viselkedése is az eredeti két játékban lévő Miss Walkerre). De a Microids ezt nem nagyon merte valószínűleg bevállalni, ezért bár merőben szokatlan stílusban, de folytatja a harmadik játék történetét is mindenki imádott főszereplőjével. Akinek az ilyen durva megváltoztatása nem biztos, hogy elnyeri minden rajongó tetszését. És akkor még finoman fogalmaztam. Akkor én most szentségtörő leszek: nekem bejött ez a depresszív, önmarcangoló Kate Walker, ugyanis végre élő embernek tűnik. Nem az a karikatúraszerű figura többé, akiből eddig az tudott egyes-egyedül érzelmet kifacsarni, amikor Oscar elhalálozik időnként. Meg a hangversenyt is mosolyogva tudta nézni ugyebár. Minden más eseményt úgy reagált le mindig, mintha agyban máshol lenne. Ellenben ez az új Kate egy esendő nő, akinek mind az egészségét, mind a lelkét megviselte a börtön. Ő már nem az az aranyos, naiv amerikai lány, aki elindul a játékgyár örököse után az orosz tajgára, mert az azt írja neki egy levélben, hogy lehet arra néhány élő mamutot találni. Végre láthatunk egy valódi karakterfejlődést egy videojátékban!

A demóból emellett az jön le, hogy sokkal nagyobb gonddal láttak hozzá a fejlesztéshez, mint az előző 3D-s rész esetében. Bár még mindig Unity fut a háttérben, a látványvilág sokkal szebb, mint amit 2017-ben láttunk. A néha kissé bénácska szájmozgásokon kívül (valszeg drága lett volna a teljesarcos mocap)  tökre rendben van. Jó sok poligonból áll minden, szinte lemászik a városka a képernyőről, könnyedén elhiteti, hogy egy olyan településen járunk, aminek a fő-építészét Benoit Sokalnak hívják. Remélhetőleg a demoban tapasztalható sebességproblémák orvosolva lesznek a teljes változatig, mert azokon kívül más technikai problémával nem találkoztam. Nincsenek beragadó szereplők, lefagyva álló NPC-k vagy más bugok. Persze nem nextgen szint, amit látunk, de nem is egy tripla A költségvetésű produktumról van szó.

Syberia: The World Before - prologue teszt

Az audioszekció is elég jó. A szinkronok profik (ha eltekintünk attól, hogy megint új színészt kell megszoknunk Kate-hez), a zenék is szép szerzemények, és megint Inon Zur úrnak köszönhetjük őket. Kár, hogy eddig egy szokásos Syberia dallamot sem hallottam közöttük, de valószínűleg ez direkt van így, ezzel is a változást jelzik. A hangulat már megint jó kérdés. Vicces, de ahogy fentebb írtam, ott a legerősebb, ahol nem Kate-et irányítjuk. Az ő jelenetei bármilyen más játékból származhatnának. És bár az ő történetszála talán izgalmasabbnak ígérkezik, mégsem éreztem azt, hogy egy Syberiával játszom éppen. Mondjuk azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez jó-e vagy sem. Engem nem zavart, mert Dana jeleneteinél megkaptam, amit kerestem, így jól esett a teljesen új élmény is mellé.

Az irányítást már pedzegettem feljebb, teljesen rendben van. Maga a játékmenet meg teljesen modern, gyakran kapunk filmszerű átvezetőket, és már most látszik, hogy rengeteget fogunk hagyományos, választhatós párbeszédben is részt venni. Szerencsére nem egy Telltale-szerű interaktív film lett belőle. A kérdés már csak az, hogy a logikai fejtörők milyen szintet ütnek majd meg, mert a demóban kimerültek a zongora életre keltésében és a vonatot vezető halott masiniszta íróasztalának az átkutatásában. De ez még a jövő zenéje.

Én azt mondom, hogy mindenki tegyen próbált a demóval, mert igen kellemes egyórányi élményt nyújt. El is szomorodtam, amikor az előrendelő gombra kattintva kiderült, hogy 2021-ig kell várnom, hogy megtudjam, merre csavarodik tovább a történet. Például tényleg híres zongorista lesz Danából? Túléli-e Kate a lövést, és elmotorozik a naplementébe a rabtársnőjével? Mit szól ehhez vajon a New Yorkban rekedt vőlegénye? Oscar másodjára is feltámad? Ilyesmi.

P.S. Hans-szal meg amúgy mi lett? Őt utoljára akkor láttuk, amikor elmamutozott a hófödte tájon a Syberia 2 befejezésében.