Az idei évben különös figyelmet szenteltünk Sokal életművének és a kalandjátékok felújításairól is beszélgettünk podcastünkben, most pedig végre első kézből láthattunk, mit hoz tető alá a Microids Studio Paris. A Syberia: The World Before után személy szerint kifejezetten nagy bizodalommal vártam a projektet, és bár nem egészen olyan lett, mint elképzeltem, nem csalódtam.
Az egész játék kapott egy filmszerű megközelítést, ami már a negyedik Syberiát is jellemezte, aminek következtében már rögtön az elején kapunk pár olyan snittet a világítótoronyról, amik hatására a moziteremben érezhetjük magunkat. Mondanom sem kell, a játék grafikai tuningja csodás, Sokal világa talán még sosem volt ennyire valóságközeli. Ráaádul ezúttal Inon Zurral erősít a muzsika, mégsem tolakodik előtérbe, pusztán pár jelenetnél, mint ahogy az eredetiben is, ahol leginkább az atmoszférikus hanghatásokra gyúrtak rá.
A történet alapja szinte hűen leköveti az eredeti játékot – a demóban addig juthatunk el, amíg le nem megyünk a világítótorony pincéjébe –, de már most látható, hogy különböző extrákkal bővítették ki; kvázi sok extra információhoz juthatunk, ha alaposan vizsgálódunk, ami teljesen a TWB-re emlékeztet. Az elhangzó párbeszédek is tartalmasabbnak tűnnek (újra is vannak rögzítve, új hangokkal), viszont főhősünk továbbra sem beszél, ezért a játékos továbbra is leginkább saját magát láthatja benne. Nem nyúltak hozzá a naplóhoz sem, bár a nagyobb felbontásnak hála minden élesebb, de természetesen az előző játékukhoz hasonlóan minden oldalt külön elolvashatunk nyomtatott betűs alakban is.
Talán az lepett meg a legjobban, hogy a terület nem lett szabadon bejárható, ugyanúgy fix pontok között mozgunk és nézelődünk, mint 25 éve, bár a látvány különbsége ég és föld. A menüben beállíthatjuk, hogy akár ne legyenek átvezetők mozgás közben, de akkor lemaradunk pár igazán szép felvételről. Ami viszont nagyon tetszett, hogy a segítségeket jobban ki lehet kapcsolni ezúttal; míg a TWB-ben csak azt vehettük ki, hogy ne tolja a szemünk elé játék közben, mi a feladtunk, itt akár a naplóból is eltüntethetjük ezt a szekciót, hogy megmaradjon a klasszikus élmény.
Gyönyörű és sok jót ígér ez a demó. Sikerült is elérnie, hogy jobban várjam a feldolgozást, mint eddig. Valahogy úgy érzem, a kész mű tetszeni fog a régi és az új játékosoknak egyaránt.