Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Mennyország, ahol az angyalok azzal töltötték fölös idejüket, hogy megtippeljék, éppen milyen fajta blöki lépi át az Éden kapuját, hisz már 35 éve jól tudjuk, hogy minden kutya a Mennybe jut. Az alapvetően békés (és meglehetősen unalmas) szabadidős tevékenységbe rondítanak be a fantomok, akik hirtelen ellepik a helyet. Bár a kapuőr utasítja Sebes Cassielt, hogy hozza gyorsan a címben szereplő ereklyét a kincstárból, amivel megvédhetik magukat, erre főhősnőnknek természetesen esélye sincs.

Miután a Paradicsom egy hangos durranás keretében szó szerint megsemmisül, Cassiel Azrael mellett tér magához, aki sejtelmesen utal rá, hogy talán ez az egész az ő hibája, ám ami a lényeg, hogy ad egy időutazást biztosító eszközt Cassnek, amivel megmentheti szeretett otthonát. A probléma csupán annyi, hogy mindössze 6 órával a kataklizma elé tudja visszaküldeni, mivel az óra képességei limitáltak. Semmi gond, ennyi idő pont elég ahhoz, hogy elrendezzünk mindent – gondolnánk. Igen ám, csakhogy a kapuőr nem hiszi el, hogy visszautaztunk az időben, és nem adja át a kincstár kulcsát; kizárólag akkor teszi meg, ha bebizonyítjuk neki állításunkat, amit csak úgy tehetünk meg, ha ismerjük valamelyik titkát. Mi meg honnan a kénköves pokolból tudnánk róla bármit is; elárulni pedig kizárólag akkor hajlandó valami titkosat, ha már úgy látja, kevesebb mint egy óra van az életéből… Ám legyen!

Az első extra hurok után aztán folyamatosan csöppenünk bele az újabb és újabb problémákba, mindezt kifejezetten szórakoztatóan és csavarosan, hogy egy percig sem unatkozzunk. Persze, amikor a többieket hallgatjuk már többedszerre ugyanazt szajkózni, Cassnek is elege lesz az egészből, ám arra is figyelnünk kell, hogy nem mindenki értékeli, ha közbevágunk bunkóan a mondókájába. Ki kell tapasztalni, mikor mit csináljunk, kivel hogy viselkedjünk... Mivel pontosan emlékszünk a korábban történtekre, ki is tudjuk használni mindezt céljaink eléréséhez. Az időutazási pontok negyedóránkénti tartományokra vannak felosztva, ami nagy segítség, ha valahol szerencsétlenkednénk, ugyanis az idő kegyetlenül gyorsan telik. De manuális pontokat is létre tudunk hozni, ha adott időpontra szeretnénk visszatérni később. Vagy előbb?

A rendkívül szellemes (és nem kizárólag a fantomok miatt) játékot oldalnézetből irányítjuk 2d-ben, és van némi platformos beütés is benne, de az igazán jól sikerült része a történetvezetés, az őrületes karakterek, a szinkron és maga az írás… Már a nagyjából egyórás demóban is annyi hülyeség van, hogy ihaj, bár az időutazás hányós mellékhatását mellőzhették volna, a rajzfilmszerű grafikának hála nem vészes. A teljes játékban összesen négy nagy helyszínen fog bonyolódni az időutazós cselekmény, ebből a demóban kettőt fedezhetünk fel részben (Helheim a másik), s ha a Perfectly Paranormal műve mindvégig képes lesz olyan szórakoztató lenni, mint az étvágygerjesztőben, egy pokoli jó főfogással lesz dolgunk.