Scarlet Hollow teszt

Talán ennek tudatában is, a kanadai Black Tabby Games úgy döntött, hogy amolyan „soft relaunch”-ként egy „kicsit” (70 ezernyi új szót adtak hozzá, átszabták a felhasználói felületet, és több új narratív elágazással bővítették az első két epizódot) felújítja és kibővíti a Scarlet Hollowot. Tették ezt annak ellenére, hogy ez a misztikus- és természetfeletti-thriller még meg sem jelent teljes egészében. Az összesen 7 epizódosra tervezett vizuális regény eddig csupán 4 részt élt meg, de a jelenlegi állapotában, a rengeteg elágazó narratív szálával és döntési lehetőségével, a minőségével és érett írásával már most simán beelőz sok egyéb, teljes értékű játéknak titulált vizuális regényt.

Az eldugott kis amerikai bányaváros varázsa

Mi sem lehet nagyobb klisé, mint egy unalmas, a világtól szinte teljesen elzárt kisváros Amerikában, ahol szinte semmi érdekes nem történik, amíg… meg nem érkezünk oda mi, a főszereplő. Nos, jelen esetben ez nem teljesen igaz. A furcsa események sorozata már jóval azelőtt megrázza Scarlet Hollow városát, hogy odaérkeznénk. Állatok, sőt emberek tűnnek el nyomtalanul, ráadásul mintha valamilyen furcsa kór terjedne a környező erdőkben, amelyek daganatszerű megbetegedést okoznak az állatokban. Minderről persze mindenki hallgat és nem sokan vannak, akik utánajárnának az okoknak.

Mindebbe mi, mint főszereplő akaratlanul csöppenünk bele. A nagynénink halála miatt újra visszatérünk Scarlet Hollowba, ahonnan annak idején furcsa körülmények között kellett távoznia édesanyánknak. Ő és testvére a jelek szerint ki nem állhatták egymást, de hogy ennek mi a pontos oka, azt sokáig nem köti orrunkra a játék. Az apró infókat viszont nagyszerűen adagolja a karaktereken keresztül, amolyan valódi rejtélyes regény stílusban: egy-egy akaratlanul elejtett mondat, homályos és titokzatos válaszok, furcsán viselkedő karakterek, stb.

Unokatesónkkal, Tabithával nem épp a legrózsásabb a viszonyunk, de mindez lehet akár még rosszabb is, ha netán mi is durván viselkedünk vele. Tabitha egy hatalmas, de mára már szinte teljesen pusztulásnak indult házban él, most már teljesen egyedül. Ő viszi tovább az évszázadok óta családi tulajdonban lévő bányászatot, amely a kisváros úgymond éltető ereje. Ha bezár a bánya, a város szintén lehúzhatja a rolót. Az emberek bár nem kedvelik őt, senki sem mer szembeszállni vele, mert a környéken nincs más munka a bányászaton kívül.

Rajta kívül még rengeteg barátunk vagy ellenségünk lehet, akik meglepően jól megírtak és hihetőekre sikerültek. Mindegyiküknek megvan a saját problémája, mindenki küzd valamivel és sajnos nem mindegyiküket tudjuk majd megmenteni. Sőt, a játék szerint lehet, hogy még önmagunkat sem.

Dönts okosan, de bátran

Ennél többet nem is érdemes mondani a történetről. A helyzet ugyanis az, hogy a legtöbb válaszunk igencsak befolyásolni tudja a cselekmény irányát. Emiatt, hiába ecsetelném végig az én utamat, amikor ti valószínűleg egy teljesen másik ösvényen mentek majd végig.

Persze a játék mindig próbál a megfelelő mederbe terelni bennünket, de mindig megjegyzi a válaszainkat, amelyek nem csak az események alakulásán tudnak változtatni, de a karakterekkel való kapcsolatokon is. Emiatt a játék szinte ordít az újrajátszhatóságért, és a készítők külön bátorítanak is bennünket erre. Simán megeshet, hogy az első végigjátszás során egyes karakterekkel csak pár szót váltunk, míg másodszorra külön élménnyé válik, hogy alaposabban megismerhetjük őket.

Minden egyes újrakezdéskor választhatunk két speciális tulajdonságot, amik új, egyébként elérhetetlen történeti szálakat nyithatnak meg. Ezeket a tulajdonságokat tetszés szerint kombinálhatjuk, vagyis lehetünk akár egy nagyképű könyvmoly vagy egy utcai bajkeverő, aki állatokkal is tud beszélni.

Extra ráadásként, az első végigjátszás után megkapjuk a Hardcore módot, amelyben három darab speciális tulajdonságot választhatunk, viszont a játék megakadályozza, hogy ezeket a tulajdonságokat a következmények elkerülésére használjuk fel.

Ez az egyik legjobb része a játéknak, mert bár hiányzik még 3 epizód a végleges verzióból, de a 4 részbe simán belepakolható több tíz óra, főleg ha az összes elágazó történeti szálat fel akarjuk fedezni benne. Ezt nagyon jól jelzi a Steam teljesítmények száma is, amely eddig 152 elérhető jutalmat tartalmaz.

Horror, látvány és atmoszféra

Ámbár rengeteg horrornak titulált játék készül manapság, de csak maroknyi van közülük, amely tényleg képes megragadni a horror valódi lényegét. Szerintem a Scarlet Hollow mindent jól csinál ahhoz, hogy ott legyen a legjobb horror vizuális regényeket tartalmazó polcon, ráadásul, megvan benne az, ami a legtöbb keleti vizuális regényből hiányzik: az a Stephen King-es érzés, amikor a történet felében rájössz arra, hogy jobban törődsz a karakterekkel (vagy kezdesz el tartani tőlük), mint a háttérben megbúvó szörnyűséggel.

Meglepően sok társadalmi problémát boncolgat a Scarlet Hollow, a fiatalok viselkedésétől kezdve, az agglomeráción át a túlzott ragaszkodás, pénzhiány és munkanélküliségig. Az emberi kapcsolatok szintén fontos tényezői a sztorinak, és a játék során akár mélyebb, romantikus szálakat is kialakíthatunk.

Az első végigjátszás az utolsó képkockáig fenntartja a feszültséget, de a többi már inkább azért lesz érdekes, hogy milyen úton-módon jutunk el a lezáráshoz. Mert a cselekmény fő aspektusán nem sok mindent tudunk változtatni, viszont az odáig vezető út hosszú és szerteágazó.

Ami a grafikát illeti, itt akár egyből oda lehetne ítélni a 10 pontot. A teljesen kézzel rajzolt megjelenítés az egyik legszebb, amit egy ilyen stílusú játékban láttam. A sárgásbarnás, krémszínű, sötét színskála nagyon el lett találva, és pont olyan érzést ad, mintha egy könyvben lévő papírt olvasnál és nézegetnél.

Szinkront nem kapott a játék, és elnézve a szöveg mennyiségét, az is lehet, hogy sosem fog már. Persze vizuális regényeknél ez nem igazán fontos, viszont a háttérzene annál inkább. A jelenleg 46 zenei számmal rendelkező játékzenét Brandon Boone szerezte, és ezt szintén csak dicsérni lehet. Változatos, hangulatos és mindig az adott eseményekhez illő.