Hello Stranger teszt

Történet: egy férfi, egy okosotthon és a pokol

Az alkotás főszereplője Cam (George Blagden), aki teljes életét otthonában, egy teljesen automatizált, okoseszközökkel vezérelt lakásban éli: innen dolgozik, vásárol, szórakozik, és innen próbál emberi kapcsolatokat felvenni. Utóbbira a „Hello Stranger” nevű random videocsevegő alkalmazást használja, ami körülbelül a Chatroulette digitális utódja lehet.

Egy éjszaka azonban egy különösen baljós idegennel kerül kapcsolatba: egy maszkos hackerrel, aki nemcsak a chat program felett veszi át az irányítást, hanem Cam egész otthona felett is. A férfi teljesen csapdába esik saját lakásában, és a túlélésének egyetlen esélye, ha teljesíti az ismeretlen hacker három feladatát.

Hello Stranger - Official Announcement Trailer

A Hello Stranger közel 4 órányi videós tartalommal rendelkezik, de egy végigjátszás kb. 40 perc alatt teljesíthető. Ez valóban kevésnek tűnik, viszont lehetőséget ad többféle kimenetel és döntés felfedezésére. A Story Tree funkció segítségével pedig könnyen visszakereshetjük, hogy milyen útvonalakat jártunk be – ami ugye fontos eszköz ahhoz, hogy mind a 16 különböző mini-játékot, illetve 10 különböző befejezést felfedezhessük.

Ennek ellenére is, személy szerint én egy kicsit rövidnek éreztem a sztorit. Viszont fontos megjegyezni, hogy a Hello Stranger mindössze 9,75 euró kedvezmény nélkül, tehát az ár/érték jelen esetben szerintem tökéletes.

Egy ilyen játéknál nagyon fontos a történet és az újrajátszhatóság. Bár az első végigjátszásom után egy hatalmas, csalódott, WTF élményt kaptam, adtam neki még egy esélyt, és milyen jól tettem! Nem azt mondom, hogy egy világmegváltó sztorival van dolgunk, de egy ilyen rövid játékhoz képest, szerintem egy egészen fordulatos cselekmény tárul elénk. Mindenképp érdemes legalább 5-6x kivinni, mindig másfajta döntések meghozatalával.

Játékmenet: egy „interaktívabb” FMV

Paul Raschid ezúttal már nem a Wales Interactive-val dolgozott együtt, hanem saját stúdiót alapított PRM Games néven, hogy ezen keresztül finanszírozza és építgesse projektjeit. Lehet, hogy ennek okaként is, de az előző filmjeitől eltérően, a Hello Strangerben már mini-játékokat is kapunk, tehát a döntéseinken kívül az ügyességi és fejtörős részek is befolyásolják a történet alakulását.

A játékmenet során Cam logikai feladványokat, Flappy Bird-szerű reflexjátékokat, matematikai rejtvényeket vagy épp filmjelenet-felismeréseket is teljesíthet – néhány ilyen mini-játékban akár Raschid korábbi munkái is visszaköszönhetnek.

A döntések és a teljesítmény valóban számítanak – vagy legalábbis én úgy éreztem. Bár néhány mini-játék a szerencsére bízza a végeredményt (pl. a kő-papír-olló), az újrajátszhatóságot mindez csak fokozza.

Jópofa húzás a készítőktől, hogy ezek a mini-játékok kikapcsolhatóak, tehát, ha valaki csak magára a történetre és a filmes élményre kíváncsi, akkor ez is megoldható. Ezen kívül a döntési rendszert, jobban mondva a válaszlehetőség-időzítést is módosítani lehet. Beállíthatjuk, hogy a döntések idejére szüneteljen a játék, ergó, a játék ne helyezzen súlyt a játékosra, és nyugodtan, átgondoltan tudjon dönteni.

Technikai megvalósítás és színészi játék

A színészi játék egyértelműen a Hello Stranger legnagyobb erősségei közé tartozik. George Blagden (Vikings, Rubikon) remekül alakítja Cam-et: hiteles, emberi, feszült – egyszerre sebezhető és makacs.

A mellékszereplők (pl. Yasmin Finney, Laura Whitmore, Kulvinder Ghir, Danny Griffin, Derek Jacobi) mind valódi karaktereket formálnak meg, és semmi közük nincs a régmúlt FMV-klisékhez. A jelenetek jól komponáltak, az operatőri munka professzionális, és még a válaszlehetőségek közötti váltás is zökkenőmentes. A zene és hangdizájn finoman, de hatásosan emeli a feszültséget.

A játéktér ugyan szinte teljesen Cam lakására korlátozódik, mégis sikerül folyamatosan fenntartani a néző figyelmét és kíváncsiságát.

Témák és mondanivaló

A Hello Stranger nem akar kioktatni, viszont véleményem szerint képes elgondolkodtatni: mit kezdünk a digitális magánnyal? Milyen sebezhetővé tesz minket az, ha mindenünket a technológia irányítja? És mindezt nem szájbarágósan teszi, nem akar moralizálni, csupán szembesít bennünket a tényekkel.

A Black Mirrort idéző témák – megfigyelés, adatbiztonság, online kapcsolatok kiüresedése – aktuálisak és kényelmetlenül ismerősek. Bár a történet nem mindig megy mélyre ezekben a kérdésekben, a hangulata és a feszültsége bőven kompenzál.