Fetish Locator teszt

Már rég óta tervezem, hogy írok a felnőtt, szexuális tartalmú játékokról, ha már egyszer kipróbáltam őket. De az ember kicsit szégyenkezve veszi elő a témát, mert már a pornó kategóriába tartozik némelyik alkotás. Másfelől meg akárhogy is titkoljuk, azért mindenkit izgat a dolog-konkrétan, vagy átvitt értelemben is.:-) (Na jó, a hasonló szóvicceket igyekszem kerülni, pedig még néhány eszembe jutott). Nemrég viszont jött egy újabb cenzúrázási kezdeményezés, amivel némileg megint átesnénk a ló túloldalára. Többen felszólaltak ellene, a GOG is megtette ezt, ennek keretében mindenki választhat is egy ingyenes játékot a 18+-os kategóriából. Ezek között van tesztünk alanya is, úgyhogy ennek örömére billentyűzetet ragadtam és végül nekiálltam.

Még egy kis kitérőt tennék. (Vigyázat, nosztalgiázás következik!) Menet közben elgondolkodtam, hogy az eddigi játékok közül, amikkel megismerkedtem, mik voltak azok, amikben valamilyen szinten jelen van az erotika. Már C64-en voltak ilyenek. Az egyik egy vetkőzős póker volt, már nem emlékszem, konkrétan melyik. De az megmaradt, milyen sikerélményem volt, mikor mindent elnyertem a hölgytől. Illetve volt egy másik, amivel különböző pózokban tettük, amit tenni kell (ez lenne az, C64 HQ-n megtaláljátok, ha ki akarnátok próbálni). Ez a joystick gyilkos játékok közé tartozott, mikor is a (stílszerűen) a botkormány gyors rángatásával tudunk célt érni. Azért volt benne annyi csavar, hogy nem csak a sebesség, hanem a ritmus is számított. Nice!

Később, már PC-re átnyergelve, ugyancsak egy vetkőzős póker volt az első ilyen. Itt azért már haladva a korral rövid videójeleneteket kaptunk siker esetén. Nem volt egy nagy lövés, főleg, hogy a videók megtalálhatóak voltak a program fájljai között. Következő volt a Leisure Suit Larry első része, még monokróm, narancs színű Hercules monitoron (hű, de öreg vagyok…). Burkoltan és viccesen tálalta a témát kalandjátékba oltva-nekem bejött. Ugyan akkoriban még kezdő voltam angol nyelvben és játékrutinban is, de némi segítséggel beteljesítettem Larry álmait.

Egy jó darabig nem találkoztam utána ilyen témájú alkotással, egészen a Witcher első részéig. Igaz, nem is ez a játék fő profilja, bár ismerve Geraltot, elválaszthatatlan tőle a csajozás. Illetve elég burkoltan jelenik meg a szexualitás, a jutalmunk is „csak” egy rajzolt kártya. Ettől függetlenül élvezettel vetettem bele magam a női trófeák megszerzésébe (álmodik a nyomor?). A második részben próbáltak merészebbek lenni az aktus megjelenítésével, de azt kell mondjam, nem jártak sikerrel. Semmi eredetiség, ugyanazt látjuk minden jelenetben, csak a jányok skinje változik.

A közelmúltból megemlíteném még a Lust for Darknesst (tesztet is írtam róla), valamint a Lust from Beyond Prologue és Scarlet epizódjait (a fő játék még kimaradt, de rajta vagyok). Ezekben már eléggé nyíltan megjelenik a szexualitás, nyakon öntve erőszakkal, furcsa szektákkal, különös dimenziókkal.

Közben meglepődve tapasztaltam, hogy a Steam tele van jobb-rosszabb, de mind erősen felnőtt témájú játékkal. Ebből is felkeltette érdeklődésemet ez a Fetish Locator. Nem utolsó sorban azért, mert az én fétisem is szerepelt benne-egy vöröshajú, szeplős, szende könyvtároslány kinézetű hölgy. :-)

Miről is van szó? Konkrétan egy vizuális regénnyel van dolgunk, három fejezetre osztva. Ez egyrészt indokolt a hossza miatt, bár inkább financiális okai lehetnek - több pénzt lehet behúzni… Illetve a szokásos - az első epizód bevételeiből finanszírozható akár a további munka. Azt meg kell hagyni, hogy ügyesen zárják le a részeket, ugyanúgy, mint egy jó sorozatban-mindig valami izgalmas résznél. Például, mikor üzenetet kapunk arról, hogy nem szereztünk elég pontot, ezért másnap reggel el kell búcsúznunk hancúrlécünktől. :-)

Protagonistánk egy egyetemista szépfiú, aki egy hosszabb betegség után tér vissza az egyetemre. Ebben a korban is a tananyagon (és a piáláson) kívül mi más is lehetne a fő téma, mint a szex. Megtudjuk haverunktól, hogy míg távol voltunk, egy új applikáció hódit az egyetemen, ami Fetish Locator névre hallgat. Ez az elsőre mókásnak tűnő alkalmazás azzal kecsegtet, hogy aki elegendő pontot gyűjt, az meghívást kaphat egy zárt körű, titokzatos partira (vagy inkább orgiára). Pontot pedig akkor kapunk, ha teljesítjük a feladatokat, amiket az appban kapunk. Ezek között vannak napi kihívások, de akár villámakciók is, mint hogy pl. 69 másodperced van, hogy elélvezz és erről bizonyítékként képet is tölts fel az appba. (Tessék kipróbálni, hogy átérezhessük a helyzet súlyát! :-P). Így megy ez szépen napokon át, megszerezzük a belépőt, lezajlik a nem éppen hétköznapi házibuli. Aztán jön a pofáraesés, mert hát az élet nem habostorta. Nem tudjuk leszedni az appot. Cikibb viszont, hogy elkezdenek minket ezen keresztül zsarolni, hogy megy minden a nyilvánosságnak, ha nem folytatjuk a mókát. Anyag pedig van bőven rólunk. Mint kiderül, mindenki így járt. A továbbiakban megpróbáljuk kitalálni, hogyan ki is áll az app mögött és hogyan tudnánk szabadulni a szorításából. Azért nem fordulunk át drámába, a fő hangsúly így is a kufircolás és a fétisek kiélése lesz. De közben előjönnek olyan apróságok, mint hogy az egyik szereplő nem tudja összeegyeztetni az appban regisztrált karakterét a való életével és ez konfliktushoz vezet a kapcsolataiban. Vagy hogy meddig menjünk el a zsarolással elvállat feladatok teljesítésével, mikortól mondjuk azt, hogy inkább a nyilvános szégyen, mint ez.

Ezt az alapötletet nagyon jónak tartom, hiszen jól reflektál a mai világ kihívásaira. Bárki járhat így, nem kell hozzá sok. Persze a játék nem megy át tanmesébe, nem kínál megoldást, de mindenesetre elgondolkodtat és már ez is valami. Nálam ez mindenképp egy jó pont. Még azon csodálkozom, hogy senki nem harapott rá az app ötletére-vagy csak én nem tudok róla.

Mivel vizuális regényről van szó, elég nagy mennyiségű szöveg van benne. Mindezt amúgy a Ren’Py motorral készült, amit erre a műfajra fejlesztettek ki (többek között a Slay the Princess is ezt használja). Szerencsére nem egy lineáris történetről van szó, bár a főbb események fixek. A lehetőségek leginkább két módon állítanak válaszút elé. Van, amikor az applikációnk feldobja a napi témát és mi eldönthetjük, kedveljük-e vagy sem. Ezzel lezárja azokat a szálakat, amik nincsenek ínyünkre. Én mondjuk megjártam, mert nem tudtam mit takar a „watersport” kifejezés. Hát nem vizespólós (vagy vizes, pólós - ha vízilabdázókról van szó) lányokról. Hogyan is fogalmazzam… Ide tartozik minden, ami folyékony és a vesénk szokta kiválasztani. :-) De nem gond, mert a másik választási opció arról szól, melyik lánnyal szimpatizálunk inkább. Így a nem kívánatos fétisek háttérbe szoríthatóak. Ezeken kívül van néhány opció, amik hosszú távú hatásairól mit sem tudunk eleinte. Például ha egyik hölgy takarója alá benézünk, vagy sem az első epizódban, annak következményei csak a másodikban jönnek elő. De semmi probléma, 1.99 euróért megvehetjük a DLC-t, mely a választási opcióknál kiírja, mire is lesz hatással a választásunk. Ötletesek ezek a fejlesztők!

Ebből is látszik, aki nagyon rá van izgulva a témára, többször is nekivághat a kalandnak. Mindezt megfejelték még egy DlC-vel, ahol a végjátékot tudjuk kibővíteni még 6 befejezéssel (összesen 18 van, ahány választható hölgy is). Hogy érdemes-e, azt majd mindenki eldönti maga. Egy epizód eltart 10-15 óráig (az angoltudásom miatt lassabban megy az olvasás, így ez megdobta). Nekem ez az idő elég volt, bár egy-két mellékszálra kíváncsi lettem volna, de sajnáltam volna a beleölt időt.

Még a szövegekre visszakanyarodva: a mennyiség mellett a minőség sem rossz. Persze ne várjunk fergetegesen megírt történetet, itt nem ez a cél, hanem a könnyed szórakoztatás. A fő karaktereknek megvan a maguk személyisége. Pont annyira kidolgozottak, amire egy ilyen műnek szüksége van. A mellékszereplők is érdekesek: van köztük sportoló macsócsávó, gazdag szülők lánya, MILF, Lara Croft kinézetű gyerekkori barát, cosplay kosztümöket gyártó hölgy (az egyik lovas ruhája nekem nagyon bejött, szerintem élőben is jól mutatna), domina prosti (kedvenc jelenetem, mikor a rátámadó pasi baját dildókkal látják el), transzvesztita ügyvéd, stb.

Van az alapsztori, amit megfelelően végigvisznek, színesítik az altesti humorral. Csak néhány példa: egyik bulin a „secret santa” névre hallagtó mókában mindenki készít a lábközi vackairól fotót, amit az app véletlenszerűen elküld a jelenlévőknek. Feladatod, hogy záros határidőn belül találd meg, kihez tartozik a testrész. Vagy a másikon, ahol kapsz egy okoskarkötőt, ami számolja, hányszor mész el a buli alatt.

A végén-legalább is a fő sztorivonalon- tovább folytatják a történetet, immár párként a kiválasztott hölggyel a saját tanyán. Persze itt sem áll le az élet, megy a „munka” rendesen de ez a rész már kevésbé érdekes. Záróképként láthatjuk a családot, gyerekekkel-csak hogy ne csak az erkölcsi hanyatlást lássuk. ;-)

Pluszban még új dolgokat is megtudhatunk. Én itt hallottam először a Bechdel tesztről, építenek benne Faraday kalitkát (bár nem tudom megítélni, az általuk épített hatásos lett-e volna a valóságban), megtudhatjuk a Coca-Cola eredetét. Sőt, még egy vizsgatesztet is végig kell csinálnunk, amihez nekem a válaszok nagy részének utána kellett néznem. Illetve bővült az angol szókincsem- a „kinky” kifejezetten tetszik.

Következzen egy fontos rész: a látvány. Az idő legnagyobb részében statikus állóképeket kapunk. Ezek -már amennyire én meg tudom ítélni- teljes három dimenzióban pompáznak. Minőségileg én az elfogadható kategóriába sorolnám. Van némi mozgás is, ezek természetesen az eksön alatt láthatóak. Itt sem kell túl nagy dologra gondolni. Pár másodperces mozgóképekből összevágott jelenetek ezek. Lehet, ezen lehetne még csiszolni, bár tudtommal eléggé meg tudja dobni a kiadásokat (egy hasonló projekt többek között a 3D megjelenítés költségein bukott el). Azért némi fejlődési ív tapasztalható, a harmadik epizódban már néhányszor körbejárja a kamera a karaktereket, illetve a fényekkel is sikerült játszaniuk. Egy vizuális regényhez ez elég.

Ha már a látványnál tartunk: érzésem szerint túltolták a mellméreteket. Tudjuk, a sztereotípiák közé tartozik, hogy minél nagyobb, annál szexibb. Nem mondanám erre sem, hogy túlzásba estek, de a valóságtól azért távol áll. Az is igaz, hogy láttam olyan játékot, ahol csak fejméretnél nagyobb keblek voltak a képeken. Biztosan ennek is megvan a maga rajongótábora, mint a tűsarkú cipőknek is. Szóval a lányok (és a fiúk is) kissé tökéletesek-de ez nem újdonság, elég csak a filmeket megnézni. Ez egyéni vélemény, jobban szeretem a természetes kinézetet, nem tetszik, ha valakin túl sok a vakolat, vagy túl tökéletesnek akar látszani.

Egy másik, általam kipróbált ugyanilyen vizuális regényben volt olyan is, hogy egy idősebb vénlány diktátor igazgatónőt sikerült behálózni. Mielőtt a pucér jelenetre került volna a sor, a játék figyelmeztetett nagy betűkkel, hogy itt dzsungelre kell számítani. Szeretném látni, vagy inkább művelt pázsitra vágyom? (Nem pont így fogalmazták meg, de ez volt a lényeg). Én meg csak néztem. Nekem ez furcsa volt. Ez a mai világban ennyire érzékeny téma?

Végére hagytam a legrosszabbra sikerült dolgokat. Ez a hangok és a zene. Szinkront ne várjunk ilyen mennyiségű szöveg mellé, ezzel nincs is baj. De érthetetlen módon úgy döntöttek, hogy az aláfestő zene mellé valami beszédnek hallatszó hanghatás is legyen, így néha elhangzik egy „hmm”, „ooo”, „ah”, „yeah” – és mindez nem akció közben! Annyira idegesítő volt, hogy nagyon hamar kikapcsoltam. Nem tudom, miért erőltették ezt-itt is a kevesebb több lett volna. A zenék elviselhetőek, szintetikus tinglitangli, néhol egész élvezhető. Lehúzásképp ezt is meg lehet venni külön DLC-ként. Hát, nem tudom, ér-e annyit.

Végül megemlítenék egy extra szolgáltatást. Még a 2000-es években, mikor egy teleházban dolgoztam, eszembe ötlött, hogy az internet segítségével nemcsak az embereket, de a szexuális segédeszközöket is össze lehetne kötni. Így nem csak mindenki fogja a magáét, de virtuálisan a másikét is. Aztán megtudtam, hogy a japánok ezt is régen kitalálták. Ez a koncepció viszont itt is megtalálható. A játék támogat olyan eszközöket, amik összeköthetőek a PC-vel. Hogy ez milyen plusz élményt ad, azt nem volt alkalmam ilyen eszköz híján letesztelni. Mindenesetre ötletes húzás volt ez is a készítők részéről.