A nagy Legacy of Kain-visszatekintő

A Legacy of Kain: Defiance Remastered megjelenése apropóján úgy gondoltam, hogy írok a teljesség igénye nélkül a fősodorbeli epizódokról, a franchise sorsáról és annak lehetséges jövőjéről. Ha kizárólag a Soul Reaver 1&2 és a Defiance Remasteredre vagy kíváncsi, akkor csak egyszerűen tekintsd meg a két tesztet itt és itt, az AdventureGames hasábjain. A cikkekben megjelenő képek egy része az általam készített fordítás teszteléséből maradt hátra, aki szeretné kipróbálni a magyarítást, az megtalálhatja a telepítő nélküli verziót a ModDB-n és NexusModson, a telepítős verziót pedig beszerezheti a Magyarítások Portálról. Az extrákat is lefordítottam, és ha nem lenne elég ez a cikk infóforrásnak, akkor onnan még felszipkázhatsz pár infómorzsát.

Ez történt korábban

E többrészes játéksorozat története (inkább kálváriája), mint ahogy általában a legtöbb alkotásé, egy ötlettel kezdődött. Az ötletből koncepciós rajzok születtek, a koncepciós rajzokból pedig karaktermodellek és így tovább. Az első epizódnak csak az alcíme volt Legacy of Kain, és később lett nagyobb szerepe a sorozat életében, ráadásul a Blood Oment a „megboldogult” Silicon Knights fejlesztette, akik inkább a hírhedtséget és a bíróságot választották, ahelyett, hogy videójátékok történelmének részei legyenek, a kiadó szerepét PS1-en a Crystal Dynamics vállalta, ugyanezt a feladatot PC-n az Activision látta el. Hogy tulajdonképpen miért kapott hajba a Silicon Knights a Crystal Dynamicsszal, az nem teljesen tiszta, csak annyit tudni, hogy állítólag a Crystal Dynamics eladta a játék jogait a mára szintén csődbe ment, de akkortájt sztárkiadónak számító Eidos Interactive-nak; ám végül a kiadáson felül a teljes kontrollt ők gyakorolták az IP fölött.

A dolgot tovább árnyalta, hogy ténylegesen megmentette a Crystal az enyészettől az akkor még viszonylag ismeretlen játékot, viszont ezek mellett olyan pletykák is szárnyra kaptak, miszerint nem volt elég pénzük nekimenni az Eidosnak, ezért inkább a Silicon Knightsot perelték be, majd végül egyeztek meg a főbb fejlesztést végző munkatársakkal. Ennyi idő távlatából biztosat nem lehet tudni; de ha a Silicon Knights életútján végigpásztázunk, sokatmondó, hogy a 2012-es csődjükig egy Metal Gear Solid Twin Snakesen kívül, semmi, de semmi értékelhetőt nem tudtak felmutatni; sőt, még az Epic Gamesszel is összeakasztották a bajszukat egy kísértetiesen hasonló perben...

Aztán egészen 2009-ig az Eidosnál maradtak a kiadási jogok, végül egy felvásárlást követően a Square-Enixhez vándorolt minden, akik látványosan nem tudtak mit kezdeni az egésszel, egyedül egy Black Sun nevű softrebootra telt tőlük, amiből minden hiányzott, ami a Legacy of Kaint naggyá tette annak idején. Azonban az Embracer Group 2022-ben kivásárolta a Square alól az összes nagyobb franchise-t, és végül a Crystal Dynamics, mint leányvállalata lett a kiadó. Egy biztos: ezek a perek nagyon hasonlóak voltak a zeneiparban tapasztalt perekhez, amikből gazdagon akadt a kilencvenes években.

Adott hát a kérdés: Mitől olyan különleges eme sorozat még ma is? Miért van az, hogy senki emberfia, aki ismeri régről a Legacy of Kaint, hogyhogy képtelen elmenni mellette nosztalgiázás nélkül? A válasz: mindenben páratlan volt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy SZINTE MINDENBEN. A technológia, a zene, a történet és a szinkron mind egytől egyig párját ritkító volt abban az időben, amikor megjelent.

Azok a kétezres évek

Kezdhetjük talán azzal, hogy főleg a kétezres évek előtt a játékok megjelenése jóval egyszerűbb volt, mint manapság. Ha egy szoftver fejlesztése révbe ért, mehetett a lemeznyomóba, majd onnantól kezdve a boltokba, végül a játékosok kezébe. Nem volt ekkora „bürokrácia”, és minőségbeli mutatókat tekintve, főképp nem került az üzletekbe ennyire sok félkész játékszoftver, mint jelenkorunkban.

Gyakorlatilag a fejlesztők szinte kivétel nélkül egymással versengtek, mert akik hamarabb képesek voltak kiadni a portékájukat, azoknak hamarabb is megtérülhetett a befektetett erő, munka és pénz. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna fejlesztési határidők; ámbár a mai állapotokra úgy tekinthetünk, hogy sokszor egy már kész játékot sem hajlandó a boltokba küldeni egy kiadó, vagy épp ellenkezőleg. Szóval az arra legalkalmasabb pillanatban jelent meg a Blood Omen, majd utána a Soul Reaver - de ez utóbbi tette igazán népszerűvé a sorozatot.

A technológia... Legjobb tudomásom szerint, a Soul Reaver volt az első játék, ami streamelő-eljárást használt, ezért volt csupán egyetlen betöltőképernyő a játék legelején, a további betöltést a grafikus motor rendezte, magáról az optikai lemezről. A Crystal Engine egy korai változata duruzsolt a motorháztető alatt, ami akkoriban még Gex Engine név alatt futott és e grafikus motor későbbi iterációi olyan játékok alá kerültek, mint a 2006-os Tomb Raider Legend vagy a Tomb Raider Survivor Trilogy (2013-2018), sőt, még a Deus Ex Human Revolutiont (2011) is ez az engine hajtotta. Akkortájt ez nagyon ritka volt, valamint lenyűgöző teljesítményt jelentett a programozók részéről.

A történet és Nosgoth világa

Mi az idő? Az idő a legérdekesebb dolgok egyike. Mindenki ismeri. Mindenki érzi maga körül, és tudja, hogy telik. Az iránya egyfelé terjed, még pedig előre. Nem változtathatunk rajta és nincs befolyásunk rá. Az idő olyan, mint egy folyó, ami magával sodor. Ugyanígy felvetődik a kérdés, hogy mi a sors? A sors úgy határozza meg az események láncolatát, hogy azok „elkerülhetetlenek” és kivédhetetlenek legyenek. Meg nem másítható. A Legacy of Kain öt részen keresztül próbálja kivesézni, mit jelent a sors, a végzet és a fatalizmus. Minden eleve elrendeltetett, vagy a szabad akarattal új mederbe terelhetjük az eseményeket, hogy elkerüljük a számunkra kivédhetetlen végzetet?

A műfaját tekintve maga a széria dark fantasy akció-kaland játékokból áll - sőt, a műfajokat leginkább vegyítve -, melyeknek a főgerincét egy kirakósszerű, szövevényes, hazugságokkal és manipulációval átitatott történet adja. A központi karakter Kain, aki körül minden forog, hisz őt szánta a sors az egyensúly ivadékának. Azonban az egyensúlyhoz meg kellene hoznia egy áldozatot, melyet ő maga megtagad.

Raziel Finds Kain At The Pillars of Nosgoth - Legacy of Kain: Soul Reaver 2 Remastered

A történet Nosgoth haldokló földjén játszódik, melynek sorsát Nosgoth pillérei határozzák meg. A pillérek a világ egyensúlyát jelképezik; ezért, ha a védelmezőik elbuknak, akkor a világ is hanyatlásnak indul. Tehát a játék világának egésze és minden részlete óramű pontossággal kidolgozott. A vámpírokra az emberiség egy kórságként tekint és maguk a főbb szereplők is egy lassan kihaló fajuk utolsó példányaivá váltak az évek alatt, pedig kezdetben ők álltak a tápláléklánc csúcsán és az ember csupán egy láncra vert táplálék és rabszolga volt. Semmi több.

Akkor említést sem tettünk még a zseniális forgatókönyvről, amit maga Amy Hennig írt - aki később az Uncharted szériáért is felelős volt -, olyan párbeszédeket alkotott, melyek nagyon ritkának számítottak a játékiparban. A karakterek közti szópárbajok shakespeare-i jellegüknél fogva drámaiak voltak. A sztori pedig mesterien játszik a múlt megváltoztatásával és nagyban foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon elkerülhető-e a sorsunk vagy csak bábok vagyunk az idő kerekén. Ráadásként ott a Soul Reaver; az ikonikus, lélekfaló kard, ami mindkét főszereplő sorsát összeköti. Az atmoszféra pedig sötét, reménytelen és gótikus. A külcsínnel pedig nem rémisztgetni akarnak, hanem elborzasztani: megízleltetni a pusztulás mértékét és a morális dilemmákat, miszerint: Ki képes feláldozni az egész világot, csakhogy megmentse önmagát?

Felejthetetlen, ikonikus főhősök

Kain, a vámpírok császára: A nemesember, aki gyilkosság áldozatává válik, majd egy bosszúvágytól fűtött vámpírként újra feltámad, ráadásul Kain tipikus antihősnek mondható: gőgös, intelligens és kegyetlen. A Blood Omen során választania kell a saját élete és a világ megmentése között – ám ő az önzést választja, amivel Nosgoth-ot örök sötétségbe taszítja.

Raziel, a „bukott angyal”: Kain elsőszülött hadnagya volt, akit ura féltékenységből (mivel Razielnek szárnyai nőttek) a Holtak tavába vettetett. Raziel évszázadokkal később egy "lélekfaló" kísértetként tér vissza, hogy bosszút álljon a teremtőjén. Az ő karaktere és annak fejlődése a szabad akarat kereséséről szól.

Legacy of Kain Defiance | Voice Sessions (edit with cutscenes) & Outtakes

A szinkrongárda

A játék szinkronja félelmetesen jó, Simon Templeman (Kain) és Tony Jay (The Elder God) alakítása mind a mai napig etalonnak számítanak. A zenéről nem is beszélve, hisz annyira jellegzetes hanganyagot komponáltak, ami ezer közül is felismerhető. Egyetlen számot viszont licenceltek az első részhez, amit több számhoz is átdolgoztak komolyzenei vonásokkal vegyítve.

A korai kétezres évek előtt, és még azután is jellemző volt az „olcsósított” szinkron. Ez a jelenség, vagy kifejezés azt takarja, hogy egy szinkronszínész több karaktert is megszólaltathat a játékidő alatt; és ez nem volt másképp a Soul Reaver esetében sem, szinte az összes színész megszólaltatott pluszban egy-egy karaktert, esetleg kisebb ellenfelet. Ez a bravúr pedig eggyel nagyobb szintre emelte a máig tartó, kiérdemelt megbecsülést, amit a színészgárda kapott, mert a kilencvenes években megjelent videójátékokhoz alig készültek ekkora gondviseléssel lokalizációk. És nemhogy normális szinkront, még feliratokat sem kapott a legtöbb cím; sajnos a feliratozás hiánya szintúgy sújtotta ezeket a programokat, hivatalosan csak a Defiance kapott többnyelvű feliratozást.

A főbb szerepekben:

- Kain: Simon Templeman

- Raziel: Michael Bell

- Elder God / Zephon / Mortanius: Tony Jay

- Ariel: Anna Gunn

- Moebius: Richard Doyle

- Janos Audron: Rene Auberjonois

- Vorador: Paul Lukather

Összehasonlítási alapként egyetlen játéknak volt ennyire erős színészgárdája - és az is csak jóval később, a 2010-es évek elején: a Batman Arkham Asylumnak; napjainkban talán a Dispatchnek van hasonló. [Azért egy Gabriel Knight, Toonstruck vagy a Red Alert-széria sem volt smafu casting szempontjából! - Ádám] Egyébiránt, ugyanez a gárda rendszeresen dolgozott a Disney-nek, a Fox Animationnek és a Cartoon Networknek is. Belegondolni is fura, hogy még 20-25 év elteltével sem kopott ki az emberből az a jól eső érzés, hogy hallhatjuk újfent ezeket az embereket, pedig közülük sokan már nincsenek is köztünk, szóval igaz az, hogy a hangok mindentől jobban megszólítják az ember lelkét, mint a látott képek.

A sorozat legfőbb állomásai

Blood Omen: Legacy of Kain

A sorozat első része, mely 1996-ban jelent meg és a Silicon Knights fejlesztette. Egy felülnézetes (kissé magyartalanul madártávlat-nézetű) akció-szerep játék. Kain története itt veszi kezdetét, és ebben a játékban bukkan fel először Vorador a vámpír és Moebius az idő manipulátora. A sztori két befejeződéssel végződhet és a játékosra van bízva, hogy melyiket válassza.

Legacy of Kain: Soul Reaver

Teljesen a Crystal Dynamics által fejlesztett folytatás (innentől kezdve ők a kizárólagos fejlesztői a sorozatnak), amely 1999-ben jelent meg. Eredetileg nem Legacy of Kain játéknak készült, és „Shifter” címmel látta volna meg a napvilágot. Egy pazarul összerakott puzzle/akció-kaland játék, 3D-s platform elemekkel. A Blood Omen rossz befejezését veszi alapul és az irányítható karakter pediglen Raziel. Az eredeti játék indításával egyidejűleg a híres-hírhedt betöltőképernyő fogadja azt, aki leülne játszani:

Legacy of Kain: Soul Reaver 2

Eredetileg 2001-ben jelent meg, és ez volt a Crystal Dynamics legelső, igazi történetközpontú kalandjátéka. A fejlesztő csapat két részre osztotta önmagát, és párhuzamosan dolgoztak a Blood Omen 2-n, hogy képesek legyenek tartani a határidőket. Kétségkívül, ennek a résznek van talán a legjobb zenéje, harsány és vérpezsdítő.

Blood Omen 2: Legacy of Kain

A Blood Omen 2 egy alternatív idősíkon játszódik, félúton a Blood Omen és a Soul Reaver között. A sorozat történetének leggyengébb játéka, a kritikusok csak tisztes iparos munkaként tekintettek rá és a játékosok sem szerették különösebben. Ugyanakkor, a zenén érhető igazán tetten a minőségbeli változás, nagyságrendekkel gyengébb a hallható muzsika. A fejlesztők egy része elkülönítve dolgozott ezen a címen, és Kain egy teljesen más karakter, mint ahogy azt megszokhattuk. Sokkal emberibbek a vonásai, mivel csak a sötét ajándékot hordozza önmagában, melyet az első részben kapott.

Legacy of Kain: Defiance

A sorozat záródarabja és 2003-ban jelent meg, XBOX-ra, PlayStation 2-re és Windowsra. Éles váltás a többi epizódhoz képest, mivel inkább egy hack 'n' slash játéknak nevezhető. Raziel és Kain is irányítható karakter az ötödik részben. A harcok jóval intenzívebbek és extrém akrobatikus mozdulatokat lehet bevetni.

Mit hozott a jövő?

Nos, 2004 után a Crystal Dynamics majdnem 20 évig a Tomb Raidert helyezte előtérbe; fogyasztható médiumban Kain és Raziel párosa egy DLC erejéig bukkant fel a Temple of Osirisben. Később röppentek fel a hírek, miszerint 2004-ben, három hónapnyi fejlesztést követően lelőtték a Legacy of Kain: The Dark Prophecyt, melyet a Ritual Entertainment hozott volna tető alá. Annyit lehetett biztosan tudni, hogy a grafikus motort megörökölte a Defiance-től és a cselekménye az ötödik rész után vette volna fel a fonalat.

Az utolsó koporsószöget azonban nem az Eidos 2009-es csődje verte bele a koporsóba, hanem maga a Square Enix, a hozzá nem értésével. A Square, mint japán kiadó, nem igazán értette a nyugati piacot és annak szokásait, ahogyan akkoriban a Capcom sem (de az is egy merőben más sztori). Azok az emberek ezen nem is csodálkoznak valószínűleg, akik emlékeznek még a Final Fantasy játékok nyugati megjelenéseire, amikor is a kiadó külföldi hobbifordítókat vegzált a végtelenségig.

Legacy of Kain: Dead Sun - All Gameplay Footage [Cancelled Game]

Az Úr 2012. évét tapostuk, amikor három évnyi fejlesztést követően nemet mondtak a Legacy of Kain: Dead Sunra. Magát a programot egy PS4-es nyitócímnek (persze PC-re is meg akarták jelentetni) és egyben softrebootnak szánták; eredetileg egy Unreal Engine 3 variánsra húzta fel a Climax Studios. A történet pedig egy Asher nevű férfit helyezett a középpontba, akinek a lelke egy Gein nevű vámpírral fonódott volna össze. Játékmenet tekintetében eléggé a Batman Arkham-játékokra hajazott és a FreeFlow harcrendszert használta a cucc; és nem is véletlenül, hiszen akkortájt a Square Enix volt az Arkham Asylum GOTY Edition kiadója és annak forráskódja fölött basáskodott. A videót elnézve, talán jobb is, ha az enyészetté vált az egész.

Egy sótlan, lélektelen katyvasz lett volna, telis-tele mindenféle ötlettel. De a vámpírokon és a lélekfaláson kívül köze sem lett volna az eredeti koncepcióhoz. A sors furcsa fintora, hogy a Square Enix képtelen volt elengedni a franchise-t és annyira pénzt akart nyomtatni belőle, hogy tovább próbálkozott a Psyonix által fejlesztett Nosgoth című multiplayer baromsággal. Anno ezt az ingyenesen játszható címet kipróbáltam, ám semmi különleges nem volt benne. Mégis, egy szűk tábor mind a mai napig játszik rendszeresen a Steames verzióval.

Nosgoth Gameplay After 10 Years - 1440p/60FPS

És ha ez még nem lenne elég – mintha csak átok ülne az egész IP-n –, 2025-ben kiderült, hogy régebben egy újabb softrebooton dolgozott az Eidos Montreal, 2022-ben viszont maga az Embracer Group húzta ki a szőnyeget a csapat alól anyagai okokra hivatkozva. A munkacíme „P16” volt, az összetákolt asseteket és a fejlesztés során keletkezett anyagokat pedig visszajuttatták a Crystal Dynamicshoz. Hogy mi történt ezek után, azt nem tudni, de a játékipari elbocsájtások és az Amazonnal közösen kiadott/gyártott Tomb Raider nyilván elsőbbséget élvez, ezért egy teljesen új címmel (nagy valószínűséggel) nem fog senki előállni (egyelőre).

Az előző bekezdésben foganatosított „egyelőre” egészen addig fog tartani, amíg március végén meg nem fog jelenni a Legacy of Kain: Ascendance. Műfaját tekintve egy gyors, 2D-s platformer lesz, ami Raziel felemelkedését dolgozza majd fel. Első ránézésre meglehetősen stílusosnak tűnik, és évek óta ez lesz az első játék, aminek a fejlesztéséhez nincs köze a Crystal Dynamicsnak, csupán kiadó lesz. A fejlesztő a Bit Bot Media lesz, akiknek a Dead Shall Arise képregényt is köszönhetjük. A megjelenés pedig várhatóan 2026. március 31-én lesz esedékes.

Ez lett volna hát a nagy múltú sorozat visszatekintője; a cikk természetesen hamarosan folytatódik a Soul Reaver 1&2, majd a Defiance Remastered tesztjével. Reméljük, hogy a Legacy of Kain végre feltámad és visszatérhet mondjuk egy tisztességes reboottal.