The White Door

A The White Door a holland Rusty Lake stúdió 2020. január 9-én megjelent point-and-click kalandjátéka, amely a sorozat eddigi legmerészebb stílusbeli kísérlete.

Történet

A főhős, Robert Hill, egy mentális egészségügyi klinikán ébred fel: súlyos memóriavesztéssel és sejtelmes hiányérzettel. A helyszín és időszak konkrét: 1972, valahol a Rusty Lake-univerzum egyik intézményében. A játékos hét napon át kíséri Robertet az intézet szigorú napirendjének mókuskerekében: ébredés, fánk és kávé reggelire, mosakodás és fogmosás, 11 órás orvosi vizsgálat, délután 3-kor memóriatréning egy primitív számítógépen, vacsora, szabadidő és alvás. „Please follow the routine” – szól az intézet utasítása.

A nappali rutin szürkesége azonban minden este álmokban nyílik meg, és éjszakáról éjszakára egyre több elem tárul fel Robert múltjából. Az álmok narratív epizódokban mesélik el azt a tragikus eseménysorozatot, amely a kórházi beutaláshoz vezetett: emlékfoszlányok, alakok és helyszínek, melyek fokozatosan tárják fel Robert életét, és nem mellesleg számos rejtett kapcsolatot sző tovább a Rusty Lake-univerzum más szereplőihez. A klinikán töltött napok minden reggellel furcsább és nyugtalanítóbb eseményeket hoznak, a szoba szürreális módon kezd átalakulni, és a játékos egyre kevésbé tudja eldönteni, hol végződik a valóság és hol kezdődik a tudat széttöredezése.

A történet több befejezéssel rendelkezik: a játékos első végigjátszáskor általában egy alap-befejezésig jut el, rejtett titkokkal és további kódokkal azonban további, mélyebb befejezések is megnyithatók.

Játékmenet

A The White Door legfontosabb játéktervezési vívmánya az osztott képernyős, harmadik személyű nézet, amely végig kettéosztja a játékteret: az egyik oldalon a környezet látható, a másikon közeli képek és aktuális interakciók jelennek meg. A játékos tehát egyszerre két perspektívában kommunikál ugyanazzal a világgal, és ez a megosztott jelenlét adja a játék egyedi, kissé klausztrofób, kissé álomszerű ritmusát. A sorozat más darabjaitól eltérő módon nincs leltárrendszer: a kihívásokat itt nem tárgyakkal és kombinációkkal, hanem közvetlen, rituálészerű interakciókkal oldja meg a játékos.

A nappali részekben a játék lényegében a napi rutin betartásán keresztül halad: minden tevékenység saját mini-fejtörőt rejt, az orvosi vizsgálatok és a memóriatesztek pedig kreatív, gyakran szürreális logikai feladatokká alakulnak. Az álmok szakaszai ezzel szemben narrált, interaktív epizódokként működnek: Robert (Bob Rafferty fáradt, melankolikus tónusú szinkronhangján) elmeséli, mi történt, és a játékos a másik képernyőn a leírt cselekvéseket hajtja végre. Ha azt mondja, hogy „felemelte a poharát és kortyolt egyet”, a játékos a megfelelő képernyőn felemeli a poharat. A megoldások egyszerűek, mégis finoman bevonják a játékost a történetbe, és a részletekre való figyelést jutalmazzák.

Technikai megoldások

A The White Door a sorozat minimalista 2D-s grafikai irányát viszi tovább, és drasztikus vizuális választással él: a játék nagyrészt fekete-fehér, csak bizonyos kiemelt elemek, például az étel kapnak színt. Ez nem csupán stilisztikai döntés, hanem Robert mentális állapotának vizuális kifejezése: az életöröm forrásainak fokozatos távolodása. A vizuális stílus végig letisztult, minimalista, ami tökéletesen passzol a fehér szoba monotóniájához és a klinikai környezet steril atmoszférájához.

A zenét, a sorozat hagyományaihoz híven, Victor Butzelaar szerezte, kísérteties és hangulatos főtémákkal, amelyek a klinika hűvös szabályosságát és az álmok lebegő szürrealitását egyaránt visszaadják. A szinkronhangot Bob Rafferty szolgáltatja, akinek hideg, fáradt, melankolikus előadása pontosan visszaadja Robert depressziós, lassú gondolkodású állapotát.

Egyéb infók

A The White Door megjelenéséhez egy különleges ARG (Alternate Reality Game) is kapcsolódott, amely a játékhoz tartozó kísérőweboldalon keresztül zajlott: világszerte játékosok segítettek megtalálni tíz elrejtett fekete kockát, melyek tíz hozzáférési kódot rejtettek a játék egyik titkos szekciójához (Sarah szintjéhez). Ez a fajta, a játékon túlnyúló közösségi élmény kiváló példája annak, ahogyan a Rusty Lake a kis játékait rétegzett, többdimenziós univerzummá építi fel.

A The White Door a sorozat 15. címe, és önállóan is élvezhető, de a teljes élményt csak a Rusty Lake-univerzum egészével együtt adja meg: a játék számos rejtett utalást, karaktert és tematikus szálat sző tovább a többi Cube Escape és Rusty Lake darabból.