The Black Mirror

Egy klasszikus kalandjátékkal van dolgunk. Fejtörők, lassan csordogáló sztori, zéró akció. Az első rész már csak kora miatt is mai szemmel gagyi grafikával rendelkezik, a másik kettő már - ha nem is szép - de élvezhető. A zene remek, az a fajta ami annyira belesimul a játékba, hogy szinte észre sem veszed, de rengeteget dob a hangulaton. A fejtörők nehézsége változó, vannak könnyűek, de akad néhány izzasztó is. Emiatt azért még nem kell visszariadni, játékon belül is van segítség a legtöbbhöz. A lényegről nem beszéltem: a történet remek. Horrornak nem mondanám, igaz sűrűn előfordulnak véres halálesetek, inkább kísértethistória. Ha valamihez hasonlítanom kellene nekem elsőre Sherlock Holmes sztorija a sátán kutyájával ugrik be. Hátborzongató, izgalmas, néha ugyan kicsit leül a mese, akadnak üresjáratok de összeségében visz magával. Gyanítom, hogy annó az első és második rész megjelenése után nagy felhördülés lehetett mert igazi megoldás nélküli befejezést kaptak. A harmadik rész végén lett csak rendesen kiteregetve a családi szennyes. :) Ezt a részt már alig tudtam abbahagyni annyira kíváncsi voltam, hogy hogyan végződik, megnyugtatásul annyit elárulok, hogy itt már minden a helyére kattan! Összefoglalva: Azoknak tudom ajánlani, akik szeretik ezt a játékműfajt, a hátborzongató történetet, nyomozást és nem riadnak vissza a régi grafikától, a sok olvasástól valamint a kb. 40-50 óra játékidőtőll(a három részre értve).

Sosem árt egy kis retró! Elég gyakori, hogy az ember betervez valamit, aztán sokáig nem történik semmi, majd egyszer csak előkerül a játék és pillanatok alatt beszippantja! A történet érdekes – bár vannak benne lyukak (talán a folytatások ezeket betömik) –, az atmoszféra kiváló, a megvalósítás ugyan felemás, de a feladatok több mint korrektek voltak. A játék végigjátszásához 19 óra kellett, ami teljesen kielégítő a műfajon belül. Segítség nélkül, természetesen. Akit nem rémít meg a szokottnál sötétebb és horrorisztikusabb megközelítés, annak erősen ajánlott.