Magyar kiadást kap a Pilgrims társasjáték-adaptációja

Aki nem tudná, Szöllősi Péter, a Vagabund alapítója előszeretettel hozza be kisebb kiadók kevésbé ismert játékait is a hazai piacra, általában alacsony példányszámban, így nem érdemes majd sokáig halogatni a beszerzését a tavaszi megjelenést követően. A játék magyar címe-alcíme egyelőre még „tervezés alatt” áll, az ötletek között szerepel a Kóborlók, Vándorok ill. Kalandorok is (hogy a felhasználói javaslatokat már ne is említsük). Az angol nyelvű kiadás amúgy már most rendelhető tőlük, ha valakinek nem fontos a honosítás.

Hogy egy kicsit magáról a társasról is essen szó, az azt fejlesztő Radim Jurdával még augusztusban készített egy komolyabb interjút a Říše her (a teljes angol változat itt olvasható), amiben többek közt az is szóba került, hogy az eredeti terv szerint a videójátékot illusztráló Jakub Dvorský készítette volna el a társas grafikáját, ám ez akkora időbeli elköteleződést jelentett volna, hogy nem tudta válni, így maga Jurda, a szintén az Animatánál megjelent Creaks grafikusa vállalta magára a teendőket. Természetesen arról is mesélt, miképp kezdett neki az adaptálásnak és miket kellett megváltoztatni az asztali változatban: „A direkt társasjáték-adaptáció egy korlátozott újrajátszhatóságú narratív játék lett volna. De én olyan játékot akartam készíteni, amit többször is elő lehet venni, ami nem támaszkodik túlzottan a történetre” – utalt arra, miért kellett új mechanikákat belevinnie a produkcióba.

„Készítettem egy listát azokról az elemekről, amiket adaptálni akartam a társasjátékba: az utazás érzése, a csapat dinamikus felépítése (szereplők csatlakozása és távozása), tárgyak használata (egyes szereplők jobban értik bizonyos tárgyak használatát), a játékcélok elérésének többféle módja és történetek megalkotása. [...] De a fejlesztés során rájöttem, hogy talán túl sok mindent szeretnék beletenni a játékba, amivel pont korlátok közé szorítottam magamat. Az ötleteket így több változatra osztottam, amelyeket egy ideig párhuzamosan fejlesztettem. Mindegyik tartalmazott néhányat ezek közül az elemek közül, de egyik sem mindet.”

Ezekből végül két változat került alaposabb kidolgozásra, és végül az szolgáltatta a kész játék alapját, amiben a kártyákból épült fel a játéktér. És mivel a lapok folyamatosan cserélődnek, nem csak a változatosság biztosított, hanem komoly taktikázási lehetőségeket is rejt, bár mint már korábban is írtuk, alapvetően ez egy könnyed családi játék maradt – ami tulajdonképpen a videójátékra is igaz. A készítő rendkívül fontosnak tartotta, hogy megőrizze az eredeti játék hangulatát, atmoszféráját, így teszteléskor gyakran tette be annak zenéjét, így ellenőrizve, hogy harmóniában marad-e a kettő. Bár a társashoz még nem volt szerencsénk, a képek alapján pedig már most megállapítható, hogy könnyen fel tudjuk majd idézni játékbeli élményeinket a csodás grafikának hála. Ha szeretted az eredetit, biztos érdemes lesz az asztali játéknak is adni egy esélyt!